2019. december 11. szerdaÁrpád
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Egymás rossz lelkiismerete

Fotó, szöveg: Sütő Zsolt 2011. április 04. 17:44, utolsó frissítés: 18:04

Tényleg jól jönne egy Mátyás király. Jellegű valaki. Most már. Aki egymagában érkezik. És jót akar. Mert másként nem tehet, és az a sorsa. Without marketing & PR.


Tiszta levegő és víz már nem lesz, kék ég is csak képeken, sem fák, sem virágok. De az IMAX-3D, a mobil-kommunikáció, a Facebook (meg a pornóipar és a vallásos giccs) összekapcsolódik a politikai és gazdasági PR-ral, egyetlen szerves egésszé, egyetlen mindent behálózó és minden valódit elnyomó masszává - és mind boldogok leszünk. Nem a jövőben, hanem itt és most, ma. Jobbra és balra. Csak kevésbé romantikus módon, mint azt egy sci-fiben illik. Hanem, annak rendje s módja szerint, ahogy a valóságban kell. Ha nem hiszel nekem, akkor menj ki az utcára, az ún. városban, s nézzél szét. Szoboravatás ürügyén, vagy hétköznap, mindegy.

Ha a cigányok Európa rossz lelkiismerete, akkor a Jobbik Magyarország rossz lelkiismerete. Annak (külső) tükre, kivetítése. Illetve, csak azt hittem, hogy Magyarországé. Nem, Erdélyországé is. Az összmagyarságé. Nemcsak export-importól van szó, hanem létező frusztrációról és abból fakadó igényről is. Magyar a magyartól (ahogy afrikai az ázsiaitól vagy európaitól) sehol sem különb, ugyanaz ugyanaz a frusztráció – és ugyanaz a remény, mindennek ellenére, mindenhol. Nézd a főtérre kivonuló sok gyönyörű nőt, embert, gyereket.





galeria_902.jpg
Szebb jelent
galeria_903.jpg
Jó látni egymást
galeria_904.jpg
Couleurs locales
galeria_905.jpg
Örömmel sietünk
galeria_906.jpg
Aki és ami nélkül az ünnepek is elmaradnak
galeria_907.jpg
Couleurs locales 2.


A kamasz frusztrációira a felnőttek, hacsak nem spéci ez a foglalkozásuk, általában nem figyelnek oda. Mert azokat úgyis kinövi. Legtöbben azonban nem, ez statisztikai/pszichológiai tény, egyébként, csak többé-kevésbé konvencionális rítusokba rejti és azokban éli ki. Aztán, hogy felnőtt korra, az eredeti frusztrált erőhöz milyen ideológia tapad, az már kultúra kérdése. Szülők, nevelők, médiák, vezetők és – a gazdaság felelőssége. A szebb jövőt gyűlölettel kereső csapatok egy nagyon jól elkülöníthető, célcsoportként nagyon tisztán behatárolható rétege a társadalomnak. (Lásd. pl. milyen szépen, tömbben elkülönült része volt a mostani ünneplő tömegnek.) Éppen annyira, mint gyűlöletük tárgya(i). S mivel a mindenkori gazdaság éppen a legtisztábban behatárolható célcsoportok vérét kell szívja, ha hízni akar, ezért a vajas kenyér mindkét oldalát keni-nyalja. Így lesz, egyik oldalon a gyűlölködő, másikon a gyűlölt, ugyanannak a történetnek, vagyis a gazdagodónak a fenntartója. A konzumerizmus mindent befogad, ami a fogyasztást táplálja. Egymás rossz lelkiismeretévé váltunk, útközben. Magyar a cigánynak, és fordítva. Magyar a magyarnak, oda-vissza. Ahogy van kudarckereső ember, úgy van törés-kereső nemzet. Mintha mindig csak azt keresnénk, ami elválaszt. Sosem azt, ami összeköt. Tegyünk egy próbát: nézd a főtérre kivonuló sok gyönyörű nőt, embert, gyereket.





A Jobbikban dolgozó kamaszos erő, bátorság és lendület irigylésre méltó. Amivel kiállnak azért, amiben hisznek. Hogy valóban ők hisznek benne, vagy a vezírek, vagy még ők sem, az ivóvíz-hiány szempontjából mindegy. Kár, hogy nincs és nem volt, aki jó irányba vezesse ezt az erőt. A nem-jobbikosok pedig, a másik oldalon, jól belesüppedtek a jó nagy fotelekbe. Előbbit a gyűlölet, utóbbit a gőg viszi vesztébe. S mindkettőt, egy időben: a Föld. Amelyik, mindeközben, haldoklik. Hatalmas, nyers, elementáris erő van robbanóban, a Jobbikban. Elementárisságában valódibb mint a többi politikai erő: mert előbb van az indulat, s hozzá keres ideológiát – és nem fordítva. Aki ezt nem látja, az vagy vak, vagy a fejét a homokba dugja. Szebb jövőt? Szebb jelent. A gyerekeknek. Ha már magunknak nem vagyunk képesek. Vajon milyen ideológiai útvonal mentén esünk majd egymás torkának a maradék ivóvízért? A jobboldaliak jobbról, a baloldaliak balról vágják majd el a torkodat. Zászlók és ideológiák jönnek-mennek, párezer éve. Mi az, ami mindvégig marad, ami változatlan? Mintha mindig csak azt keresnénk, ami elválaszt. Sosem, ami összeköt. Tégy egy próbát, egyelőre csak a szemeddel: nézd a sok főtérre kivonuló gyönyörű nőt, embert, gyereket.

Rákuncogok, fotóséta közben, mi a legfontosabb közös Markóban és Tőkésben: a román kiejtésük. Mármint a szolgálati sofőrön kívül. (-) Vicces és jópofi PR, hogy melyik aktuálpolitikus éppen melyik aktuálcelebre hasonlít. De: izgalmasabb, tanulságosabb és valódibb lenne, hogy melyik archetípust testesítik meg. (-) Nagy király, néped visszavár. Tényleg jól jönne egy Mátyás király. Jellegű valaki. Most már. Aki egymagában érkezik. És jót akar. Mert másként nem tehet, és az a sorsa. Without marketing & PR. Túl sok megosztó személyiség/szervezet van. Olyan sok, és mind olyan hangos, hogy az ember azt hinné, igazán csak az él már, és a normalitás halott.





galeria_922.jpg
Couleurs locales 5.
galeria_923.jpg
Couleurs locales 6.
galeria_924.jpg
Az ő jövőjét és jelenét kúrjuk el, éppen, élő adásban
galeria_925.jpg
PR
galeria_926.jpg
A nagy közös játék
galeria_927.jpg
Zászlók-ideológiák jönnek-mennek


Ne felejtsd el, hogy nemcsak facebook-generációról, hanem viagra-nemzedékről is beszélünk már. A Viagra nem a szerelmet hanem a pornót (a reszelés-függőséget) szítja - ahogy a Facebook sem a szociális élményt erősíti, hanem a netfüggőséget. Gondolj akkor most bele, kedves barátom, gyerekeidnek szüleje, hogy a megosztó politikai ideológiák, a pornóhoz és a facebookhoz képest mindannyiunkban mit is erősítenek?

Aggodalomra persze nincs ok. Az erdőben döbbenek rá mindig, hogy az emberi világ, mint egy humán-etológiailag szuperkonstruktum-organizmusnak nevezett dimenzió mennyire el van szakadva a valóságtól. Az erdőtől. Vagyis a valódi valóságtól. A zászlósdi az ivóvíz föld- és/vagy szénhidrát-szagától. Radioaktivitásának ijesztő avagy aggodalomra okot egyáltalában nem adó voltától – jelentik a szóvivők, orrba-szájba. De nem is ezen döbbenek meg a leginkább, hanem, hogy ez a konstruktum-monstrum az elébb említett valóságnak csupán egy továbbfejlesztett változata, és bár megöli azt, amiből ered, tovább evolvál. Nehéz ezzel szembenézni, de valóban tovább evolvál. A jelenlegi szarból is egy új minőség hajt ki majd, aki jól tud nézni, az már lát is valamit belőle. Mi csak a komposzt vagyunk – azt hiszem, elsősorban innen ered a Nagy Közös Frusztráció. Hogy nem fő-, hanem csak komposztszerep lett belőle. Az ideológiai erdőtől nem látjuk a fát. Konkrétan. Különben miért vágnánk ki, folyton és folyton és folyton. Gyergyóban és Amazóniában egyaránt.

Felmászok a frissen felújított szobortalapzatra. Egy kép kedvéért. Mert belső szemeimmel látom, ahogy kikerül majd a Trindexre. Rendőr szól rám, bine că nu călcaţi pe cal. Magáz. Neki van igaza. Belefeledkeztem. A szenvedélyembe. Be is villan a vásárhelyi szobormászós sztori. Meg, hogy mennyi oldala van ugyanannak a történetnek. Lásd a legutóbbi csíki akasztást. Nincsen spirituális vezetőnk. Sem Erdély-, sem Magyarországnak. Tőkésnek már legfeljebb csak a CV-jében van benne Jézus, Markónál, Hunornál már rég túl süppedős a fotel. Ki marad, aki nem számigál, hanem csak ad? Marad a politikai nézet mint import-termék? Meg a tévé? Nem. Inkább nézd a főtérre kivonuló sok gyönyörű nőt, embert, gyereket. Ha még nem unod.





Mert nem ő a szép, akit nézel, hanem a tekintet, aki vagy. És még csak nem is az, hanem a szeretet, ami nélkül pedig nincsen tiszta tekintet. Sem lelkiismeret. Sem ünnep.

Nagyon sokan reagáltak a múltkori kísérletemre. Képre, fotóra, szóra, mondatra, bekezdésre, poénra, ki így, ki úgy, szinte mindenkinek volt valami visszajelezni valója, még annak is, akinek egyébként soha semmi. Inkluzíve Gergely Balázsnak is. Mindenre, kivéve egyet. Kivéve egyetlenegyet. A leglényegesebbet. Akkori imádságomat imigyen bátran és hosszas élvezettel feldughatom. Magamnak, meg mindenki másnak is, például neked, aki mindezt újra végigolvastad, mert igényled az entertainment. Hiányzik belőlünk a szeretet. Már nem tudjuk, mi az. A legfontosabb: a legcikibb. A média: önmagával beszélget. Aki gyűlöl, az önmagát gyűlöli, annak egy nem túl szalonképes szeletét. Aki szeretni tud, az jól van magával, meg azzal, amit a tükörben lát. Mit tehetek? Én is komolyan veszem magamat meg a marhaságaimat, s a tükrösdit választom a zászlósdi helyett: nézem, mutatom a főtérre kivonuló sok gyönyörű nőt, embert, gyereket.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!