2019. aug. 22. csütörtökMenyhért
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Országos felmérők kisiskolásoknak: ki stresszel itt kit?

Gyöngyi Annamária Gyöngyi Annamária 2014. június 06. 16:38, utolsó frissítés: 2014. június 10. 10:20

Közeledik az idei érettségi-katasztrófa, de még előtte jönnek majd az ugyancsak katasztrofális másodikos és negyedikes eredmények?


Bármilyen nagyobb változtatás történik az oktatási rendszerben, hangos felhördülés követi, mind a tanügyben dolgozók, mind a szülők részéről. Tény, hogy ezek a módosítások szinte mindig óriási fejetlenségről árulkodnak, és a rendszerben dolgozóknak hatalmas plusz erőfeszítésébe kerül, hogy aztán valahogy betömködjék a hiányosságból adódó réseket. Az óvodák és az iskolák épphogy csak magukhoz tértek az előkészítős osztályos mizériából, idén a 2., 4. és 6. osztályosoknak bevezetett országos felmérők adtak újabb okot mindenkinek a kiborulásra, hogy „jaj, már megint nyúzzák a szegény gyerekeket”. Bár én úgy gondolom, hogy ez esetben sem annyira a gyerekeken csattant ez az egész. Vagyis ha mégis, az sokkal inkább a szülők és a pedagógusok hibája, amiért stresszelik őket a teljesítményért, de nem magáé az országos teszté.

Hogy is nézett ki a vizsga? A másodikosok rendszerint még a saját tanítónénivel, illetve egy vendég pedagógussal dolgoztak a saját osztályukban, a negyedikesek pedig rendszerint egy másik osztály tanítónénijét kapták, de ugyancsak az iskolából – nem jött hozzájuk egy ijesztő idegen, és a saját környezetükben maradtak. Előbbieknek 25 perc, utóbbiaknak egy óra állt a rendelkezésére egy-egy vizsgára. A több oldalnyi feladatsor elsőre talán kicsit elbizonytalanította a kicsiket – de igazán szellősen szedett oldalakról volt szó, épp elég hellyel a válaszoknak. A feladatok pedig elsősorban a képességre és a koncentrációkészségre figyeltek, kevésbé a tárgyi tudásra.

Más a helyzet az iskolákkal, akiknek, gondolom, csak a bajuk gyűlt meg vele: rengeteg plusz munkát ad a pedagógusnak, az adminisztrációnak. A javítóknak legalább 16-20 órája rámegy, és ezért senki sem fizet nekik plusz pénzt. A feladatlapokat is az iskoláknak kell fénymásolniuk. Ráadásul meg kell ezeket őrizniük addig, amíg a gyerek tizenkettedikes nem lesz, úgyhogy most már lesz mivel megtölteni az iskola padlását és pincéjét egy időre.

A kisdiák mit lát ebből? Véleményem szerintem nem sokat, ők hozzá vannak szokva a feladatlapok kitöltéséhez, akár még élvezhetik is ezt a fajta megmérettetést, ha jó előre elmondják nekik, hogy értékelés nincs, semmi nem kerül be a naplóba, rájuk nézve ennek semmi következménye. Igaz ugyan, hogy lesz a dolgozat hátán egy szöveges kiértékelő, amit a tanítónénik írnak oda, de ez, gondolom, leginkább arra szolgál, hogy ők maguk lássák, hogy is áll az illető gyermek. Az eredmények ezen kívül csak százalékosan jelennek majd meg az osztály és az iskola szintjén.


Ha pedig a feladat nagyon nehéz volt, vagy túl kevés az idő, hát az biztosan meg fog mutatkozni az eredményekben: ha egy vizsgán szinte mindenki elbukik, mégiscsak a rendszerrel lehet valami baj. Legyünk optimisták, akkor jövőre majd másképp csinálják. Jó vagy rossz a megvalósítás, de mégiscsak arra kíváncsiak, hogy mennyit tudnak a gyerekek. Persze, ha előtte a szülő, vagy a pedagógus agyonstresszeli őket, vagy éppen büntetést helyez kilátásba, amennyiben nem jól teljesítenek, akkor biztos feszültek lesznek. De ilyen körülmények között egy hétköznapinak mondható feleltetés is lehet épp ekkora stresszfaktor a számukra.

Elképzelhető, hogy az egész csak fölösleges papírmunka, nem tudom, hogy jövő héten lesznek-e katasztrofális eredmények. Amit gyanítok, hogy ez valószínűleg csak még jobban rá fog erősíteni a már így is meglevő versengésre a tanintézmények között, hogy melyek az elit iskolák, vagy azon belül is az elit osztályok. De hogy ezt a jelenséget hogyan lehetne megfékezni, amikor pont mi, szülők vagyunk a mindenre elszánt fenntartói? Bármit megteszünk, hogy a gyerekünk a „legjobb” iskolába kerüljön: flotánt, új személyi, válás nem akadály. És ugyancsak mi vagyunk azok, akik a gyereket nagyon hamar leterhelik mindenféle különórával, aztán meg kiborulunk tőle, hogy szegényeket újabb felmérővel nyúzzák az iskolában.

A minisztérium indoklásában – miszerint a gyerekek eddig legkorábban nyolcadikban szembesültek egy általánosabb felmérővel, és addig felsőbb szinteken senkinek nem volt egy összképe arról, hogy hogy is állnak - én mindenesetre látok logikát. Márpedig a rossz érettségi eredményekhez vezető leszakadások valahol egyszer csak elkezdődnek... Másrészt szerintem a diáknak sem rossz, ha hozzászokik kicsit az ilyen fajta megmérettetéshez: köztudott, hogy a PISA-eredmények fokozatos javulása részben annak tudható be, hogy a diákok megszokják az ilyen típusú feladatokat, és egyre otthonosabban mozognak ezen a téren is. Akárcsak az IQ-tesztek esetében, amelyeknek a pontozását időről-időre update-elni kell, és nem azért, mert az emberek egyre intelligensebbek, hanem mert egyre jobban tudják, hogyan kell ezekkel a tesztekkel elboldogulni.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!