2019. november 13. szerdaSzilvia
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Miért akar félrevezetni Orbán János Dénes?

Gergely Borbála 2016. január 20. 10:06, utolsó frissítés: 10:11

Miért tesz úgy OJD, mintha erdélyi magyar irodalom vs. magyarországi irodalom meccs folyna?


Január 14-én jelent meg egy nyilvános bejegyzés Krusovszky Dénes költő szerzői Facebook profilján, amelyben komoly aggodalmaknak adott hangot egy friss kezdeményezéssel, a Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft.-vel kapcsolatban. Erre Orbán János Dénes (OJD) költő, a nonprofit cég ötletgazdája egy interjúban reagált, majd Krusovszky további kérdéseket tett fel neki, amelyre Orbán szépen sorban válaszolt is (ezt itt olvashatják). Megszólalt a József Attila Kör (JAK) elnöke, Gaborják Ádám szintén interjú formájában, illetve Nagy Gergely újságíró, író, aki politikai oldalról közelítette meg a kérdést. A kialakult helyzet egyik alapeleméről, az irodalomra szánt pénzösszegek mennyiségéről és elosztásáról szóló cikket itt olvashatják.

Engem most nem a pénz, a politika, vagy a Kft. felépítése stb. érdekelnek, ezekről a fent beágyazott szövegek beszélnek. Arra szeretnék rávilágítani, hogy OJD saját szerzői oldalán közzétett bejegyzése, amellyel az ügyre reagál, mennyire rossz irányba igyekszik sodorni ezt a szakmai vitát azzal, hogy beleerőltet egy olyan ellentétet, amelyre rajta kívül nem utal senki. És ha bárki megtenné, az pont rá nézve lenne sértő. Íme:

BREAKING NEWS: VÉGE A MAGYAR IRODALOMNAK!

23 millió fiatal román író rohamozta meg Magyarország irodalmi felségterületét. Bár a többség még a határnál tolong, Debrecen már elesett és román verseket osztogatnak a lakosságnak. Az előőrs már megérkezett Budapestre, vezetőjük, G. Suciu törzsfőnök gyaloghintója már a Hősök Terén imbolyog, alatta hat poéta, négy prózaíró és két kezdő drámaíró roskadozik
” – kezdi.

Majd később: „Egy fiatal magyar író azt nyilatkozta lapunknak, hogy a Népligetben öt marcona román vette körbe. „Kimentem a Ligetbe megünnepelni, hogy megkaptam a szerzői százalékot a 61 példányban eladott remekművemért. A tiszteletdíjból sikerült egy puha kiflit vásárolnom, de a támadók kitépték a kezemből és mohón fölfalták. Ráadásul meg kellett hallgatnom egy monodrámát is. Mi lesz így velünk? Eleszik a kenyeremet, lenyúlják az olvasóimat, éhen fogok halni” – fakadt sírva az érzékeny lelkű filosz.

Erre a szerzői oldalán kívül az egyik vele készített interjúban is kitér: "Persze – ha már területekről beszélünk – a Helyőrség „fenségterülete” leginkább Erdély volt, de ha Krusovszky arra a mondatára gondolunk, mely szerint „lényegében itt területfoglalásról van szó, semmi másról”, azaz jönnek a kormánypártivá avanzsált erdélyiek területet foglalni az Anyaországba, akkor mit mondjak erre, mit sugall ez? Hogy a magyar irodalom jelentéktelen tartományából, a Falon túli nihilből berontunk mi, a vadak, szövetkezünk Westeros éppen soros királyával és mészárolunk akit érünk, de legalábbis elesszük a mások kenyerét? Mennyire van ez a nem is olyan régi sztereotípiától, hogy jönnek a románok és elveszik a kenyerünket?"

---- Nagylevegő ----

Mit szeretne ezzel mondani OJD? Első, felületes olvasásra egy vicces, frappáns reakciónak tűnik Krusovszky gondolataira. De nem az. Ezek a sorok olyan vádra reagálnak, amiket senki nem fogalmazott meg. És semmire nem reagálnak abból, ami le lett írva. Olyasmit kezel Orbán gúnyosan, humor tárgyává téve, amit ő maga képzelt bele Krusovszky szavaiba: az erdélyi íróktól féltik a magyarországi irodalmárok a magyar irodalmat. (Ez az odaképzelés pedig sértő. Így lesz a képzelt sértettből másokat megbántó személy.)

Tehát valószínű, hogy Krusovszy következő sorai ébresztették benne ezt az érzést, hogy itt valami fenyegeti az erdélyi irodalmárokat:

Lényegében itt területfoglalásról van szó, semmi másról. Két szebb (legalábbis irodalmi szempontból szebb) napokat látott erdélyi költő igyekszik a politikai széljárást legjobban kihasználva helyet szerezni magának/egymásnak. OJD-t mestere, Szőcs, átejtőernyőztette a kolozsvári kocsmapult mögül „a kormánypárti napilap” kultúrarovatának élére, de itt sem álltak meg. Most a fiatal irodalom terepét kívánják szépen ledózerolni.”

De az, hogy Krusovszky leírja, hogy „erdélyi”, az nem feltétlenül azt jelenti, hogy az a baj, hogy erdélyi. A szövegből kiderül, hogy a probléma a Magyar Művészeti Akadémiára emlékeztető struktúrával van, azzal, hogy teljhatalma lesz a Kft-nek, míg a kisebb – és bizonyítottan jól működő –, a fiatal írókat támogató szervezetek (FISZ, EMIL, JAK) helyzete rosszabb lesz, és valószínűleg egy „érdekkör, egy ízlésvilág kerül kizárólagos helyzetbe”. Ha a Kft. szakmai vezetőjének és ötletgazdájának a személyi igazolványán az állna, hogy Győrött vagy Szegeden vagy Budapesten vagy Szabadkán született, akkor is baj lenne vele ebben a formában.

A „területfoglalás” szót is igyekszik Orbán kijátszani. Holott nem földrajzi területfoglalásról van szó – amivel viccelődik a válaszposztban –, nem arról, hogy bárki attól tartana, hogy az erdélyi írók „átjönnek” Magyarországra és jól elveszik a magyarországiak olvasóját, pályázati lehetőségét, kiflijét, mittudoménmit, hanem arról, hogy valószínűleg a már működő irodalmi szervezeteket lehetetleníti el majd a Kft. (Ezt a feltételezést egyébként Orbán tagadja, és hangsúlyozza, hogy együttműködésre számít, a FISZ-szel már egyeztettek is az ügyben.)

Gaborják Ádám a vele készített interjúban ezzel kapcsolatban így fogalmazott: „Megjegyzem, én kerülném azért az azóta több helyen is felbukkanó, igencsak kellemetlen, ’erdélyi kontra anyaországi’ ellentétet, illetve egyéb migrációs és légideszantos metaforákat.

Erős a gyanúm, hogy OJD okkal csavarta ki ennyire Krusovszky (és az ő posztjtát lájkoló közel 100 ember – erdélyiek, magyarországiak vegyest) álláspontját, és tisztában van vele, hogy senki nem támadta az erdélyi irodalmárokat, senki nem mutatott kirekesztő magatartást ebben a vitában (az előtt biztosan nem, hogy a bejegyzése megjelent, mert az Krusovszky legelső, vitát kirobbantó bejegyzésére írt reagálás volt). Tényleg megéri neki átverni sok-sok embert, akik kevésbé tájékozottak az ügyben? Azokat, akik az ő bejegyzését olvassák először – vagy kizárólag –, és gyorsan elkönyvelik, hogy „a gonosz magyarországiak ki akarják zárni az erdélyi magyarokat a magyar irodalomból, mert irigyek, de szerencsére a mi Dénesünk kigúnyolja őket.”

Miért kell ilyen típusú feszültséget kelteni? Miért kell felráncigálni egy nem létező falat? Ha Orbán nem gondolta át a bejegyzést, nem akart trükkösen a sértett szerepébe bújni, csak tegyük fel, egyszerű mókás reakciónak szánta, akkor mellélőtt. Túl érzékeny ez a terület, túl könnyű ilyen érzelmi érvekkel operálni a szakmai szempontok helyett. És mindez az irodalmi élet kárára megy. Nem elég, hogy komoly aggodalmakat váltott ki a kezdeményezés, amelynek ő az ötletgazdája, nem elég, hogy az irodalmi körök és szervezetek mellőzve érzik magukat, amiért nem történt velük előzetes egyeztetés – és még egy sor más okból –, de Orbán még bele akarja magát erőltetni az erdélyi származású magyar irodalmárok nevében a mártír hős szerepébe. Ezzel nem közelít az érzelmek csillapításához, ezzel nem érvel szakmai szempontok szerint, nem vicces, még csak be sem szól vele senkinek igazán. Mire jó akkor ez a reakció?

Arra igen, hogy az igazi problémákról elterelje a szót és a figyelmet. Hogy akik az erdélyi magyar irodalmat ismerik inkább, vagy ide kötődnek, vagy bármi okból közelebb állnak OJD-hez, vagy csak erről az oldalról ismerik meg a történetet, azok már eleve úgy olvassák például Krusovszky sorait, mintha ő az ellenség lenne. És ebből a pozícióból már nem nehéz belelátni, beleolvasni a sorokba olyasmit, ami nincs benne. Azért is érdekes ez a magatartás, mert pont OJD kéri ki magának később a feszültségkeltést: „Még el sem kezdtük a tevékenységet, még nem mondtunk jóformán semmit, nem tudtok jóformán semmit, már elkezdtétek az ellenségeskedést. A tárgyalás, az együttműködés lehetősége föl sem merült bennetek?

Tehát OJD ráfogja a vele kapcsolatban kritikát megfogalmazókra mindazt, amit ő szúrt el, például az ellenségeskedést. Mert aggodalmat és kritikát megfogalmazni nem az, de az olvasókat, lájkolókat, érdeklődőket stb. félreinformálni, a magyarországi irodalmárok ellen hangolni alaptalan váddal már igen. És kirekesztéssel reagálni arra az aggodalomra, hogy talán kirekesztő lesz a Kft., elhibázott lépés. Persze rengeteg komment van még, amiből lehetne idézni, rengeteg nézőpont, amelyek felől közelíteni lehet a témához. Ez a szelet mindenesetre kétségbeejtő.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!