2017. november 21. keddOlivér
-1°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Mit üzenjünk Crin Antonescunak?

Kiss Bence 2013. október 29. 17:45, utolsó frissítés: 17:45

Hazánk egyik vezető politikusa sejteti: ebben a zónában gyanúsan viselkednek a bozgorok, jó, ha van, aki taknyon tenyerelje őket. Ez pedig legyen a rendőrség.


Székelyföldön nagyon biztonságban érzem magam. Nyilván szubjektív ez a biztonságérzet, mert Kovászna megyei lakosként úgy érzem, alaposan vigyáz rám a karhatalom. Vigyáz rám a fene se tudja hány országos titkosszolgálat helyi fiókja (van egy-két srác, akivel lassan köszönhetünk egymásnak az utcán), van helyi rendőrségem, megyei rendőrségem, és jó nagyra nőtt egyedekből álló zsandárságom is. (Most komolyan: értem, hogy tollforgatóként kisebbrendűségi komplexusaim lehetnek a kétméteres zsandárral szemben, akin pufis uniformis van, de mégis: úgy érzem, ezek mind ruhásszekrények.)

Biztonságban érzem magam, mert vigyáznak rám a lelkeim. Meg a telefonomat is hallgatják, számomra felfoghatatlan okok miatt. Gyanítom én. (Kit érdekel, hogy gorgonzolát veszek, vagy illyefalvi sajtot?) Egyébként meg életem rejtélyének számít, hogy hány zsandár van a megyénkben (Székelyföld, a második Koszovó, puskaporos hordó, tessék jelzők iránt kotorászni a Larousse-ban). Ezt próbálta egyik újságíró kolléga kinyomozni, írt is egy levelet a belügynek, a MAI (lsd. Védelmi és Belügyminisztérium) pedig adott egy olyan választ, amit tipikusan az érdeklődő sajtósnak adnak. Engedjék meg, hogy parafrazálva idézzem: tisztelt X, az ön által benyújtott n iktatószámú kérésre reagálva tájékoztatjuk, hogy Kovászna megyében az érvényben lévő jogszabályoknak megfelelő számú zsandár teljesít szolgálatot.

Hogy erre hol van jogszabály, azt sötét homály fedi. A kérdés elbújt a szőnyeg alá. Maradjunk tehát a saját magam által megfogalmazott számnál: túl sok. Tessék szépen jegyzetelni, kékszemű fiúkák: szubjektíven


igenis túl soknak élem meg a belügyminisztériumi jelenlétet a környezetemben.



A MAI amúgy a legszófukarabb intézmények egyike. Nem is lep meg, a rendőrségen (is) a mai napig érezhető valami avítt, komcsi smakk. Nem tudom, honnan jön, talán a kerek mondatok mellőzéséből, az elharapott köszönésekből, a szemek találkozásának hiányából?

Paranoia? Lássuk a gyakorlatot.

Székelyek Nagy Menetelése. Számháború, nyelvköszörű a szélsőséges sajtónak, kókler újságíróknak, vagy az orosz inváziótól tartó pancsereknek. És még valakinek: Crin Antonescunak, a Nemzeti Liberális Párt elnökének.

Tekintsünk el néhány dologtól. Például attól, hogy ez az ipse nyilatkozatai alapján liberálisnak alig tekinthető. Nem mondom, visszafogottabb az oszlói terroristánál, Anders Behring Breiviknél, bár a szabadidős ruházatuk közt létezik némi átfedés.

Na de térjünk vissza a mi wannabe államelnökünkre (vagy ex-ideiglenes államelnökünkre, államelnök aspiránsunkra, találja meg mindenki a megfelelő jelzőt rá. Figyelem: a fütyit már lestoppolták.) Crin ugyanis a szenátus elnöke. Ez még a mi, olykor banán jellegű, egységes és szétválaszthatatlan nemzetállamunkban is jelent valamit. Még akkor is, ha az illető történetesen a szekérrúddal kifelé álló koalíciós partner főnöke. Még akkor is, ha történetesen a pártja bukásából menekülne fölfele.

A székelyföldi tiltakozó akciót követve Antonescu az állami tévé óvó karjaiban nyilatkozta meg magát: „lehet, most már egyesek számára is világos, hogy miért ellenezte a PNL a decentralizálást, például a rendőrségét is”.

Mit is jelent ez az üzenet hazánk egyik vezető politikusától? Nos: ha jól értelmezem a dolgot, akkor


Crin úgy véli, hogy a székelyekkel kell vigyázni.

Kimondani ugyan nem mondja szó szerint, de sejteti: ebben a zónában gyanúsan viselkednek a bozgorok, jó, ha van, aki taknyon tenyerelje őket. Ez pedig legyen a rendőrség. Ezen logika mentén haladva a rendőrség alighanem korrupt, megvásárolható, a (ejtsd: román) nemzeti értékeket aláveti a megélhetésének, ami decentralizált formában már a helyi (ejtsd: magyar) vezetőktől függ, és akkor elszabadul itt a pokol. Magyar feliratok nőnek a földből. Kikiáltják a Fel-, El- és Megoszthatatlan, Olt- és Marosmenti Székely Köztársaságot. Nehogy már Tamás Sanyi, meg a többi székely mitugrász mondják meg a rendőröknek, hogy mit szabad.

Tisztelt Crin. (Ne tévessze meg a megszólítás, ez csupán formaság.) Ön ezzel a kijelentéssel éppen azt támasztotta alá, amit 1989-től minden ép agyú politikustársa igyekezett letagadni. Ön azt sejteti, hogy az állam, a belügy, netán a román politikai elit, hivatalosan is ellenségesnek minősíti magyar/székely/bozgor polgárait. Ön azt adja értésünkre, hogy a magyarokra csak a magukat jelen pillanatban is kommunistának valló rendőrállamok módszereivel vigyáznak. Mindezt jelen időben.

Ön vélhetőleg nincsen tisztában ezen kijelentés súlyával, pont ugyanolyan mértékben, ahogyan a tulajdon angol nyelvtudásával, illetve


a liberális eszmék gyakorlásával sem tud mit kezdeni.

Javasolnám, hogy kímélje meg magát a (politikai) kudarcoktól és most vonuljon vissza, de attól félek, hogy ön, a 90-es évek szélsőséges retorikájával együtt, megpróbál államelnök lenni.

Mellőzzük most, hogy a közvélemény-kutatások mit mondanak ennek az esélyéről? Mellőzzük azt is, hogy a jelenlegi koalíció milyen esélyekkel tartható fenn a továbbiakban? Mellőzzük azt is, hogy a szociáldemokraták minden jel szerint lemondtak azon projektek java részéről, amelyekhez az ön pártjára szükség van?

Rendben, legyen így. Ön akkor is egy rendőrállamot képzel ide. Ezzel pedig nincs olyan európai polgár, aki egyetérthet. Ha nem hiszi, iratkozzon be egy nyelviskolába, és kérdezze meg csoporttársait, kezelőorvosát, vagy gyógyszerészét.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!