Átlátunk a falon? (Lábjegyzet a Színikritikusok Díjához)
Zsigmond Andrea 2015. szeptember 20. 22:19, utolsó frissítés: 2015. szeptember 25. 09:18A láthatatlan táj vagyunk. Nem létező lakókkal. Kérdés, hogy teszünk-e valamit. Az érzés ellen. A helyzet ellen...
Erdélyben gyakran szembejön velem egy bizonyos mondat.
Egy vegyes iskola tanára mondta, hogy a magyar osztályokat figyelmen kívül szokta hagyni a román igazgató: „Mintha mi nem is lennénk.”
Egy újságírónő arról írt, hogy a lépcsőházakban az ajtókon férfinevek vannak. Az asszonyok nevei sehol: „Mintha mi nem is lennénk.”
A nyugdíjas gyakran érezheti így: „Mintha én nem is lennék.” Vagy aki kéreget. Aki nem tud angolul. Akik kevesebben vannak. Aki más.
Egyesek számára ez alaptapasztalat. Kérdés, hogy elviselhető-e.
Erdélyben ez alapérzés. Először a román közeg számára vagyunk láthatatlanok. A magyarországiak szemében sem mindig létezünk: „túl van a határon, nem a miénk” – gyakran érezni ezt. A láthatatlan táj vagyunk. Nem létező lakókkal.
Kérdés, hogy teszünk-e valamit. Az érzés ellen. A helyzet ellen... (Melyikkel hadakozz?)
***
Egy verses műsort összeállító színész nehezményezi, hogy nem írnak róla a lapok. „Mintha az előadásom nem is létezne.”
Egy kis erdélyi színház igazgatója nyilatkozza, hogy az előadásaikról sosem jelenik meg kritika. „Mintha ez a színház nem is létezne.”
Egy kritikus pöröl a Színházi Kritikusok Céhével, hogy az erdélyi színház miért nem tud jobban látszani a Színikritikusok Díjában. „Mintha ez a régió nem is létezne.”
***
Ma, szeptember huszadikán adják át a 2014/2015-ös évad színházi teljesítményeiért a Színikritikusok Díját. Már harmincötödször választják ki a kritikusok az évad magyar nyelvű előadásai és alkotói közül a legjobbakat. A Színházi Kritikusok Céhe tagjainak általában mintegy a fele szavaz (huszonvalahányan), kategóriánként mindenki három-három jelölést adva le. Amelyik előadás/alkotó összesítésben a legtöbb szavazatot kapja, azé a trófea.
A szavazó kritikusok személye és jelöléseik mindig megtalálhatóak a Színház című lap októberi számában (www.szinhaz.net). Itt meg lehet nézni a régi, itt pedig az új, ma este átadott díjakat.
Tiszteletet érdemel, hogy egyes kritikuskollégák időt szakítanak az évi kilencven előadás megnézésére (ennyi kell ahhoz, hogy szavazhassanak), színházjegyeket vásárolnak, utaznak, szavazatokat számolnak, támogatókat keresnek a díjátadó ünnepségre stb., hogy végül a tájékozatlanoknak felkínáljanak egy minőség-listát: tessék, ezt érdemes megnézni a magyar színházban. Illetve ezt érdemes megnézni Budapesten.
Ugyanis évek óta úgy alakul a lista, hogy zömmel budapesti alkotókhoz és előadásokhoz kerülnek a díjak. Miért van ez így? Mert azok az előadások a legjobbak? Vagy mert azokat könnyebb megnézniük a többnyire a fővárosban élő kritikusoknak?
Egy színházfesztiválon a zsűri minden egyes előadást megnéz – tehát mindegyiknek ugyanannyi esélye van a díjra –, utána hoz döntést. Az egész színházi évadra és az egész magyar nyelvterületre kiterjedő kritikus-díjazás ezt nem tudja megtenni. Amelyik színház közelebb van a kritikus lakhelyéhez, annak az előadásait nagyobb valószínűséggel meg fogja nézni a kritikus. Amelyik több száz km-re van, azt kisebb valószínűséggel.
Ezért nem tudhatjuk, hogy a Katona József Színház idei tizenkét jelölése vajon mit jelent? Azt, hogy ennyivel jobb ez a színház a kolozsvárinál, amely egyetlen jelölést sem kapott? Vagy csak annyival közelebb van a Katona a szavazó kritikusok lakhelyéhez?
Sosem fogjuk tudni a biztos választ... A kilométerek mindig léteztek, és létezni fognak. Az utazás időbe és pénzbe kerül. Lehetetlen összehozni, hogy minden egyes magyarországi kritikus ugyanannyi kolozsvári előadást lásson, ahányat a Katona József Színházban. Nincs tehát mit tenni?
De – talán. Javaslatok voltak. A fővárosi dominancia enyhítésére vezessünk be kvóta-rendszert! Ha megszabná a céh, hogy a szavazó által megnézett kilencven előadás közül negyven kötelezően vidéki és határon túli előadás legyen... Vagy. Ha megszabná a céh, hogy a három jelölés közül, amit egy kritikus lead, egy kötelezően vidéki/határontúli legyen... Vagy. Ha megszabná a céh, hogy a díjak között kötelezően legyenek vidéki/határon túli díjak: például most négy színészdíj osztható ki (fő-, és mellékszerep, férfi és nő), miért nem lehet ezt úgy osztani, hogy két fővárosi, egy vidéki meg egy határontúli színésznek adandó díj legyen? Különben félő, hogy mind a négy Budapestre megy. A minőség – vagy: a nagy számok törvénye okán.
A javaslatokat mind elvetették. Jelenleg tehát a fővárosi színházak vannak előnyben. A határon túli előadások közül annak a kettőnek van még esélye, amelyik júniusban felléphet a Pécsi Országos Színházi Találkozó versenyében. Az is növeli a jelölés lehetőségét, ha egy színház Budapesten turnézik. Bár a POSZT-on meg Pesten az egyszeri/kétszeri játszási alkalom megint nem vetekedhet a Katona játszási gyakoriságával. Másik módszer: a színház hívja meg a kritikusokat, fizessen nekik repülőjegyet, szállást – ezt tette idén Marosvásárhely. Van is egy díszlet-jelölésük (A nyugalom c. előadás tere). A kritikusok tehát megpróbálnak élni azokkal a lehetőségekkel, amik tőlük függetlenül adódnak – de ez vajon elég?
A Színikritikusok Díja jelen pillanatban tehát többnyire Budapestre osztja a díjakat. Mi pedig két frusztráció közül választhatunk. Egy: az erdélyi színházak azért nem kapnak díjakat a kritikuscéhtől, mert nem annyira jók, mint a fővárosiak. Kettő: az erdélyi színházak azért nem kapnak díjakat, mert a magyarországi kritikusoknak nem vagyunk annyira fontosak, hogy tegyenek is valamit a diszkrimináció megszüntetéséért.
Frusztráltnak lenni márpedig nem jó.
***
Hogyan küzdhetnénk le a frusztrációt? Talán így: bízzunk abban, hogy egyszercsak tesz egy félreérthetetlen gesztust felénk a Színházi Kritikusok Céhe.
De addig is: tegyünk meg minden tőlünk telhetőt azért, hogy látsszék az erdélyi magyar színház. Hogy látsszék: létezünk.
Miből látszhat évről évre, hogy vannak értékes színházi alkotók Erdélyben? Például a következőkből – az ismétlés által is hadd növelve a láthatóságunkat.
A Román Színházi Szövetség, az UNITER 2013-ban három alakítást is díjazott a kolozsvári Hedda Gablerből: a Kézdi Imoláét és a Györgyjakab Enikőét találta Románia legjobb női alakításainak, a Hatházi Andrásét a legjobb férfi mellékszereplésnek. Mellettük Cári Tibor életműdíjat kapott színházi zeneszerzői munkásságáért. 2014-ben a kolozsvári Viktor, avagy a gyermekuralom lett a legjobb előadás Románia-szerte, az ország legjobb rendezője Bocsárdi László és a legjobb díszlettervezője Bartha József lett, mindketten a szentgyörgyi Hamletért. Debüt-díjazták a kolozsvári független Parallelt is. Idén a marosvásárhelyi Berekméri Katalin lett a legjobb női mellékszereplő Romániában Az ördög próbájában mutatott játékáért; illetve életműdíjat kapott Labancz Klára díszlettervező.
Kisvárdán minden évben megrendezik a határon túli magyar színházak fesztiválját. Felsorolnánk, az elmúlt három évben milyen erdélyi alkotók részesültek ott díjban. 2015-ben fődíjat kapott A mi osztályunk Nagyváradról, díjat kapott a temesvári Futótűz, 2014-ben a szentgyörgyi Hamlet, 2013-ban a vásárhelyi Bányavakság. Életműdíjat Kötő József, Fülöp Zoltán és Dobre-Kóthay Judit, alakításdíjat a vásárhelyi Bányai Kelemen Barna, Nagy Dorottya, B. Fülöp Erzsébet és Galló Ernő, Temesvárról Tokai Andrea, Sepsiszentgyörgyről D. Albu Annamária és Szakács László, a gyergyói Máthé Annamária és a Szatmáron játszó Egger Géza kapott.
Létezik az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület minden tavasszal átadott Kovács György-díja: ezt 2013-ban a Sepsiszentgyörgyön játszó Pálffy Tibor, 2014-ben a székelyudvarhelyi Barabás Árpád, 2015-ben a marosvásárhelyi László Csaba kapta. Szintén az EMKE adja át a Poór Lili-díjakat: ezt az utóbbi három évben kolozsvári színésznők kapták. 2013-ban Panek Kati, 2014-ben Varga Csilla, 2015-ben Albert Csilla.
A POSZTon az elmúlt három alkalommal a kolozsvári Csipke, a marosvásárhelyi Alkésztisz, a sepsiszentgyörgyi Meggyeskert kapott valamilyen díjat; a színészek közül a sepsiszentgyörgyi Pálffy Tibor, Benedek Ágnes és Kónya-Ütő Bence, Marosvásárhelyről pedig Bányai Kelemen Barna és Nagy Dorottya.
A Színikritikusok díjai közül 2013-ban a legjobb férfi mellékszereplő díját Bányai Kelemen Barna kapta a marosvásárhelyi Bányavakságban játszott szerepéért; Székely Csaba ugyanezért a drámáért kapott díjat (a Bányavakság járt a POSZTon, és Budapesten is megrendezték). Ma este szintén Székely Csaba kapott díjat a Vitéz Mihály című drámáért – amit Szombathelyen mutattak be, és szintén volt a POSZTon is. Gratulálunk Csabának!
Érdemes követni a Transindex legjeit is: a szerkesztők minden év decemberének végén összeállítják az adott év kiemelkedő eseményeinek listáját. A színházi legek összeállításához a Transindex minden évben erdélyi színikritikusok segítségét kéri – az utóbbi években a Játéktér szerkesztői segítettek az összeállításban. 2014-ben az év színházi legjei a következők voltak: Viktor, avagy a gyermekuralom (Kolozsvár), Az ördög próbája (Marosvásárhely), Ivanovék karácsonya (Kolozsvár). 2013-ban az év színházi legjei: Don Juan ünnepélyes vacsorája (Kolozsvár), Békeidő (Temesvár).
A színházi legek között a következők is meg voltak említve a Transindexen: a kolozsvári GroundFloor Group Parallel című előadása, Bodoki-Halmen Kata és Csoma Nóra www.org c. performansza, a temesvári Peer Gynt, a marosvásárhelyi Bányavakság, a temesvári Furnitur, a szatmárnémeti Boldogtalanok, a sepsiszentgyörgyi Hamlet, a marosvásárhelyi Ariel színház A Pentheszileia-programja, Szatmárról A nyugati világ bajnoka, a Váróterem Advertego-ja, a Tandem Csoport katalán-székely összművészeti projektjei, az Erdélyi Vándorszínház Bükkfaszéki Márikája.
A Játéktér című erdélyi színházi periodika az alapító, Sebestyén Rita javaslatára fiatal alkotóknak járó díjat hozott létre. A szerkesztők és szerzők véleménye alapján a Játéktér 30 év alatti színésznője 2014-ben a sepsiszentgyörgyi Benedek Ágnes lett, a 30 év alatti színészek közül a kolozsvári Rácz Endre kapta a legtöbb szavazatot, az elmúlt év szerzője pedig a ma már Budapesten élő Adorjáni Panna lett. A 2013-as év 30 év alatti színésznője a szabadúszó Pál Emőke, 30 év alatti színésze a jelenleg Marosvásárhelyen játszó Varga Balázs, a Játéktér legjobb szerzője 2013-ban Biró Réka.
Ezek mellett más elismerések is léteznek: a színházak például a saját társulatuk tagjait évente díjazzák, és van, ahol a közönség is szavazhat a kedvenceire.
Vannak tehát értékes alkotóink: figyeljünk rájuk, ki ahogy tud. Nézzük őket, és tegyük őket láthatóvá. Találjunk ki nekik díjakat, írjunk róluk a lapjainkba, a közösségi oldalakra.
Amellett pedig lessük meg minden szeptember végén, milyen alkotók és előadások nyertek a Színikritikusok Díján. Utazzunk fel Budapestre, és nézzük meg a díjazott előadásokat. Csak hogy számunkra se legyen szűk a láthatár.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!