2018. szeptember 26. szerdaJusztina
13°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Területi reform – versenyképes Románia

Csák László 2013. január 17. 14:30, utolsó frissítés: 2013. január 26. 16:40

A friss kétharmad alkotmányozó lendülettel nyúlna a kérdéshez; ezúttal nemcsak az akarat, de a lehetőség is adott Románia regionális átszervezéséhez. De mik ezek a régiók, és mire használja őket Románia?


Az elmúlt két évben többször előkerült a régiók átszervezésének a kérdése. A friss kétharmad alkotmányozó lendülettel nyúlna a kérdéshez, azaz ezúttal nemcsak az akarat, de a lehetőség is adott Románia regionális átszervezéséhez. De mik ezek a régiók, és mire használja őket Románia?

>> A vitaindító szakmai, "hard" szövege itt olvasható >>

>> A román nyevű változat a Contributors.ro oldalán >>

A régió elvileg egy köztes területi egység, ami valahol a helyi szint (községek, városok, kisebb térségek) és az ország között helyezhető el. Három kategóriája van: makro régió, régió és megye – Romániában legalábbis ezek felelnek meg a sokszor emlegetett NUTS 1, 2 illetve 3 szintnek. Mindhárom régió, de csak az egyiket szokás régióként emlegetni a közbeszédben.


A régiók nyugaton gazdaságtörténeti folyamat eredményeként jöttek létre, nálunk kijelölték őket. Mi a különbség régió és régió között? A valódi, nyugati régiók általában egy-egy nagyvárosból, több közepes- és kisvárosból, valamint vidéki területekből állnak. A régió központja ebben az esetben nem kérdés, a belső struktúra eleve értelmezhető.

Az ilyen régiónak többnyire van regionális identitása is, az ott élők rendelkeznek regionális tudattal. A turista és a befektető is tudja, hova megy, ha azt hallja, hogy Tirolban várják. Ezzel szemben nálunk semmitmondó (Centru, Nord-Est stb.) nevekre hallgatnak a régiók. – Hová valósi vagy? – Én tiroli. És te? – Észak-keleti. Jól hangzik, ugye?


Hogy mire használjuk őket?

A rövid válasz: semmire. Kicsit részletesebben azt mondhatjuk, hogy elvileg nagyon sok esetben jó eszköz lenne a regionális fejlesztés, de ezekben az esetekben soha nem használják őket Romániában.

Ki kell emelni, hogy a régió csak akkor több egy egyszerű statisztikai adatközlési szintnél, ha az értelmezhető belső struktúrával, kapcsolatokkal, hálózatokkal rendelkezik. A román régiók nem ilyenek, így talán jó is, hogy nem használták őket semmire – ha működött volna, az ország egyébként kialakult belső struktúráját, gazdaságtörténeti és kulturális gyökerű gazdasági rendszerét tette volna tönkre a jelenlegi regionális rendszer.


De mire jó az a régió, amit megfelelően alakítanak ki?

Nos, pontosan arra, ami túl kicsi ahhoz, hogy országosan kezeljék, de túl szerteágazó, hogy helyi szinten optimálisan meg lehessen oldani. Egy jó ország attól működik jól, hogy a különböző területi szintek között megfelelő a munkamegosztás, azaz mindenki azzal foglalkozik, amihez a legjobban ért.

Egy falu valószínűleg alkalmatlan arra, hogy megoldja helyben a kardiológiai centrum feladatkörét, ugyanakkor egy centralizált állam központosított rendszere nem biztos, hogy ráérez arra, hogy Felszegen kell-e óvodai ellátás, vagy sem. Igen, a decentralizációról van szó. Ha regionális fealdatokról beszélünk, akkor decentralizációt is értünk alatta.

Azonban a decentralizáció, azaz egyes állami feladatokkal kapcsolatos döntések alacsonyabb területi szintre való delegálása nem csak a régiót érinti. Hiszen a régió honnan kaphat feladatokat? „Lentről” vagy „fentről”, azaz az országos központtól vagy a megyéktől és a helyi közigazgatástól. Ha egy politikus régióról beszél, akkor akár tisztában van vele, akár nem:


valójában közigazgatási reformról beszél.

Persze más szempontból is fontos, hogy a régió, amiben élünk, művi vagy igazi. Ha ugyanis egy régió valódi gazdasági egységet alkot, akkor a fejlődése jobban tervezhető, kisebb az esélye a torz megoldásoknak. Egy fejlődőképes régióban még a szegényeknek is jobbak a kilátásai, mint egy stagnáló régióban a jómódúaknak.

A gazdaságfejlesztés ideális szintje a régió, ez az arany középút – persze csak akkor, ha jól szervezett országon belül helyezkedik el és az alacsonyabb szintek (megyék, városok, községek) is jól felkészült játékosok a területi versenyképesség nevű globális versenyben.

Ha valakiben felmerülne, hogy mikor lesz már szó a román regionális politikáról, meg a területi különbségek csökkentéséről, annak szólnék, hogy Romániának van Regionális Operatív Programja, regionális fejlesztésről szóló törvénye, és sok egyéb, talmeş-balmeş módon megírt és futárral „spre avizare” Brüsszelbe küldetett jogszabálya.

Azonban a regionális különbségek csak nem szűnnek sokszorozódni, a Centru régió pedig még olyat is tud, hogy az egy főre eső kutatás-fejlesztési ráfordítás trendszerűen csökken. A példák sorolhatók, az ellenpéldák pedig gyanúsak. És a félreértések elkerülése végett, minden ADR és sok más, R-betűt tartalmazó rövidítés ellenére: az EU által biztosított pályázati pénzek felhasználásának tervezése során semmiféle valódi regionális szempont nem érvényesült.

Akkor persze felmerül a kérdés, hogy milyen régiókról beszél a miniszterelnök, ha


azok csak színes foltok a térképen?

Sőt: egyáltalán érdemes foglalkozni ezekkel a régióknak nevezett statisztikai egységekkel? A helyes válasz sokak szerint: igen, ezek a legjobb régiók.

Ez a jó válasz, amennyiben nem kívánunk szembesülni Románia területi problémáival; nem akarunk időt és energiát pazarolni arra, hogy Brüsszelnek elmagyarázzuk, milyen lenne a jobb regionális berendezkedés; ismerősünk, rokonunk valamelyik R-betűs intézménynél dolgozik vagy egy ilyentől remélünk vaskos megbízásokat; végül az sem rossz dolog, hogy nem kell feltenni a Székelyföld-kérdést. Csakhogy ezzel a helyesnek vélt válasszal lemondunk a jól kialakított regionális berendezkedésről, amitől Románia versenyképessé válhatna.

Azt már láttuk, hogy a régiók feladatkörének kérdése önmagában nem válaszolható meg. Végülis az állam jelenleg is működik, mert nincsenek elkölthetetlen EU-s pénzek, régiós kompetenciák híján zárva tartó kórházak, stb., azaz általánosan fogalmazva: jelenleg minden feladatot ellát a román területi igazgatási rendszer, amit el kell látnia (hogy milyen minőségben, azt ne firtassuk).

Tehát amit a régió kap, azt mástól veszik el, azaz a régiós reform valójában államreform, a decentralizáció vagy a centralizáció új lépése. Ezért kiemelten fontos a kérdés kapcsán véleményt formálni, megvitatni a lehetséges alternatívákat, szakmai és értelmiségi közösségeknek álláspontot kialakítani.

Az nyilvánvaló, hogy a jelenlegi régiókat nem kell megtartani, az újragondolt régiókat viszont nagyon is


érdemes lenne sokféle feladattal ellátni.

Ennek azonban az a szükséges (de nem elégséges) feltétele, hogy a településhálózat alapos elemzése, a vonzáskörzeti szempontok vizsgálata és általában a gazdaság és a társadalom hálózatainak ismeretében szülessenek meg a döntések.

Románia ebből a szempontból nincs is rossz helyzetben: a jogrendszer része a területrendezés és az urbanisztika a maga komplex célrendszerével, hierarchikus tervezési dokumentumok (PUG, PUZ, PATJ) is vannak, ezeket csak használni kellene, és hozzájuk rendelni a fejlesztésre szánt pénzeket. Jelenleg ugyanis a területi tervezési rendszerünk mindössze két eszközzel bír: az engedélyezés-ellenőrzés-büntetés, valamint a községek várossá nyilvánításának eszközével.

Abszurd helyzet, amikor egy ország jól behatárolt területi tervezési rendszerrel bír, ugyanakkor egy ezzel teljesen párhuzamos rendszert épít ki az EU-s pénzek elköltésére. Így a valódi célok elérésére nincs forrás, nincs eszköz, a szabályozási és rendezési dokumentumok pedig nyilván haszontalanok – úgy is kezelik őket.

A másik oldalon pedig elfolyik a társfinanszírozás és ehhez csatolva a saját költségvetési forrás a híres operatív programokon keresztül. Az egyes projektek persze lehetnek nagyon jók, de hatásuk csak pontszerű, csak véletlen folytán járulhatnak hozzá a fejlesztési célok eléréséhez.

A jelenlegi EU-s pályázati rendszer Romániában csak abban az esetben lehetne legitim, ha a támogatás célja a források lehívása lenne. De egyrészt nem ez a céljuk, másrészt pedig jobbára erre is alkalmatlanok. Azaz ahogy a jelenlegi régiók mellett nem hozhatók fel érvek, ugyanúgy nyugodt lélekkel elfelejthető a 2007-2013 között működtetett párhuzamos struktúra. Helyettük egyrészt valódi régiókra van szükség, másrészt pedig a területrendezés és az urbanisztika komplex céljaihoz hozzárendelt


új fejlesztéspolitikára és annak végrehajtására.

A reformnak ebben az értelemben a közigazgatási, ellátórendszeri struktúrákat is érintenie kellene. Megfelelő elemzések alapján át kell gondolni, hogy milyen területi szintekre van szükség! Az ellátórendszerek működtetésének hatékonyabb tervezése és megszervezése szempontjából indokolt lehet a járási rendszer bevezetése, ami a helyi és a megyei szint között kaphatna szerepet.

Az így kialakuló területi hierarchia persze igen összetett. Mi legyen a helyi közigazgatás feladata? Mi kerüljön járási szinten megoldásra? A megyéknél meglevő feladatkörök hogyan bővíthetők vagy értelmezhetők újra? Melyek azok a tervezési, hatósági, ellátórendszeri és fejlesztéspolitikai feladatok, amelyek a régiók szintjén oldhatók meg optimálisan? Az új területi egységeknek, azaz a járásoknak, régióknak milyen politikai, azaz demokratikus legitimációt kellene biztosítani?

Ezekre a kérdésekre a válasz a román településhálózatban és az egyes ágazatok, témakörök belső logikájában rejlik. Egy megfelelően előkészített reform, jó ütemezéssel, a kapkodás és a látszatmegoldások kerülésével sikeres Romániát eredményezhet, ahol érvényesül a társadalmi igazságosság, és a versenyképesség lehetőségeit optimálisan sikerül kiaknázni.

A legnagyobb kérdés természetesen az, hogy élni kíván-e Románia a területi reform által kínált lehetőségekkel, s képes-e meghatározni azt az optimális területi rendszert, ami mindezek keretéül szolgálhat, vagy továbbra is a saját maga által állított csapdákban kíván vergődni, elvesztegetve egy újabb évtizedet.

Csák László doktori oklevelét a Pécsi Tudományegyetem Regionális Politika és Gazdaságtan Doktori Iskolájában szerezte, jelenleg az MTA külső köztestületi tagja.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!