2018. december 11. keddÁrpád
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

„Kolozsvár legerősebb újságjának” esete a „hisztis” kismamákkal

Rácz Tímea 2014. szeptember 02. 13:33, utolsó frissítés: 2014. szeptember 03. 07:58

Ha az ellopott meztelen celebfotókat nézni a magánszféra megsértése, akkor egy zárt Facebook-csoporton csámcsogni ezerszer az. A Ziar de Cluj meg is tette.


Van ez a meztelenfotó-lopásos sztori, amihez önmagában nem nagyon szólnék hozzá. Tegnap a The Independenten és a The Guardianon is olvastam egy-egy olyan cikket ezzel kapcsolatban, amire első blikkre azt mondtam, maximálisan egyetértek, második blikkre viszont azt, hogy jójó, de miért nem olyankor pattognak, amikor random emberek járnak így. Mármint úgy, hogy a magánélethez való jogukban bízva privát képeket készítenek magukról, aztán azzal szembesülnek, hogy az egész világ rájuk nyáladzik. (És leírom még egyszer, bár mind a két cikkben és máshol is szerepel, hogy nem a saját felhasználásra készült meztelen fotók a bűncselekmény, hanem ezek ellopása.)

Aztán persze rá kellett jönnöm, hogy igazságtalan vagyok, mert pont ezek a lapok (meg még a Huffington Post és a többi angol nyelvű nagy lap) foglalkoznak folyamatosan, profin és empatikusan a revenge porn, a bántalmazás, a cyberbullying vagy a magánszféra megsértésének témájával, legyen szó bárkiről is. Ezt a szintet még a magyar sajtó is csak súrolgatja, bár kétségtelenül van rengeteg jó oldal, szöveg vagy kezdeményezés.

És rögtön a Guardianos cikk után gördült elém a Ziar de Cluj sztorija, illetve Liviu Alexa főszerkesztői válasza arra a teljesen természetes és jogos felháborodásra (a halálos fenyegetéseket leszámítva), amit a múlt heti úgynevezett cikkük váltott ki a kommentekben és a Facebookon egyaránt. Alexa – akiről egyetlen sértő jelzőt nem fogok leírni, ő viszont engem minden további nélkül vagin jurnalisticnek nevezne ezért az írásért – azon háborog, hogy miért akad ki a sok hisztérika, amiért ők egy csoport hangvételének elemzését végezték el, hogy ez milyen nagyszerű téma Kolozsvár legjobb újságírójától.

A nagyszerű téma pusztán abból állt, hogy belenéztek a Mămici című, 26 ezer taggal rendelkező zárt Facebook-csoportba, ahol anyukák kérnek egymástól gyereknevelési tanácsokat, és akár egyéb téren is (már rá sem kereshető a csoport, vagy törölték, vagy titkosították.) Kiválasztották a szerintük buta vagy vicces kérdéseket, és felállítottak egy "toplistát". Nos, normális esetben ez a toplistás cikk nem jött volna létre, kvázi-normális esetben pedig, ha már létrejött, elindíthatott volna egy profin menedzselt vitát a nyilvánosság határairól, a Facebookos bejegyzéseink hovatartozásáról – az, hogy egy zárt, de 26 ezer tagot számláló csoportban írunk valamit, jócskán értelmezhetővé teszi a nyilvánosság fogalmát.


De nem ez történt, hanem a főszerkesztő olyan hangnemben állt ki egy minden szakmai szempontból is vállalhatatlan cikk mellett, hogy minden pozitívnak tűnő kijelentését három másikkal ássa alá. Odaköpi, hogy minden, amit írunk, nyilvános, mert európai törvényszékek is döntöttek már erről, és meg sem próbál elgondolkozni a fentebb említett kérdésekről; „igazi anyákat” óhajt, miközben azzal kérkedik, hogy neki valódi ügyvédei vannak, nem „szoptató jogászai”. Bullyingot emleget a Facebook-csoportban, miközben az eredeti cikk messze nem ezzel foglalkozott, hanem a kérdéseket válogatott tendenciózusan és a megszégyenítés fogalmát kimerítő tálalással; a gyerekek védelmét emeli ki, meg azt, hogy mi való Facebookra és mi nem, miközben ő maga nevez nevén embereket, akik ehhez nem járultak hozzá. Nem tudja eldönteni, mit is akar mondani, egyszer tanácsot sem szabad kérni, máskor a szerinte valós tanácsokat kérő anyákat akarja védelmezni, egyszer a szoptatással kapcsolatos kérdések nem valók, másszor az, hogy „ha nem kúr meg a férjed (sic!), ne a Facebookon panaszkodj".

Ezt az úgynevezett nyitottság jegyében írt mondatfüzért (mert összefüggő szövegnek nem tudom nevezni) végigszenvedve végül leértem a kommentekhez, ahol az előző cikkhez hasonló felháborodást vártam, de mindenki Alexát dicsérte és gratulált neki. És itt már minden reményemet elvesztettem, hogy ebből valaha is normális vita származhatna, ha nem is a Ziar de Cluj felületén, hanem úgy egyáltalán.

Ha bíró lennék, és ez az ügy elém kerülne, bántalmazást kiáltanék. Szóbeli terrort, nyilvános felületen való megszégyenítést. Lehet arról vitatkozni, hogy felhasználhatók-e az online félnyilvánosságban írottak, de az biztos, hogy így nem. És bár egyetértek azzal, hogy Jennifer Lawrence meztelen képeinek a megtekintése is hozzájárul a jelenség megerősítéséhez, ezt sokkalta károsabbnak tartom. Lawrence jó eséllyel nem fog attól szenvedni, hogy szám szerint még egyvalaki látta a privát fotóit, míg az anyukák jó eséllyel szenvedhetnek minden egyes ismerősüktől, aki elolvasta „Kolozsvár legerősebb újságjának” vállalhatatlan írásait.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!