2019. március 18. hétfőSándor, Ede
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Összehangolt választások

Borbáth Endre 2011. szeptember 05. 15:07, utolsó frissítés: 15:36

Hat tisztségről döntünk, ha a helyhatóságit a parlamenti választással egyszerre szervezik. A jelöltek helyett ismét a pártok kerülnek előtérbe.


Az őszi parlamenti ülésszak egyik legfontosabb témájának a választások jogi keretének kialakítása ígérkezik. Ebbe a keretbe illeszkedik az az elképzelés, miszerint összevonnák a helyhatósági és a parlamenti választásokat. A tervezet támogatói az RMDSZ és valószínűleg a PDL, míg a Szociálliberális Unió (USL) ellenzi azt. A kérdés mellett, illetve az ellene szóló érveket abból a szempontból tűnik érdemesnek megvizsgálni, hogy mennyiben befolyásolja mindez a jelenlegi erőviszonyokat.

A választások összevonásának egyetlen módja a helyi közigazgatási törvény (215/2001) módosítása úgy, hogy a júniusban esedékes helyi választások november végén legyenek, a parlamentivel egyszerre. A parlamenti választások idejét ugyanis az alkotmány 63/1-es cikkelye szabályozza, a jelenlegi kormányzatnak pedig nincs meg a kellő felhatalmazása az alkotmánymódosításhoz (és valószínűleg az elnök sem fogja feloszlatni a parlamentet), így


ennek időpontján nem lehet változtatni.

Viszont a helyi-közigazgatási törvény módosításáról és az ehhez kapcsolódó, helyi választásokat szabályozó dokumentumról mint organikus törvényről a képviselőház dönt, ahol a jelenleg kormányzó koalíció kényelmes többséggel rendelkezik.



Az USL vezetőinek, Crin Antonescunak és Victor Pontának ezzel kapcsolatos nyilatkozatai, miszerint számukra a választások összevonása csak abban az esetben elfogadható, amennyiben a parlamenti választások lesznek hamarább és nem a helyhatóságiak később, ebben a keretben tűnnek ellentmondásosnak. Ők is tisztában vannak vele, hogy a parlamenti választások előbbre hozásának egyetlen módja az alkotmánymódosítás, ami a jelenlegi erőviszonyok közt nem kivitelezhető. Számukra viszont a helyi választások elhalasztása késő őszre még egy év, a kormányzati forrásokból kizárt ellenzéki szerepet jelentene a helyi közigazgatásban is, illetve annak a lehetőségnek a feladását, hogy egy megnyert helyhatósági választás után folytassanak kampányt a parlamenti tisztségekért.

Mindezen csak a PSD nyerne azzal, hogy az összevont választásokon a teljes apparátus saját érdekében szinte automatikusan jönne mozgásba és kampányolna mind a hat tisztség elnyerése érdekében. Ezzel szemben, ha a helyi választások alkalmával már bejuttatják embereiket azokba a helyi tisztségekbe, amelyeket azok szeretnének, esetleg fennáll annak a veszélye, hogy ezek a polgármesterek, megyei tanácselnökök, megyei és helyi tanácsosok


már nem lesznek hasonlóan motiváltak


fél évvel később egy hatékony parlamenti kampányból kivenni a részüket. Úgy látszik azonban, Victor Ponta pártelnök nem fél attól, hogy nem tudja majd kézben tartani pártját és annak a helyi közigazgatásban tisztségeket betöltő képviselőit, vagy csak engedett a koalíciós társ, a PNL ilyen irányú felkérésének. A liberálisok ugyanis nem rendelkeznek helyi szinten azzal az apparátussal, amit a szociáldemokraták a 2008-as választások eredményeként megszereztek, így nekik alapvető érdekük a mihamarabbi helyi választások, és egyáltalán nem, vagy nem olyan mértékben merül fel a helyi apparátus kampányra kényszerítésének nehézsége.



Ha a helyi választások később lesznek, az nem csupán annyit jelent, hogy minden helyi, illetve megyei tanácsos, polgármester és megyei tanácselnök mandátuma meghosszabbítódik pár hónappal, hanem azt is, hogy a választások előkészítését ezek a még hivatalban levő tisztségviselők fogják elvégezni. A PDL jelenlegi tizenöt és fél százalékos népszerűségével, amennyiben a helyi választásokra már tavasszal sor kerül, valószínűleg veszít ezek közül a helyi emberei közül. Pedig éppen ezek a helyi tisztségviselők azok, akikre a párt támaszkodhatna a választások előnyös kivitelezésében, előkészítésében. A nagyobbik kormányzó pártnak így nem csupán az áll érdekében, hogy egyszerre voksoljanak a választók mindkét testület összetételéről, hanem az is, hogy


erre minél később kerüljön sor.

Lehetőleg akkor, amikor már rendeződött a globális és a belföldi gazdasági helyzet, és így esetleges pénzügyi juttatásokkal ők is feledtethetik választóikkal - elsősorban a közszférában dolgozókkal - a mandátum alatt történt népszerűtlen gazdasági megszorításokat.

Az RMDSZ számára előnyt jelentene az intézkedés életbe lépése, a saját ellenzékével való kiegyezés szempontjából. Amennyiben ugyanis egyszerre döntenek a romániai magyarok a helyi és az országos választottaikról,


elmarad az EMNP tűzkeresztsége,

a helyhatósági választások, ahol az új párt bizonyíthatta volna erejét a Szövetséggel szemben. Az EMNP helyi választásokon elért eredménye szolgált volna ugyanis az RMDSZ-szel való későbbi, a parlamenti helyekért folyó alkudozás alapjául. A Szövetség így nincs arra kényszerítve, hogy túlságosan komolyan vegye a csak potenciálisan veszélyt jelentő, de még ki nem próbált vetélytársát, hiszen az nem mutatott fel szavazatokat.

Ha viszont arra gondolunk, hogy a polgármester-választás is egyfordulós lesz, azaz szinte minden pozíció sorsa egyszerre dől el (az államelnöki és az EP-képviselői mandátumok kivételével), a Szövetség választási helyzetbe kerül. Két lehetősége van: vagy biztosra mennek, és már a választás előtt megegyeznek az addig még szavazatokkal erejét nem bizonyító EMNP-vel, ezzel begyűjtve az RMDSZ ellen irányuló esetleges protest/EMNP szavazatokat is, vagy nem egyeznek ki, és egyedül próbálnak minden tisztséget megszerezni, ezzel maximalizálva saját nyereségüket, illetve kockázatukat is.

Ebben a helyzetben az EMNP számára sokkal kockázatosabb lenne a parlamenti választásokon való önálló indulás. Az egyéni választókerületes rendszer miatt ugyanis nem sok esélye lenne saját jelöltjeinek bejuttatására (annak az igen kevés választókerületnek a kivételével, ahol bár a magyarság alkotja a többséget, de a Szövetség mégis annyira népszerűtlen, hogy nincs esélye nyerni), másrészt pedig, mint újonnan alakult párt, annak a valószínű stigmának tenné ki magát, hogy úgy jelenik meg a közbeszédben, mint aki


veszélybe sodorja a romániai magyarság parlamenti jelenlétét.


Ezt a lehetőséget az RMDSZ korábbi ellenfele, a Szövetséghez az EMNP-nél radikálisabban viszonyuló MPP is elvetette a 2008-as parlamenti választások alkalmával, ehelyett pár választókerületben független jelölteket támogatott, eredménytelenül.

A választások összevonása tehát egy olyan polarizálódó környezetet teremt, ahol két erős szövetségbe tömörülő pártok vannak, akik már a választások előtt létrehozzák ezeket a koalíciókat. Ezt erősíti a polgármesterek egyfordulós választása, a megyei tanácselnökök egyfordulós választása, az egyéni választókerületes egyfordulós képviselő-, illetve szenátorválasztás is.

Az EMNP, valamint az RMDSZ közti kiegyezésnek így csak a választások előtt van értelme, akkor, amikor még az EMNP nem tudja felmutatni a számára legméltányosabb alku létrejöttéhez a szükséges szavazatokat. Az EMNP számára így alapvető érdek, hogy előbb legyenek a helyhatósági, és csak utána a parlamenti választások, ahogyan az is alapvető érdeke lett volna, hogy két fordulóban válasszák meg a polgármestereket, hiszen ezzel is pozícióba hozhatta volna magát az RMDSZ-szel szemben.

Az, hogy amióta a téma felmerült, semmilyen módon nem reagált rá az új szerveződés egyetlen vezető politikusa sem, illetve hogy akkor sem volt semmilyen reakció, amikor a polgármesterek egyfordulós megválasztása mellett döntöttek, azt bizonyítja, nem tartják égetően fontosnak a számukra minél kedvezőbb kiegyezést, vagy legalábbis ezt akarják elhitetni a Szövetséggel.

Az intézkedés minden szempontból a meglévő pártoknak, kifejezetten pedig a kormányzó alakulatoknak kedvez.


Még nehezebbé teszi az új pártok megjelenését,

de a független jelöltek sikeres szereplését is. Hiszen ezeknek az új szereplőknek, ha vállalják a versenyt, a meglévő pártok jól bejáratott szervezeti struktúrájával kell majd megküzdeniük, ez a kipróbált gépezet pedig teljes mértékben kihasználásra kerül a hat tisztség (helyi tanács, megyei tanács, polgármester, megyei tanácselnök, képviselő, szenátor) minél nagyobb arányú elnyerése érdekében. Ugyanakkor éppen ez az egyik előnye ennek az intézkedésnek, a párt teljes körű, az egyes aktorok egyéni érdekei mentén történő automatikus mobilizálása – ez az, ami talán a PSD számára vonzóvá tehette volna.

A választások összevonása így ahelyett, hogy a hatalom alternációját segítené, megnehezíti az egyes aktorok választók általi elszámoltatásának lehetőségét is. Hiszen a kampányban nem biztos, hogy külön kerül mérlegre például a polgármester tevékenysége és a képviselőé, nem biztos, hogy a választók számára világos lesz, kinek mi a feladata a rendszerben, főleg amennyiben a helyi ügyek összefolynak az országosakkal. Így a pártok azokat a jelöltjeiket, akik előző mandátumaik során gyengébben teljesítettek vagy népszerűtlenek, a listás szavazáshoz hasonlóan, adott esetben népszerűbb jelöltekkel juttathatják be, ami egyérdeműen a helyi autonómia rovására történik. Mivel a választók valószínűleg nem disztingválnak majd a különböző tisztségek közt, sokkal nagyobb lesz azoknak az aránya, akik, ha például egy adott alakulat polgármesterjelöltjére adták voksukat, ugyanazon alakulat parlamenti képviselőjelöltjét is támogatják.

Ennek következményeként megnő a pártok jelentősége, még inkább hangsúlyossá válik a pártok menti szavazás, ez pedig kedvez a meglévő szervezeteknek. Nemcsak más, esetlegesen a rendszerbe belépni szándékozó szereplőkkel szemben van így számottevő előnyük, de saját embereikkel szemben is. Hiszen


sokkal inkább a párt juttatja majd jelöltjeit pozícióba,

így azok sokkal inkább érzik úgy, hogy nem a választók, hanem a párt felé tartoznak számadással és hálával. A folyamat könnyűszerrel átrendezheti a pártokon belüli erőviszonyokat, azok vezetői még inkább ellenőrizhetik képviselőiket, ami egyáltalán nem kedvez a párton belüli demokráciának, pluralizmusnak. Ugyanakkor, bár a belső demokrácia kárára történik, az mindenképp az intézkedés előnyének tudható be, hogy kiszűri azokat az opportunista politikusokat, akik, ha nem sikerült elnyerniük a helyi választások alkalmával a megpályázott tisztségeket, szerettek volna mérlegre állni a parlamenti helyekért folyó versenyben is. Ezt a két választás együttes megszervezése nyilvánvaló módon ellehetetleníti.

Az, hogy az intézkedés költség-haszon diskurzusban pusztán „pragmatikus” szempontból kerül megvitatásra, még inkább ront a demokrácia helyzetén. A miniszterelnök jelenti be, hogy mindezzel harminc millió eurót spórolhatunk, azt az érzést erősítve ezzel a választókban, miszerint a választások szükségtelen rossz, ami csak terhet jelent az ország költségvetésére nézve. Ugyanazt a vonalvezetésű diskurzust folytatja ezzel, amit az általa vezetett párt által támogatott, jelenleg hivatalban levő köztársasági elnök, Traian Băsescu használt az elnöki kampányában, a parlament létszámcsökkentését megindokolandó.

Ha valamilyen szempontból a választások összevonása előnyt jelent a demokráciára nézve, akkor az


a parlament legitimitásának növekedése,

ahogyan azt Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke kiemeli. A helyi választások alkalmával legutóbb tíz százalékkal volt nagyobb a részvétel, mint a parlamentin (ám 2008-ban még így sem érte el az 50%-ot), miközben mindkét arány szinte folyamatosan esik az első demokratikus választások óta.



Ha ugyanaz a részvételi arány megmarad, mindenképp megnő a parlament elismertsége és talán népszerűsége is, ami jócskán ráférne arra a nemzetgyűlésre, amiben az ország lakosságának alig nyolc és fél százaléka bízik...

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!