2019. október 23. szerdaGyöngyi
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Az erdélyi magyar könyvkiadás és terjesztés kérdésköre

Hajdú Áron 2014. február 24. 12:55, utolsó frissítés: 15:15

Téves az az elmélet, miszerint az emberek, főként a fiatalok nem olvasnak könyvet. A könyvolvasók táborának folyamatos az utánpótlása - hangsúlyozza szakpolitikai vitaindítójában Hajdú Áron.


1. Bevezető

A könyvkiadás és könyvterjesztés jelenlegi helyzetének elemzése és támogatási stratégiájának kidolgozása előtt fontosnak tartom néhány fogalom egyértelmű meghatározását és értelmezését.


Az erdélyi irodalom az egyetemes magyar irodalom szerves része, azaz nincs külön erdélyi irodalom és magyar irodalom. Minden olyan elmélet vagy törekvés, mely erre a különbségre épít, hogy az alkotások középszerűségét, az elsilányodott könyvkiadást és a szakszerűtlen terjesztést magyarázza, téves és hamis.

Napjainkban egyre többen nyilatkoznak pesszimizmussal a könyv jövőjéről, hivatkozva a világháló által szolgáltatott határtalan információáradatra, a gyors és korlátlan hozzáférésre. Kétségtelen, hogy a számítógép, az internet átvenni látszik a könyv univerzális információhordozó szerepét, de ez nem jelenti a nyomtatott könyv „halálát”. Az adathordozók és közvetítők ugrásszerű technikai fejlődése következtében az olvasók táborát két jól körülhatárolható csoportra lehet osztani: az olvasókéra és a könyvolvasókéra. A mai könyvkiadás és terjesztés az utóbbit célozza, mely számszerűen nem kevés, de ugyanakkor szembe kell néznie és meg kell felelnie a tartalom és kivitelezés többszörösen emelkedett igények tényével is.

Téves az az elmélet is, miszerint az emberek, főként a fiatalok nem olvasnak könyvet, a könyvolvasók táborának folyamatos az utánpótlása. Mindennemű fejlesztési stratégia kidolgozásánál figyelembe kell venni, hogy a könyvkiadás és könyvterjesztés első sorban a piacgazdaság törvényei szerint működik, hiszen gazdasági vállalkozások. Ennek a ténynek döntő szerepe van a közpénzekből származó támogatási rendszer kidolgozásának és működtetésének tervezésénél.


2. A jelenlegi helyzet

Az erdélyi magyar könyvkiadók az 1989-es változás után a korlátlan lehetőségek és a kiadói szabadság tengerén próbálnak minél sikeresebben vitorlázni. Egymás után alakultak újabb kiadók, könyvkiadással is foglalkozó alapítványok, egyesületek, de az önkormányzatok által működtetett kulturális intézmények is rengeteg kiadvánnyal jelentkeznek. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy az erdélyi könyvpiacot egyszerre két irányból árasztották el a könyvek, egyrészt az itthoni kiadványok számának növekedése, másrészt a Magyarországról behozottak teremtették meg a bőség zavarát. Ennek ellenére, manapság a könyvkiadás jövőjét illetően a pesszimista vélemények az általános nézetformálók. Ezek ugyan nem alaptalanok, mert a televízió és internet egyre több időt von el az úgyis kevés szabadidővel rendelkező könyvolvasótól, de ezek a vélemények mesterkéltek és nem általános érvényűek.



illusztráció: Elena Schweitzer via Shutterstock.com

Mára az erdélyi kiadók nagy többsége az olvasók alacsony jövedelmével, ezáltal a vásárlók lehetőségeinek csökkenésével magyarázza a forgalom már-már katasztrofális csökkenését. Ez legtöbbjüket nehéz anyagi helyzetbe sodorta, így kizárólag a könyvkiadásra szánt állami vagy önkormányzati támogatások nagyságától és annak elosztási rendszerétől függ létezésük. Nagy többségük már rég csődbe ment volna, ha nem jutott volna közpénzekhez. Sajnos nem tudnak szabadulni a Kriterion korszakban megszokott „olcsó könyvet a dolgozó népnek” állampolitika (akkor ugyan nagyszerűen működő) sémáitól, és nem tudnak alkalmazkodni a konkurencia szabályaihoz.

Levonható tehát a következtetés, hogy a nyolcvankilences változások után a kiadók a piacgazdaság könyörtelen valóságával kellett szembenézzenek, és ismételten aktuálissá vált a kérdés: része-e az erdélyi könyvkiadás a magyar könyvkiadásnak? Mert a határok átjárhatósága kedvező lehetőségeket jelentett, hiszen a magyar olvasók lakhelytől függetlenül magyar nyelvű könyveket olvasnak, tehát a piac az erdélyi kiadók számára is bővült. Az uniós csatlakozás után ők is szabadon kereskedhetnek Magyarországon. Ennek következtében azok az erdélyi kiadók látszanak életképesnek, melyek alkalmazkodni tudtak az új helyzethez és nem feltétlenül az állami támogatásokra építenek, hanem képesek voltak felvenni a verseny a magyarországi kiadókkal. Mint azt bármilyen termék esetében, a könyv piaci életét is döntően befolyásolja az ára. Itt is tapasztalható egy igazi „erdélyi” tévhit, miszerint az olcsó könyvek kelendőbbek. A tapasztalat ellentmond ennek a feltevésnek, mert új minőségében a könyvet tartalma és kivitelezése adja el a könyvolvasónak.

A tartalmat elemezve megállapíthatjuk, hogy átalakultak az olvasók igényei, lecsengett a szocializmus alatt letiltott könyvek kiadásának üzleti opportunitása, az olvasók új, minőségi kiadások iránt érdeklődnek. Ugyancsak fontos szerepet kapnak az igényes műfordítások is, melyek újabb üzleti lehetőséget jelentenek, és egyre keresettebbek.

Itt egy fontos megállapítást kell tennünk, ami az erdélyi szerzők és erdélyi kiadók viszonyát illeti, mert az itteni kiadók egyértelműen hátrányos helyzetben vannak a magyarországiakhoz képest, ami a szerzői jogdíj értékét, a szerző láthatóságát és könyvek terjesztését illeti. A szerzők nagy része magyarországi kiadóknál próbálkozik előbb kéziratával, a nagyobb honorárium, a reklám és siker reményében. Erdélyi kiadóknak általában csak a többszörösen elutasított kéziratok maradnak, tehát a siker esélye és mértéke is eleve kisebb. Ezt az űrt aztán az általuk úgynevezett „hiánypótló” kéziratokkal próbálják betölteni, melyek nagy része eleve vesztes próbálkozás, mert gyenge, érdektelen és túlhaladott.

Ugyancsak hátrányosan érinti az erdélyi kiadókat az is, hogy a szakmai rendezvények egyre inkább népünnepély jelleget nyernek és inkább a könyvkereskedők rendezvényeivé alakulnak át. Kulturális programok és koncertek helyettesítik a könyvbemutatókat, nyílt szakmai megbeszéléseket.

A kivitelezést elemezve megállapíthatjuk hogy a gazdaságosság kérdése itt árnyaltabb, mintha bármilyen más termékről vagy szolgáltatásról beszélnénk, mert a kiadók egyik fontos bevétele az állami vagy mecénási támogatás, tehát a várt gazdasági eredmény nem feltétlenül arányos a kiadó által befektetett forrásokkal, de még így is a kiadó életképes működését csakis egy tervezett gazdaságosság biztosíthatja. Fontos kérdés az is, hogy társadalmuk még nem jutott addig a fejlődési szintig, hogy a magán-mecenatúra intézménye is valósan működni tudjon és a vállalkozók ezt a támogatást ne valamilyen alamizsna-osztásként érzékeljék, illetve a közösség ezt ne azzal értékelje, hogy „adhat, mert van neki”. Sok kiadó görgeti maga előtt saját csődjét, mert időnként pályázatokon forrásokhoz jut, ám ez az elkerülhetetlen végeredményen nem változtat. A szükséges források, de talán az igényesség hiánya silány és szakszerűtlen kivitelezéseket eredményez.

Az erdélyi magyar könyvterjesztést elemezve, egyértelmű következtetés vonható le: a kezdeti fellendülést eredményező átalakult piaci helyzet, mely az állami könyvelosztó felbomlását követően több üzletet működtető vállalkozások létrejöttét eredményezte, mára teljesen szétesett. A könyvkereskedők kevésbé tudták felvenni a versenyt a piacgazdaság meghonosodása által teremtett versenyhelyzet kihívásaival, bár néhány állami intézkedés, mint például a tanügyben dolgozók könyvvásárlási támogatása, fellendülést is hozott forgalmukban. Többségében magyarlakta települések maradtak kizárólag magyar vagy magyar nyelvű könyveket is forgalmazó könyvüzletek nélkül. Mára egyetlen vállalkozás ismert, mely három helységben működtet üzletet, tehát mennyiségi forgalmazás-képessége számottevő. A forgalom csökkenése és az internetes kereskedés legtöbb vállalkozás sorsát megpecsételte. Azt nem állítható, hogy nincs könyvterjesztés, azaz nincsenek könyvkereskedések, de ezek forgalma a napi megélhetés szintjén mozog. Ennek következtében az alacsony bérezéssel magyarázható az is, hogy elhanyagolható kivétellel szakszerűtlen személyzet legtöbbször még kommunikálni sem kíván a betévedt vásárlóval.


3. Kitűzött célok

- olyan támogatási rendszer kiépítése, mely az életképes és minőségi könyvek gondozását biztosító kiadók versenyképességét növeli, biztosítva ezzel a rendelkezésre álló források leghatékonyabb felhasználását

- hazai intézményrendszer kiépítése, mely lehetővé teszi az itthoni alkotók tisztességes megélhetését, ha műveiket hazai kiadóknál adják ki

- az irodalmi lapok célirányos támogatása, hogy irodalomkritikai rovataikat erősítsék

- szakmai rendezvények szervezése és támogatása, melyek szakítva a maradi szokásokkal, megfelelnek az európai mércének

- idegen nyelvű művek fordításának és kiadásának kiemelt támogatása

- pályázati rendszer kidolgozása és anyagi források biztosítása, külföldi kiadók számára, mely az erdélyi magyar írók munkáinak idegen nyelvű fordítását célozzák

- célirányos programok kidolgozása, mely a községi, városi és iskolai könyvtárak ellátását szorgalmazza az erdélyi kiadók terméséből

- támogatási rendszer kiépítése és intézményi háttér létrehozása, mely lehetővé teszi irodalmi rendezvények, író-olvasó találkozók szervezését


4. Alternatívák

A lehetséges alternatívák kultúrpolitikai program

A) A létező támogatási rendszer átszervezése, az irányba, hogy a források legnagyobb részét irodalmi művek kiadásának támogatására kell fordítani, ösztönözve ezzel az erdélyi alkotókat is, mellőzve az eddig támogatott egyéb kiadványokat, jegyzeteket, hiánypótlónak kikiáltott, de szűk olvasótábort érdeklő alkotásokat, melyek közzététele gazdaságosabb elektronikus formában.

B) Abból kiindulva, hogy a támogatási rendszerek kiépítéséhez szükséges anyagi források korlátozottak, ezek nagysága politikai döntések függvénye, létre kell hozni egy szakmai testületet, mely az alkotók, a kiadók képviselőiből, döntéshozó politikusokból és külföldi szaktekintélyekből áll, hogy az elosztás kritériumrendszerét megállapítsák, véleményezzék.

C) Munkacsoport létrehozása, mely az európai országok, különös figyelemmel a számottevő kisebbségi csoportokkal rendelkező országok esetében, tanulmányozza az ottani támogatási rendszereket és javaslatot tesz az itteni kialakítására.

D) Irodalmi portál létrehozása és közpénzekből való működtetése, mely kizárólag szerzőknek, kiadóknak, könyveknek, recenzióknak, könyvtáraknak és rendezvényeknek ad helyet, ha azok minőségileg megfelelnek egy előzetesen lefektetett szakmai kritériumrendszernek.

Az írás szerzője a csíkszeredai BookArt kiadó igazgatója.


Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!