2017. szeptember 22. péntekMóric
15°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Mi is akkor a homofóbia?

Sebők Rácz Tímea utolsó frissítés: 2015. július 02. 17:00

Betegség, ideológia vagy sima seggfejség? Szerintem van egy másik szempont is, az Igazhy Férffyé.


Lassan egy hete szivárványszínű a Facebookom, egymást érik a publik, a posztok, a kommentek, volt már minden szempont és ellenpont, meg amúgy is, egyik oldal sem tud semmi újat mondani, akinek baja van, az a hagyományt, a Bibliát vagy a személyes preferenciáit hajtogatja, aki meg örvend, az kétségbeesetten próbálja meggyőzni a másikat, hogy semmit nem vesz el az ő jogaiból a melegházasság, meg hogy senki se lesz meleg attól, hogy ismer melegeket, stb. Nincsenek illúzióim, még jó pár évbe vagy évtizedbe telik, amíg túllépünk ezeken, úgyhogy én – most legalábbis – meg se kísérelek senkit sem meggyőzni semmiről, hanem egészen más szempontból közelíteni.

Az összes beszélgetés közül, amibe belefutottam, azt találtam a legérdekesebbnek, amikor azt vitatták egy Facebook-profilon, hogy


mi is a homofóbia.

Felmerült a betegség és az ideológia is - mindkettő érvényes lehet; a homofóbia szerintem eléggé nehezen körülírható jelenség (már a fóbia szóval is problémák vannak, nem hiába támadt fel ez a találó, Morgan Freemannek tulajdonított aranyköpés). Én magam egy korábbi szövegemben az esztétika felől közelítettem meg, kis vitát is szítva, bár hangsúlyoztam, hogy a túlsúly és a homoszexualitás között semmilyen konkrét párhuzamot nem akartam vonni, csak az elutasítás egyik hangnemében fedeztem fel hasonlóságot. A nagyobb képet nézve azonban úgy gondolom, a homofóbiát a szexizmus/hímsovizinzmus egyik velejárójaként, illetve a patriarchális hagyományok csökevényeként is fel lehet fogni. (Persze ez nem nekem jutott először eszembe, de elég kevés írást találtam így hirtelen ebben a témában, például itt vagy itt megjelenik.)



"Utálom a homofóbia szót. Ez nem egy fóbia. Nem félsz semmitől, egyszerűen seggfej vagy."


Nincsenek statisztikáim arról, hogy milyen társadalmi csoportra jellemző leginkább a homofóbia, viszont empirikus – kommentolvasói – tapasztalataim azt mutatják, hogy a leghangosabban és legvehemensebben férfiak kelnek ki a melegházasság, a melegfelvonulás és persze maguk a melegek ellen. A hozzászólók személyénél azonban sokkal érdekesebb a hangnem, és a szexizmus nyomait nem abban a tényben látom, hogy a hozzászólók férfiak, hanem

a beszédmódban magában.

A „kifogások” ugyanis szinte kizárólag arról szólnak, hogy ők nem bírják/nem normális/undorító/bűn, hogy két férfi együtt háljon. Már leírni is szégyellem, annyira közhelyes, hogy a két nő bezzeg rendben van, (mű)leszbikus pornóra szórakoztatja magát legalább időnként az Igazhy Férffy is, aki nagyon jól tudja, hogy a nőt kell dugni és verni, a férfit csak verni. De a buzi az nem férfi, mert (esetleg) nem ő a végrehajtó fél az aktusban, hanem az elszenvedő, az pedig normálisan a nő, mert ez így volt, mióta világ a világ.

Aztán ott van a fáradhatatlanul emlegetett, nagyon szellemesnek tartott beszólás, miszerint Isten nem Ádámot és Bélát teremtett. Még véletlenül se Adélt és Évát mondanak – nem mintha elvárás lenne, hogy akkor alázzuk csak egyenjogúan a nőket is, de az, hogy ez jutott eszébe valakinek először, majd szállóigévé vált, mégis jelzésértékű. A témában sokat idézett Biblia is „csak” azt írta meg, hogy Ne hálj férfival, úgy, ahogy asszonnyal szokás hálni, ez gyalázatos dolog (Lev.18.22), a nőkkel kapcsolatban fel sem merült, miért is gondolták volna, hogy két nő bármit is tud úgy csinálni együtt?

Ha nem a konkrét melegellenes megnyilvánulásokra gondolunk, hanem a hétköznapi beszédre, még jobban látszik, hogy a férfiakkal szemben, férfiak által elkövetett atrocitások a gyakoribbak. A vékony, magas hangú, lágy vonású vagy más,


„férfiatlan” tulajdonságokkal rendelkező fiúk

az életük során legalább egyszer lebuzizódnak, akárcsak akik nem akarnak verekedni, nem nyomulnak a lányokra, vagy nem akarnak részt venni egyéb „férfias” dolgokban. Azt viszont nem hallottam még - bár előfordulhat, csak nem olyan gyakran-, hogy egy „fiúsan” viselkedő lányt leleszbizzenek, „legfeljebb” csak fiús, nőietlen lesz. (Esetleg később feminista.)

Beszédes az online angol kommunikációban a #nohomo címke is, amely bár mostmár lányoknál is előfordul szórványosan, elsősorban férfiak "mentegetőzése", amikor valamilyen érzelmet fejeznek ki egy másik férfival kapcsolatban, vagy közös képet tesznek ki a legjobb barátjukkal, stb - ők érzik ennyire fontosnak elhatárolódni bármilyen gyanútól. (A kifejezés eredetéről és "hagyományáról" itt lehet bővebben olvasni.)

Ha kapásból ennyi példát lehet sorolni, akkor a téma alaposabb körüljárásából egy doktori dolgozat simán kiférne. És ha ezeknek a mindenféle izmusoknak és (ál)fóbiáknak közös a gyökere, akkor lehet, hogy önmagában semmit sem tudunk kezdeni a melegellenességgel, csak az általános nyitottságra neveléssel.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!