Az államelnök felfüggesztésének megerősítésére kiírt népszavazásnak, mint tudjuk, két összetevője van: az érvényesség (a népszavazáson a választói névjegyzékben szereplő személyek 50% +1 részt vesz), és az eredményesség (a többség egyetért az államelnök felfüggesztésével). Vizsgáljuk meg külön-külön e két összetevőt.


Az érvényességnél két vitatott kérdés is van.

Az egyik, hogy célszerű-e azt valamilyen százalékban, vagy abszolút számban kifejezett küszöbértékhez kötni. Az alkotmánybíróság határozata az érvényesség feltételéül szabta a választói névjegyzékben szereplő személyek többségének részvételét, innen kezdve ez nem lehet vitatéma. Akkor sem, ha Európában a népszavazás esetében egyetlen ország ír elő érvényességi küszöböt, és akkor sem, ha a Velencei Bizottság szakértői ellenjavallják ennek bevezetését, mondván, hogy ebben az esetben nem lehet elkülöníteni a távolmaradók közül az érvénytelenségre játszó polgárok politikailag értelmezhető akaratát. Az európai nemtetszés, ami végső soron megváltoztatta a népszavazás feltételeit, nem a küszöb megtartása-bevezetése érdekében történt, hanem az alkotmánybíróság határozatának betartásáért. Mindegy, hogyan döntött az ÁB, demokráciában döntését nem lehet megkerülni (mint ahogyan volt is erre kísérlet, mondván, hogy az AB nem a népszavazást szabályozó hatályos norma kapcsán írta elő a küszöböt).

Ha már van küszöb, kérdés, hogy azt mihez viszonyítjuk. A válasz itt is egyszerű, a viszonyítási alap a választói névjegyzék, amit az érvényes személyi számok alapján állítanak össze. Ez valahol 19,3 millió szavazati joggal rendelkező állampolgárt jelent. Akkor is, ha tudjuk, hogy a lakossági nyilvántartás nem pontos: például ha valaki egy dél-amerikai fakitermelésen hunyt el, értesítik-e a romániai hatóságokat? Vélhetően nem.

A másik szempont, amely irányából megkérdőjelezik a névjegyzékben szereplők számát, az a népszámlálás ideiglenes adatai, mondván, hogy összesen nincs az országnak annyi lakosa, mint ahány nagykorú a választó névjegyzékben szerepel. Ez igaz, csakhogy a népszámlálás nem számítja az ország állandó lakosai közé azokat a polgárokat, akik 12 hónapnál hosszabb ideje tartósan külföldön tartózkodnak, ami azonban nem jelenti azt, hogy az ő politikai jogaikat korlátozni lehetne. A hatályos törvények értelmében ha valaki román állampolgár, szerepelnie kell a választói névjegyzékben, függetlenül attól, hogy lakóhelye szempontjából éppen hol tartózkodik.

Ezek szerint a népszavazás nem érvényes, ha azon nem vesz részt a választói névjegyzékben szereplő személyek abszolút többsége. Nem érvényes akkor sem, ha a megjelent választók abszolút többsége az államfő leváltása mellett szavazott. Ezzel a kérdéssel átcsúszunk a politikai értelmezések, a politikai üzenet területére, amely egyértelmű: a választók igen nagy számban vettek részt a népszavazáson, és elsöprő többségük az államelnök felfüggesztése mellett szavazott.


Politikai értelemben a 46%-os részvétel igen magasnak mondható,

olyan feltételek mellett, hogy a PDL bojkottra szólította fel híveit, a magyarok többsége nem vett részt a szavazáson, az országban vélhetően 15,5-16 millió választókorú személy tartózkodik (a külföldön leadott szavazatok száma elenyésző). A mozgósító kampányra rövid idő volt, nyár van, sorra dőlnek meg a melegrekordok. Ilyen feltételek mellett – ismétlem, politikai, és nem jogi értelemben – a 46% körüli részvétel igen magasnak mondható. A leadott szavazatok tekintetében pedig az előzetes adatokból is látszik, hogy a Băsescu felfüggesztését támogató szavazatok aránya 87% körüli, ami aligha változik. Băsescut 2009-ben 5 millió szavazó választotta elnöknek, most közel 8 millió fordult ellene.

Az alkotmánybíróság azon túl, hogy megállapítja a népszavazás érvénytelenségét, nem tehet mást, semmi esetben sem mérlegelhet politikai ismérvek alapján. Băsescu vélhetően újra elfoglalhatja helyét az államelnöki palotában. Még akkor is, ha politikai értelemben megbukott. Bukása a PDL őszi választásokon való szereplése szempontjából rossz előjel.

Az USL pártszövetség felszálló ágban van: az önkormányzati választásokon tapasztalt fölényét a tegnapi népszavazás eredményével tovább növelheti, és jó esélye van arra, hogy választási törvénytől függetlenül abszolút többséget szerezzen az őszi parlamenti választásokon.

Băsescunak és pártjának egyféle gerillaháború marad, itt csupán az a kérdés, hogy az általa kulcspozícióba juttatott állami köztisztviselők meddig hajlandóak őt ebben követni. Botrányoktól hangos hónapok, elhúzódó politikai válság elé nézünk.


Ami a magyar választók távolmaradását illeti

– itt talán több szempont egymást erősítő hatásáról beszélhetünk. A magam részéről egyik lényeges összetevőnek a tétnélküliséget tartom: a választók értetlenül szemlélték az elmúlt hetek eseményeit, és nem gondolták, hogy ez a vita róluk szól. Vannak olyan politikai helyzetek, amikor a magyar választók részvételi hajlandósága markánsan különbözik a román többségétől, ilyen például a 2007-es és 2009-es Európa-parlamenti választások, amikor a magyar részvétel kb. 40%-kal volt magasabb az országos átlagnál. Számukra többet jelentett Európa, hiszen onnan várnak valamilyen támogatást etnikai problémáik kedvező megoldására. Most másképpen ítélhették meg a népszavazás tétjét, ezzel magyarázható a távolmaradók egy része.

Akik számára a népszavazásnak politikai tétje volt, azok távolmaradása szerintem megoszlik Băsescu támogatása, és Băsescu alternatívájának (Antonescunak, mint ideiglenes államfőnek, és a Victor Ponta által vezette kormány kisebbségpolitikájának) elutasítása között, úgy, hogy mindkét opció tudatos távolmaradást eredményezett. Talán úgy is lehet fogalmazni, hogy a népszavazáson való részvétel aránya egyrészt a kérdés magyar társadalmon belüli súlyát mutatta, ugyanakkor a lakmuszpapír szerepét is betöltötte a kormány elmúlt hónapokban tetten érhető kisebbségpolitikája tekintetében.

Persze, a távolmaradásban közrejátszott az RMDSZ álláspontjának többszólamúsága, népszavazási kampányának hiánya, továbbá Orbán Viktor miniszterelnök, vagy az egyes magyar pártok távolmaradásra felszólító üzenete, de nem ezeket tartom meghatározónak. Ezek a történések ugyanakkor elegendőek ahhoz, hogy a magyarokat, az RMDSZ-t és Orbán Viktort a népszavazás kudarca kapcsán bűnbaknak kiáltsák ki, ennek minden jövőbeni következményével együtt.