2017. március 29. szerdaAuguszta
10°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

A honi antiszemitizmus káráról és tarthatatlanságáról

Sólyom István utolsó frissítés: 2013. április 12. 20:47

Az erdélyi magyar antiszemitizmus nem a legégetőbb problémánk, de könnyen azzá válhat. Az elszabaduló indulatok, diskurzusok, benyomások és attitűdök egy korcs, beteg nemzetkarakterológiát eredményezhetnek.


Szakállas vicc ugye, hogy a székelyt kérdezik, van-e a falujában antiszemitizmus, mire a válasz: nincs, de igény lenne rá. Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke hétvégi blogbejegyzésében Parászka Borókának a tárgyban készülő panaszára reagálva szintén azt írta, hogy nem létezik Székelyföldön antiszemitizmus, és az újságíró „olyasmi ellen tiltakozik, ami nincs, olyan kijelentések ellen hadakozik, amelyek nem hangzanak el, olyan tematikákat és vádakat akar importálni, amelyek abban a társadalmi közegben, amelyben élünk évszázadok óta, teljesen életidegenek.” (Parászka Boróka gyűlöletkeltés és antiszemitizmus miatt a CNCD-nél készül feljelenteni Ferenczy Miklós református lelkészt, aki a Facebookon osztotta meg az Izrael népe - felsőbbrendű zsidóság című filmet a következő megjegyzéssel: „A felvételek önmagukért beszélnek! Nézzétek és tanuljatok belőlük! Hihetetlen, de sajnos valóság! Felsőbbrendűség? Inkább alávalóság!!”, szerk.megj.)

Az ügy kapcsán egy 2012-es, március 15-i beszéd is ismét rivaldafénybe került, amelyben Darvas-Kozma József csíkszeredai káplán az 1848-as forradalom bukásának és a trianoni döntés okainak történelmi elemzésekor a Rotschildokat meg az általuk irányított világrendet emlegette, hozzátéve, hogy olyant állít, amiről addig a szónokok hallgattak.

A témában Borboly Csaba mellett megszólalt Kovács Péter RMDSZ-főtitkár, Egyed Ufó Zoltán és sokan mások a Facebookon. A hozzászólások a már jól megszokott módon a következő relativizáló dichotómiát hozták létre: Erdélyben nem létezik antiszemitizmus – Erdélyben elképesztő méreteket ölt az antiszemitizmus. Egyedül Ufó próbált valamiféle középarányosság mentén rendet vágni a bozótban, felemás sikerrel.

A csíkszeredai ecetgyár


A székelyföldi antiszemitizmus nem új keletű jelenség. A székelység, a világ többi népéhez hasonlóan azért tartott a zsidóktól és viseltetett ellenszenvvel irántuk, mert nem ismerte őket, kultúrájuk, szokásaik idegennek hatottak. Székelyföldön a zsidóság a 19. század második felében jelent meg, és az írott források - Tivai Nagy Imre vagy Vitos Mózes – megjegyezték, hogy a székelyek a zsidóságot "talán csak a Bibliából, vagy rémes keresztényvér-szomjúságukról ismerték". E mellett attól is tartottak, hogy a Székelyföldre való tömeges beköltözésükkel, a protestánsokkal szövetkezve végveszélybe sodorják a katolikus székelységet. A székelyek ellenszenvére mi sem jellemzőbb, mint Hetmann Móric csíkszeredai ecetárus tanulságos esete. Az első csíkszeredai zsidóként emlegetett Móricnak az ablakát gyakran betörték, házát megrongálták. A sértett levelet írt a császárnak, amelyben úgy fogalmazott: "Euer Majistat, hier ist ribillion..." Válasz nem érkezett, majd később megengedték neki, hogy a város végén kis kőházat építsen. Cégérként az Ecetgyár szót rótta fel.

Az akkori Magyarország más területein élő zsidósághoz hasonlóan az egyre gyarapodó székelyföldi zsidóság is a 19. század végére, a 20. század elejére már magyarnak vallotta magát, és Trianon után is ragaszkodott magyar anyanyelvéhez és kultúrájához. Messzire vezetnének azok a fejtegetések, hogy miért alakult úgy a történelem folyamán, hogy számos zsidó a kereskedői, vállalkozói, banki szférában találta meg számítását. A folyamatos üldöztetések miatt sehol sem engedték letelepedni őket, ahol megtűrt nép voltak, ott is tiltva volt nekik a mesterségtanulás. A zsidó vallás mindig is ösztönözte a munkát, a tanulást, díjazta a problémamegoldó racionalizmust, nem véletlen, hogy ennek is köszönhetik a túlélést. (Akit érdekel a téma, olvasgassa Paul Johnson: A zsidók története c. remekművet, szerk.megj.)

A zsidók jelentős része a faiparban, a kereskedelemben dolgozott, míg mások orvosként, ügyvédként, köztisztviselőként tevékenykedtek. A fakereskedők, fűrészüzem-tulajdonosok és kereskedők sokat tettek a székely települések gazdasági fellendítéséért, többek közt nekik volt köszönhető, hogy Gyergyószentmiklós és Csíkszereda várossá lett. Az antiszemitizmus másik forrása a vallási kulturális különbözőség mellett éppen ehhez kapcsolódik. A székelységnek a történelem folyamán mindig keményen meg kellett dolgoznia a napi betevőért, a földművelés és állattartás zord, kétkezi munkát igényelt.

Munkabírásukra büszkék is voltak, joggal. Amikor az írni, olvasni és számolni tudó zsidó kereskedők és gyárasok alkalmazták őket, egyszeriben kapitalista körülmények között találták magukat, és azt tapasztalták, hogy amíg ők napestig dolgoztak az üzemekben és az erdőkben, addig a tulajdonosokat csak fizetéskor látták, talán még akkor se. Mi dolgozunk, ők nem. Nehezen viselték, hogy az idegen pénzemberek a saját földjükön „uralkodnak” felettük, és egy szivarpapíron számolták ki a havi juttatásukat. A jelenség máig tetten érhető, bár csökkenő tendenciát mutat: ha valaki nem kétkezi munkából él, nem görnyed izzadságosan nap mint nap, hanem egyéb, becsületes úton keresi a boldogulást, azt többen lenézik, gyanúsan szemlélik. Há mé` nincs rendes foglalkozása? – kérdezik.


Üres házak, udvarok

A második bécsi döntés után Székelyföldön is megkezdődtek a deportálások, ami ekkor még a határon túlra való kitoloncolást jelentett. Majd 1944-ben kezdetét vette a gettósítás, a zsidókat Gyergyószentmiklóson és Csíkszeredában gyűjtötték be, ahonnan Szászrégenbe és Sepsiszentgyörgyre szállították őket. A székely lakosság jó része passzívan szemlélte az eseményeket, voltak, akik dörzsölték tenyerüket, hogy megszabadulnak végre a konkurenciától, és csak kis részük próbált tenni valamit szomszédaiért. Az üresen maradt házakba aztán egyesek beköltöztek, a hátrahagyott javakat elsajátították. Máig előfordul, hogy egyes házak padlásain, pincéiben és egyéb zugokban zsidó kegytárgyak, fényképek és egyéb javak kerülnek elő. A második világháború után egyből az ország nyakába szakadt a kommunizmus, amely nem tette lehetővé a néhány évvel korábban történtek kibeszélését, feldolgozását.

A rendszerváltást követően kisebbségi jogaink kivívásával, érdekérvényesítéssel, az autonómiaharccal voltunk elfoglalva egészen a legutóbbi időkig, amikor is a magyarországi politikai szembenállás és agenda teljes átvételével bele nem simultunk az ottani közbeszédbe. Nem is kell nagyon szemfülesnek lenni, hogy észrevegyük: a Facebookon, családi összejöveteleken, kocsmákban, a buszon, a vonaton mindig akad egy-két olyan hangadó, aki a magyarországi szélsőjobb által használt fogalomrendszerben lerántja a leplet a magyarság ellen összeesküdő baloldaliliberális-zsidószabadkőművességről. Kimondja a bűvös szókapcsolatot: ők a felelősek minden bajunkért és nyomorúságunkért. Ennek két oka van: az interneten bárki által elérhető szélsőjobb tartalmak, amelyeket egyre többen olvasnak e hazában is. Olvassuk csak el néhány, ilyen oldalakat lájkoló ismerősünk hozzászólását az interneten, teljes a hasonulás.


Nincs új a nap alatt

Meg kell említeni, hogy a magyarországi és az erdélyi konzervatív tábor szemlélete között az a lényegi különbség, hogy amíg Magyarországon a jobboldali és szélsőjobboldali választók világosan pártpreferenciákkal rendelkeznek, addig Erdélyben a konzervatívan gondolkodó tömegek egy része számára nem létezik jobb és szélsőjobb, egyszerűen nemzeti oldal létezik. Nem disztingválnak. Ugyanúgy rajonganak Orbán Viktorért és a Fideszért, mint Vona Gáborért és a Jobbikért.

A másik okról, a feldolgozás, kibeszélés hiányáról már esett szó. Egyerűen nem tudunk mit kezdeni az akkori korszakkal, az akkor történtekkel. Sokan azzal sincsenek tisztában, hogy mi történt, sokak meg egy vállrándítással elintézik, hogy voltak, és most nincsenek zsidók. Jelen pillanatban úgy néz ki, hogy a dolgok ott folytatódnak, ahol a második világháború után abbamaradtak, csak más csomagolásban. A két világháború közötti időszakban nem feltétlenül kellett antiszemitának lenni ahhoz, hogy az embert elragadja a hév, olyan volt a korhangulat, a diskurzus, és ez látszik visszaköszönni most is a szalon-antiszemitázás kapcsán, a nemzeti rockzenekarok koncertjein, a nemzeti táborok közönségének szóhasználatán, és nemcsak.

Ezek ismeretében az sem meglepő, hogy Borboly Csaba azt írt, amit, bár kétlem, hogy racionális, megfontolt politikusként ne lenne tisztában állítása tarthatatlanságával. Ami mögötte lehet: jövőre magyarországi választások vannak, nem árt helyezkedni, különösen annak fényében, hogy választóinak jó része minden bizonnyal Fidesz-támogató. Mutassunk kis betyárságot, erőt, védjük meg hazánk fiait, oszt jól fog ez kamatozni itthon és az anyaországban is. A népszerűségi mutatókról ne is beszéljünk. Még az EMI-táborba is meghívják, és nem csak azért, mert a megyei tanács támogatja anyagilag. A külön-utasságra való törekvés nem új keletű, szervesen illeszkedik a Tamás Sándor és Antal Árpád-féle RMDSZ-en belüli irányzatba.


Rosszul elsült nemzetféltés

Ami a papokat illeti. Biztos, hogy jó szándékú, a nemzetéért tenni akaró és cselekvő emberek, akik vallási közösségek vezetésére vállalkoztak, mert erre éreztek elhivatást. Erdélyben nagy hagyományokra tekint vissza, hogy egyházi emberek politizálásra adják a fejüket, vagy ha nem is aktívan politizálnak, de szeretnek időnként közéleti kérdésekben is megnyilvánulni. Ebben nem látok kivetnivalót. Ha az adott egyház belső szabályai ezt engedélyezik és a felekezetek nincsenek ellene, csak bátran, szükség van felelősen gondolkodó, karizmatikus vezetőkre. Azonban a zsidó bankárok világuralmi törekvéseiről prédikáló katolikus pap, a zsidók felsőbbrendűségéről, eleve a felháborodás szándékával készített, manipulatív videót megosztó református tiszteletes alaposan mellétrafáltak. Felelős lelki vezetőként hetente a szeretetről, a békéről és a megbocsátásról értekeznek, miközben akarva-akaratlanul olyan üzenetet tolmácsolnák a hallgatóságuk felé, hogy az épp ezek ellenkezőjét erősíti.

Vegyük a csíkszeredai esetet. Darvas-Kozma József atya a Rotschildokat tette felelőssé Trianonért és a szabadságharc kudarcáért, és megjegyezte, hogy a bankrendszer máig így működik. Nosza, több sem kell a téren álló emberek egy részének, hisz íme, a papjuk is azt mondja, amit naponta az interneten olvasnak, az Echo TV-ben látnak, hogy a zsidó uralom miatt szenvedtek őseik a múltban, és ők is e miatt szenvednek ma. Az atya jó szándékát nem vonom kétségbe, de óriási felelőtlenség volt részéről pár tőmondatban lehúzni a rolót a bankrendszer ügyes-bajos dolgairól, mert az nagyon nem úgy működik, ahogy az ott elhangzott. Hatalmas mértékben általánosító és félrevezető. Egy papnak különben sem kell a közgazdaságtan avatott értőjének lenni, senki nem is várja el tőle a gazdasági értekezéseket.

Ellenben a szélsőjobb retorikájában pontosan így működik, rövid, hatásos üzenetek, hogy mindenki kódolni tudja, és ne kelljen sokat babrálni az értelmezéssel. Fordítsuk meg a gondolatmenetet: a sugallt papi logika mentén valamennyi spanyol katolikust gyűlölni kellene Torquemada és az inkvizíció miatt, sőt valamennyi papot gyűlölni kellene a néhány, pedofília bűnébe esett pap miatt, sőt, magát az egyházat is gyűlölni kellene a keresztes háborúk miatt. Arról nem szólt a fáma, hogy a középkorban az egyházi érdekek miatt mesterségesen fenntartott antiszemitizmus mélyen beleégett a kollektív tudattalanba, és arról sem, hogy a középkori római egyház jelentős mértékben finanszírozott háborúkat, ha érdeke úgy kívánta. Igen, a Rotschildok is a saját érdekeik mentén játszottak, de a Rotschildokról van szó, és nem a zsidóságról, mint ahogy az egyes fejekben már össze is volt rakható a téren. Rotschildok-zsidók-bankárok-világuralom-Trianon. A szabadkőművesekről hall máshonnan, pl. a Sapientián, de erről később.

Néhány pedofil pap miatt nem hibás az egész papság, Torquemada miatt nem bűnösök a spanyol katolikusok és a domonkos-rendiek, a keresztes háborúk miatt pedig nem bűnös a mai Vatikán, és a Rotschildok üzérkedései miatt nem felelős a világ bankrendszere, valamint Trianonért nem felelős a világ zsidósága. A zsidók nem jobbak és nem rosszabbak, mint más népek, nemzetek. Emberek, akárcsak mi. Egy kisebbség nem engedheti meg magának, hogy rasszista, antiszemita és xenofób legyen, ez luxus és paradox.


Antiszemitizmus zsidók nélkül

Apropó, gondolt bele abba valaki, hogy lehet egy létező kisebbség tagjaként egy már nem létező kisebbséget gyűlölni? Az antiszemitizmushoz nem kellenek zsidók, nélkülük is gyors iramban terjed a kór, elég, ha fenyegetően lebeg a rémképük. Feltehetnénk azt a kérdést is, hogy miért ennyit foglalkozni ezzel, ha van is egy kis egészséges antiszemitizmus, nem ez a legfontosabb problémája az erdélyi, székelyföldi magyarságnak. Való igaz, számos egyéb létfontosságú ügy van, amely nem tűr halasztást, és foglalkozni kell vele.

Az antiszemitizmus problémája azért égető és veszélyes, mert az a bűnbakkeresés melegágya, másra lehet hárítani a felelősséget, és az áldozat szerepében lehet tetszelegni. És aki áldozat, azt nem lehet agresszióval vádolni. Összeesküdt ellenünk a román állam, a világ zsidósága, a liberálisok, a szabadkőművesek, a kommunisták, a melegek és az anarchisták, nem hagynak minket békében élni. Minden, az élettel járó felelősség áthárítása másokra, torz társadalmat eredményez. Az erdélyi magyar zsidóságot különben – már azt a néhány hírmondót, aki maradt – jó ideje nem érdekli, hogy mit gondolnak róluk Erdélyben. 1940-ben még a magyarokkal együtt dobálnak virágot Horthy honvédeire, hogy aztán négy év múlva a honvédek után érkező magyar adminisztráció vagonokba gyűjtse őket.


Felelősségről és annak mértékéről

Már szó volt róla, hogy az erdélyi magyar jobboldali érzelmű tömegek egy része nemzeti oldalban gondolkodik, nem érzékelik a különbséget jobb és szélsőjobb között, így mindenféle szűrő nélkül magába fogad különböző információkat. A magyarországi választások közeledtével valamennyi politikai párt megmozdult és igyekszik nyitni a határon túli magyarság felé. Aki eddig nem nyitott, azért, aki eddig is nyitott volt, még jobban rákapcsol. A legjobb helyen a Jobbik áll, amelyik évek óta építi erdélyi táborát, és jelentős számú szimpatizánst sikerült maguk köré gyűjteniük. A közeljövőben lehetővé tennék a határon túli magyarok számára is, hogy párttagok lehessenek, lakossági fórumokat tartanak Székelyföldön, és rendszeres meghívottjai az EMI-tábornak. A Jobbikot kiszolgáló médiumok rendszeres támogatói a tábornak, a médiapartnerség pedig kiváló lehetőség az eszmék hirdetésére. A Jobbik megnyilvánulásai és diskurzusa egyértelműen antiszemita, amelyektől – nagyon helyesen– mind a Fidesz, mind Tőkés László elhatárolódott. A magyarországi jobboldal számára kínos, ha külföldön antiszemita színben jelenik meg az ország, ezért ugyan tesz néhány elhatárolódó kijelentést, de ezek java része utánlövés, míg a sajtóban igyekeznek elvenni az antiszemita megnyilvánulások élét, mondván, hogy a liberális oldal már minden sarkon nácit vizionál. Ezen megfontolás mögött részint hatalomtechnikai elképzelések állnak. A nemzeti oldalban gondolkodó jobboldal egy részéhez viszont vagy nem jut el ez az elhatárolódás, vagy nem vesznek tudomást róla, vagy pedig nem elég határozott, egyértelmű az elhatárolódás. A jobboldalnak azért kényes kérdés ez, mert attól a korszaktól kellene elhatárolódnia, azt a korszakot kellene megtagadnia, amelyből ideológiailag táplálkozik, és így gyökértelenné válna.


Kint is, bent is

Erdélyben ennek prózaibb okai is vannak: az EMNP szavazótábora, ha lehetne, a Fideszre és a Jobbikra is szavazna egyszerre. De nem lehet. Így egyben kell tartani a tábort, ha nem akarják, hogy a következő parlamenti választásokon kiábránduljanak a pártból, ezért elképzelhető, hogy radikalizálódni kell. Ezért el is határolódnak néha, máskor meg nem reagálnak, vagy bagatellizálnak. Néhány politikusuk személyes, jó kapcsolatokat ápol Vona Gáborral és más vezető jobbikos politikusokkal, együtt mutatkoznak, eszmét cserélnek. Egészséges konzervatív értékrenddel rendelkező jobboldali magyarként tudathasadásos állapotban lennék mindezt tapasztalva. Végre létrejött egy párt, amelynek világnézetét magaménak érezhetem, ám kerülő, hátsó utakon folyton összekeveredik azzal a párttal, amely számomra elfogadhatatlan eszméket hirdet. De amíg Erdélyben a jobb és a szélsőjobb a nemzeti oldalt jelenti, addig nem lesz sok tudathasadásos jobboldali. Maximum Demeter Szilárd lepődött meg, hogy a pamfletje alatt megjelentek azok, akik.


Vakvágány

Az erdélyi balliberálisok egy része – maradjunk hűek a “szitokszóhoz” – sem lehet büszke magára, annak ellenére, hogy sok-sok éve tematizálja és napirenden tartja a kérdést. A kis létszámú, de annál hangosabb képviselőik mind tematizálás, mind diskurzus szintjén megrekedtek valahol a kétezres évek elején. Róluk mindenkinek az jut eszébe, hogy ja, ők, akik agresszívan, ellentmondást nem tűrve, mindenkin átgázolva, harciasan kiállnak az antiszemitizmus ellen, védik a romák és a meleg kisebbség jogait. Bele is ragadtak ebbe a szerepkörbe, hogy csak akkor hallatják hangjukat, amikor a kedvenc témáikról van szó, egyéb dolgok nem érdeklik, ezért nem veszik már komolyan őket.

Beskatulyázhatóknak, megújulásra képtelennek tűnnek, és a többség számára érthetetlen az elitizmusuk és elitista fogalmazásmódjuk. Az se hajtotta a malmukra a vizet, hogy egy alkalmat sem ragadtak meg a jobboldali értékekkel szembeni empátia kifejezésére, viszont egy alkalmat se szalasztottak el a konzervatív értékek karikírozására. Legnagyobb problémájuk mégis a szélsőségbe hajló relativizmusuk, amelyben odáig mennek, hogy végül visszájára sül el a dolog, a részleteket tovább miniatürizálva elveszítik az egészet, az igazság kicsúszik a markukból. Ennek ragyogó példája a Facebookon, a téma kapcsán, két liberális késhegyre menő vitája a szólásszabadság kapcsán, ami jó jelzi a válságot. A velük egyet nem értő liberálisok nem szólaltak meg, vagy csak nagyon halkan. A szabadelvűekről sokat nem mondhatunk, hisz ők sem szólaltak meg a kérdésben.


Egy kis odafigyelés kéne

Egy gondolat a szólásszabadságról. Demokratikus jogállamban törvények garantálják a szólás- és a véleménynyilvánítás szabadságát. A szabályozások több pontban változnak országonként, ám a legtöbbjükben közös, hogy akkor indul büntetőeljárás egy kijelentés miatt, ha annak következtében fizikai erőszak, bántalmazás éri azt a csoportot, aki ellen a kijelentés elhangzott. Ez a gyakorlat jól működik például Németországban, ahol a szólásra emelkedők tisztában vannak felelősségükkel és szavaik súlyával, valamint a demokrácia állapota stabil és a politikai kultúra magas szintű. Nálunk ez nem mondható el. Az ügyben nyilvánosan megszólaló politikusunk politikai haszonszerzés miatt tagadja az antiszemitizmus tényét, két lelkipásztorunk szélsőjobb nyelvezetű és tartalmú információkat oszt meg hallgatóságával, a demokráciánk a béka segge alatt, politikai kultúránk pedig ilyen közegben nem is tud normálisan alakulni. Ilyen helyzetben éppen azoknak kellene felelősséget, józanságot és normalitást tanúsítaniuk, akik tömegek vezetésére vállalkoztak.


Beavatás

E helyett az zajlik, ami. Pedagógusok, ismert és elismert helyi közösségi emberek, volt politikusok szélsőjobboldali honlapokat lájkolnak, a csíkszeredai Sapientiára azt a Raffay Ernőt hívják meg előadni, aki évek óta a szabadkőműves összeesküvésről és Trianon kapcsolatáról írt könyvével turnézza végig a Kárpát-medencét, a szintén globális pénztőke-összeesküvés fan Drábik János Székelyudvarhelyen tart pénzügyi gyorstalpalókat. Lassan, de biztosan szivárog a tan. Az emberek nem értik az őket körülvevő nagyon bonyolult világot, ezért érthető módon magyarázatokat keresnek. Ez a magyarázat, amiről a fentiekben szó esett, valóban nagyon egyszerű, hatásos, könnyen befogadható. Az egyetlen igazság nevében lép fel, rituálé formájában beavat, és csoportkohéziót teremt. Végre van kihez tartozni, van, aki elmagyarázza, mi a fene is történik a gazdaságban, a politikában, miért kapunk kevés fizetést, miért nincs munkahelyünk. Olvastam egy kommentet a református tiszteletes által megosztott, majd továbbosztott videó alatt. Azt írta egy megbecsülésnek örvendő székely értelmiségi, hogy ő eddig nem volt antiszemita, de látva a videót, rettentően felháborodott. Csak így tovább, őszre már javában fog tartani a választási kampány, a szerepek kiosztásra kerülnek, lesznek elnyomók és elnyomottak, a Jobbik belovagolhat.

A jövő a tét

Az erdélyi magyar antiszemitizmus nem a legégetőbb problémánk, de könnyen azzá válhat. Sokan naivul áldozatául esnek az antiszemita diskurzusnak, és nem is tudatosítják magukban, hogy milyen veszélyes vizeken eveznek. A zsidókat már nem érinti, de a hozzájuk kapcsolódó indulatok, diskurzusok, benyomások és attitűdök egy korcs, beteg nemzetkarakterológiát eredményezhetnek. És egy beteg nemzet nem lesz képes megvédeni jogait és szabadságjogait, nem lesz képes autonómiát kivívni, megvédeni magát a valós veszélyektől, stb.

Mi lehet a megoldás? Őszintén szólva, sok reményt nem táplálok ez ügyben, de azért vannak biztató jelek. Az antiszemitizmus kérdéséhez tudományos, szaktekintélyi alapon kell közelíteni. Hálistennek vannak Erdélyben a kérdésnek ismert és elismert szakértői. Miért ne adhatnánk ki tankönyvet az erdélyi zsidóság történetéről a székely történelemkönyv mintájára, széles közéleti, politikai és civil támogatással? A szaktanulmányokat senki nem sem olvassa, de ez kiváló kezdet lehetne. Aztán jöhetne a szembenézés.


Ars poetica

Legvégül néhány szó magamról. Nem tudok egyértelműen állást foglalni sem a jobboldal, sem a baloldal mellett, és néha én sem értem a világot. Témaorientált világnézetem van: konzervatív közegben inkább liberális elvekkel hozakodok elő, liberális milliőben a konzervatív értékeket védelmezem, mindezt nyakon öntve kis szocialista mázzal. Párbeszédet, beszélgetést próbálok kezdeményezni, és mindig azt védeni, aki nem védheti magát. Normalitást, egészséges közbeszédet szeretnék, hogy ne foglalkoztasson naponta az elefántcsonttoronyba vonulás gondolata. Szeretném, ha ezzel a szöveggel nem írnám ki magam a nemzettestből, és szeretném, ha nem titulálnának árokásónak. Épp ellenkezőleg, árkokat szeretnék temetni. Hevenu Shálom alehem!