2019. október 23. szerdaGyöngyi
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Mi köze ennek az iszlámhoz?

Gyöngyösi Csilla 2015. január 08. 13:09, utolsó frissítés: 2015. január 09. 09:26

Gyöngyösi Csilla iszlám-kutató írása a politikai és a vallási iszlám különbözőségéről, az értelmezési keretek hiányáról és a lehetséges kiútról.


A gyilkosságra nincs mentség. Ami a Charlie Hebdo szerkesztőségében történt, azt nem indokolhatja semmiféle „előzmény”. Jogosan tesszük fel a kérdést, hogy az iszlám ennyire nem bírja, ha humorizál valaki? Egyáltalán van-e köze mindennek az iszlámhoz?

1. Nem lehet azonosítani a politikai iszlámot a vallási iszlámmal. Való igaz, hogy a politikai iszlám a vallási iszlámból nőtte ki magát, de körülbelül annyi köze van hozzá, mint az európai baloldali radikális mozgalmaknak a kereszténységhez. Ahogy Európában sem lehet teljesen eltekinteni – már csak történelmileg sem – a kereszténységtől, ahogy a görög-római és zsidó örökségtől, a felvilágosodástól és a szekularizmustól sem, mert a fogalmak, a gondolkodás struktúrája, társadalmi viszonyok szintjén jelen van az örökség a hétköznapokban, és ezek mind részei az európai kultúrának, ugyanúgy, vagy még sokkal erősebben határozza meg az iszlám a muszlim társadalmak kultúráját. Addig, amíg az európai kultúrában végbement a felvilágosodás, és ennek következtében a szekularizáció, addig a muszlim társadalmakban ez nem történt meg, nem utolsósorban azért, mert nem volt egyház, amit az államtól el lehetett volna választani.

A politikai iszlám egyértelműen politikai mozgalom, és nem egységes, hanem nagyon sokféle: a mérsékelt, társadalmi reformokat, modernizációt és szekularizációt követelőktől az iszlámjog lehető legteljesebb alkalmazását követelőkig. Nincsenek egységes céljaik, nem lehet őket egységes kategóriába besorolni, az egyetlen közös jellemzőjük (ha egyáltalán), hogy a céljaik társadalmi-politikaiak, amihez adott esetben felhasználják a vallást, mint kontextust, és nem vallásiak, ha a vallási célt abban az értelemben értjük, mint az ember a maga megjobbítására fordított erőfeszítését. A politikai iszlám mozgalmainak célja elsősorban a társadalom megváltoztatása, ami által majd az egyénnek is jobb lesz, és nem az egyén belső életének megváltoztatása, ami által a társadalomnak is jobb lesz.

A Charlie Hebdo egyik címlapja. Szöveg: Ha Mohamed visszatérne... A Charlie Hebdo egyik címlapja. Szöveg: Ha Mohamed visszatérne... "Én vagyok a Próféta, ostoba!" "Pofa be, hitetlen!"


Emellett gyakran előfordul, hogy társadalmi problémákra, mint a kiszolgáltatottság, szegénység, zsarnokság, munkanélküliség, az iskolarendszer állapota, vallási választ adnak, ami semmiképp nem lehet megoldás, viszont megoldásként tünteti fel saját magát. „Legyél jó muszlim, és akkor nem lesz szegénység.” A legtöbb ember nem képes arra, hogy ebben felismerje az ellentmondást, mert nincsenek meg hozzá a szellemi eszközei.

A politikai iszlámon is kívül esik az a militáns mozgalom, amely nem a saját társadalmainak a megváltoztatását, hanem a többi társadalom lerombolását, vagy legalábbis elbizonytalanítását tűzte ki célul. A politikai iszlám képviselői elsősorban a saját társadalmukban akarnak reformokat, a saját vezetőikkel elégedetlenek, nem pedig az egész világgal, a militáns mozgalmak viszont azt akarják, hogy mindenki, az egész világ abban a pokolban éljen, amiben ők. Ebben semmi pozitív, társadalomépítő szándék nincs, csak a pusztítás öröme. Ezt azonosítani az iszlámmal vagy akár a politikai iszlám mozgalmaival alapvetően hibás megközelítés. Ezeknek a csoportoknak a vallási kontextus csak toborzási propagandaként szolgál, mert sokan vannak olyanok a Közel-Keleten és Európában is, akik egyszerűen nem elég képzettek és nem rendelkeznek a kritikai gondolkodás eszközeivel ahhoz, hogy meg tudják különböztetni a propagandát a vallástól.

Ezektől a csoportoktól a vallási iszlám rendre elhatárolódik.

2. Ha eléd teszek egy tibeti thangkát egy háromszemű szörnyről, aki öt halálfejet visel, meg tudod mondani, hogy mit ábrázol, az üzenete pozitív vagy negatív, ellenséges vagy barátságos isten van rajta, és mi volt a művész célja?

Tibeti thangkaTibeti thangka

Mit érthetett egy átlagos – nem európai műveltségel rendelkező – muszlim a Charlie Hebdo rajzaiból? Megvannak-e az eszközei ahhoz, hogy dekódoljon egy rajz alapján egy művészi vagy szarkasztikus szándékot? Az iszlám nem rendelkezik olyan értelemben vett vizuális kultúrával, ahogy azt Európában értjük. Az emberábrázolás sokáig tilos volt, Mohamed ábrázolása pedig az egyik legnagyobb vallási tabu. A kritikai gondolkodás ezekben a társadalmakban csak egy szűk, európai értelemben vett értelmiségre jellemző, nem pedig a nagy tömegekre, akik nem sajátítják el az iskolában, ahol sok helyen még mindig a magoltató, és nem a megértő módszerrel tanítanak, már ha egyáltalán járnak iskolába. Sok közöttük a tényleges vagy funkcionális analfabéta, ami az arab nyelv sajátos helyzetéből, a diglossziából adódik, hogy az írott nyelv jelentősen eltér a beszélt nyelvtől, így ahhoz, hogy valaki egyáltalán megtanuljon írni-olvasni, és ezáltal a saját kulturális javaihoz hozzáférni, meg kell tanuljon egy másik nyelvet, amely a saját anyanyelvétől jelentősen eltér.

A nagy tömegek egyszerűen nem férnek hozzá a kulturális javakhoz, a sajátjaikhoz sem, nemhogy az európaihoz, de ha hozzá is férnek, hála az internetnek és a médiának, nincsenek tényleges eszközeik az abban megjelenő tartalmak tényleges dekódolásához. Ők a karikatúrából csak annyit értettek, hogy valakik, akikről addig nem is tudták, hogy léteznek, valami dekódolhatatlan, értelmezhetetlen és indokolatlan módon megtámadták a vallásalapítót, kultúrhéroszt, mindazt, ami számukra a legfontosabb, legpozitívabb szerepet tölti be a kultúrában.

Az iszlámban nincs valláskritika, vagy ha van, azaz ha az értelmiség vitázik is a vallás jelenlegi szerepén, amit a társadalomban betölt, Mohamed pozitív szerepét, a vallás fontosságát és az iszlám tökéletességét senki nem kérdőjelezi meg, és a vitának, ha egyáltalán van és megengedett, alig van befolyása az össztársadalmi folyamatokra.

Az a típusú vallásellenesség, amely megjelenik a nyugati társadalmakban, máshol nem jellemző, és hajlok arra a véleményre, hogy az európai civilizáció a kivétel, nem pedig a többi. Éppen ezért, mert a vallásnak szinte kizárólag csak pozitív szerepet tulajdonítanak, a muszlim társadalmak tulajdonképp védtelenek a vallási köntösbe bújtatott politikai propaganda ellen, mivel nincsenek eszközeik, kategóriáik, képzettségük ahhoz, hogy a kettőt megkülönböztessék egymástól. Ezért hangzik el sokszor, hogy a terrorizmus nem az iszlám, de nem értik pontosan, vagy nem tudják elmagyarázni, hogy miért is nem.

Emellett az európai társadalmakon kívül vannak bizonyos társadalmi tabuk, amikkel nem lehet viccelni, arról nem is beszélve, hogy a humor a legnehezebben dekódolható egy másik kultúrából. Miért talál viccesnek valaki valamit, és miért nem találja viccesnek más, aki nem abban a kulturális identitásban szocializálódott? Szeretjük azt gondolni, hogy az európai kultúrát a maga teljességében mindenki érti, és mi is értünk másokat. Véleményem szerint ez nem így van. Nincs egységes kulturális fejlődés, nincs egy egységes idővonal, amin a kulturális fejlődést abszolút értelemben el lehetne helyezni. Párhuzamos kultúrák, fogalmak, fejlődési utak vannak, amelyek párhuzamos világképeket eredményeznek, amelyek nem értik egymást, és csak néhány, multikulturálisan szocializálódott kivétel az, akinek több kultúrához is hozzáférése van. Ezek az emberek kellene végre össztársadalmi szinten is hallható hangon megszólaljanak, ahogy Tariq Ramadan oxfordi professzor vagy Musztafa Memeti svájci imám is tette.

3. Mit lehet tenni? Mindamellett, hogy a fundamentalizmus és fanatizmus egyre inkább európai probléma is, ugyanakkor a muszlim társadalmak egyik legjelentősebb problémája. Ezért a megoldásnak is elsősorban a muszlim társadalmakon belülről kellene jönnie, mielőtt a fanatizálható tömegek problémája, akik könnyen a vallási köntösbe bújtatott propaganda áldozatául esnek, szét nem rombolja ezeket a társadalmakat. Itt főleg nem katonai eszközökre gondolok, bár az kétségtelen, hogy vannak olyan országok, ahol titkosszolgálati eszközökkel akadályozták meg a társadalom radikalizálódását (ami ugyanakkor azzal is járt, hogy bizonyos, épp a demokráciáért küzdő csoportokat, sajtótermékeket, illetve újságírókat is a terrorista kategóriába soroltak). Azt mindenképp látni kell, hogy a keleti társadalmakban a feltétel nélküli szólásszabadság pontosan azokat a radikális hangokat erősíti fel, amelyek felerősödését ezek a társadalmak el akarják kerülni. Véleményem szerint a demokratikus alapjogok nem értelmezhetők magától a demokráciától, a demokráciára neveléstől és a kritikai gondolkodástól függetlenül, ez pedig csak hosszú tanulási folyamat során sajátítható el.

Éppen ezért ezen társadalmak értelmiségének óriási felelőssége van abban, hogy a tömegek szellemi fejlődését, az iskolarendszer javulását, a jobb megértést, a kulturális javakhoz (sajáthoz vagy európaihoz) való hozzáférést mindinkább elősegítsék, valamint valódi párbeszédet folytassanak az európai értelmiséggel és a nyugati iszlám képviselőivel. Legalább olyan jól kell használniuk a közösségi médiát, a modern eszközöket, mint az ISIS-nek. A magyarázataiknak, amelyek a békére szólítanak fel, legalább olyan kúlnak kellene lenniük, és legalább akkora divatot kellene nekik csinálni, mint amennyire divatosak a társadalom peremére szorult fiatalok között a militáns csoportok.

Ez persze nem jelent azonnali megoldást sem a terrorizmus, sem a militáns iszlám problémájára. De hosszú távon talán megoldás lehet a fiatalok radikalizálódásának a problémájára, a társadalmi reformok és az igazságosabb, kevesebb előítélettel rendelkező társadalom kiépítése mellett.


a szerző iszlám-kutató, az ELTE-BTK Filozófiai intézetének doktorandusza

PÁRIZSI TERRORTÁMADÁS

» Fegyveresek támadtak egy francia szerkesztőségre

» Feladta magát a párizsi mészárlás egyik résztvevője

» Románia nem emeli a terrorkészültséget

» További incidensek: robbantottak egy kebabos mellett, meglőttek egy rendőrt

» Nem Banksy készítette a neki tulajdonított kettétört ceruzás rajzot

» Gyöngyösi Csilla: Mi köze ennek az iszlámhoz?

» A párizsi merénylettel érvel a Big Brother törvény mellett a főügyész

» Je suis Charlie: szolidaritási felvonulást szerveztek Kolozsváron

» Informatikai miniszter: újabb, a megfigyelést szabályozó törvények jönnek

» Sajtószemle: véleményformálók a Charlie Hebdo-merényletről

» A hírtelevízióknak nyilatkoztak a terroristák, egyikük személyesen is találkozott már Sarkozyvel

» Továbbra is keresik az egyik párizsi terroristát, Coulibaly társát

» Felgyújtottak egy szerkesztőséget, amely leközölte a Charlie Hebdo-karikatúrákat

» Brüsszelben 20 ezren meneteltek, bombariadó volt az egyik napilapnál

» Egyre több német politikus szorgalmaz új bevándorlási rendszert

» Hamarosan elrendelhetik a legmagasabb terrorkészültséget Nagy-Britanniában

» Elítélte a gyilkosságokat az egyik merénylő családja

» Párizsi vérengzés: egy mali származású muzulmán bújtatta a túszokat a kóser boltban

» Tizenkétezren vettek részt a bécsi megemlékezésen

» Netanjahu megköszönte a párizsi kóserbolt muszlim alkalmazottjának, hogy megmentette több zsidó élet

» A szervezők szerint másfél millióan vettek részt a párizsi felvonuláson

» Brüsszelben 20 ezren meneteltek, bombariadó volt az egyik napilapnál

» Francia sajtó: történelmi volt a vasárnapi felvonulás

» Netanjahu gyertyát gyújtott az áldozatokért a párizsi kóserboltnál

» Síró Mohameddel a címlapon jelenik meg szerdán a Charlie Hebdo

» Durva tartalommal jelent meg a Charlie Hebdo

» Az al-Kaida vállalta magára a Charlie Hebdo-mészárlást

» Szándékosan elütöttek egy rendőrt az Élysée-palota előtt

» Tizenkét embert letartóztattak Párizsban a terrortámadásokkal összefüggésben

» Összecsapások voltak Pakisztánban a Charlie Hebdo miatt

» Még mi jelent meg a Charlie Hebdo friss számában?

további közviták »

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!