2017. március 29. szerdaAuguszta
10°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Dóra műtétje 1: a bécsi közkórház

Aczél Dóra utolsó frissítés: 2016. június 27. 16:31

Aczél Dóra a riói olimpiára készült önkéntesnek, amikor megtudta, ismét műteni kell a vállát. Az osztrák és a hazai egészségügyi rendszerben zajló kalandjairól sorozatot ír.


Az első úgy kezdődött, hogy beütöttem a keresőbe, hogy AKH. Ez az Allgemeines Krankenhaus rövidítése (magyarul: közkórház). Azért épp ezt, mert én ott már jártam, többször is, tizenöt évvel ezelőtt műtétre, s aztán még 3 évig kontrollba. Kikeresem a honlapjukon a kontaktot, telefonszámot. Felveszik. Gyors és akcentusos némettel, nem is: osztrákul kérdezik, hogy mit szeretnék. Én először is angolul szeretnék beszélni. Na, várjak, mondják, mert akkor mást kapcsolnak, ő nem tud. Kapcsol mást, itt is kérem, hogy angolul, legyen szíves. Nem ért, kapcsol a harmadik női hanghoz, kérem, hogy angol, mondja, hogy oké, miben tud segíteni. Elmondom, hogy mennék kontrollra. Jó, de csak egy hónap múlvára tud. Rendben, mondom. De kéri, hogy ha időközben bármi fájdalom vagy sürgősségi eset lesz, menjek, ne vegyem figyelembe az időpontot.

Pénz

Kontroll ára: 100 euró. Röntgen ára: 70 euró. Útiköltség: kb. 50 euró, parkolási díj: 12 euró . Ebéd ára: 9 euró, kávé 2 euró.

Idő


Utazás: Nagyvárad – Budapest: 4 óra, Budapest – Bécs: 3 óra, visszaút ugyanennyi.

Kórházba érkezéstől távozásig: 6 óra.

Szemtől-szembe orvosi konzultáció: kb. 15 perc.

Procedúra

A telefonos beszélgetés után nem hívtam többször őket, egyszerűen mentem. A férjem kísért, a gyerekek addig nagyszülőknél, Szilágy megyében. Alvás Budapesten a bátyáméknál. Indulás hajnalban, autópálya Ausztria határáig, onnan leszálltunk, hogy ne fizessünk díjat. Így fél órával többet utazunk. Megérkezés a kórházhoz, föld alatti parkolóház.

Tudom, hogy hányadik emeletre kell menni, egyrészt, mert mondták telefonban, másrészt, mert elég sokat jártam ide kontrollra, azóta sem változott semmi. Rengeteg ember: orvosok és betegek járkálnak a folyosókon, ülnek be a nagy zöld liftekbe, nyomogatják a gombokat, hogy aztán emeletről-emeletre ez a nagy lift nyomorüregesen álljon meg, és a férfi hang minden egyes emeleten bemondja, hogy épp hol vagyunk. Ebene sieben, unfall und nurfall Ambulanz. Megkeressük a recepciót. Több ablak is van, sokan vannak, sor van, valahogy mégsem ideges senki. Se a recepciós, se a betegek. Nincs tolakodás az üvegablakok előtt, sorbanállás van. A sárgával a padlóra jelölt biztonsági csíkot senki nem lépi át. Mint nálunkfelé a jobb bankokban. Amikor sorra kerülök, enyhe némettel mondom, hogy kérem, angolul. A nő mosolyog, átvált angolra. Nem, nem tökéletes angolra, amolyan németesen kattogósra, de nincs indulat benne. Elmondom, hogy kontrollra jöttem, és hogy telefonon kértem időpontot. Nézi a listáját, nem vagyok rajta, de nem baj, akkor valószínű, hogy kicsit többet kell várnom. Elnézést kér. Hoztam röntgen képet, mondták, hogy lehet, azt elveszi, közben lecsekkoljuk az adataimat, frissíti, amit kell. A postakódomat nem tudom, odafordulok férj felé, hogy interneten nézze már meg. Bemondja a számot, mondom tovább a nőnek, erre azt mondja, hogy a google is ezt találta neki. Felhúzom a szemöldököm, természetesen nagyot nézek odabentről, nálunk nem szokták a google-en csekkolni a páciensek postakódját.

Leküld a nő a kasszához, mondja, hogy ki kell fizetni a kontroll árát. Földszint (amúgy az 5. emeleten van a földszint, persze, én sem értem, hogy miért számolják be a parkoló szinteket is normál emeleteknek, de így van). Kasszánál morcos nő, addig nem hozom fel az angolul beszélek témát, amíg nem kell. Nem kellett. Csak kérte, hogy adjam a papírt és a pénzt együtt, ezt megértettem németül. Adtam, jön a számla, vissza a hetedikre, recepció, megmutatom a számlát, mondja oké, foglaljak helyet, biztos, hogy sokat kell várnom.

A váró startból le tud ültetni, úgy értem székre – úgy megközelítőleg 50-60 embert, van még egy gyerekeknek előkészített sarok, ide is be tud ülni bárki, itt még ülnek vagy húszan. Vannak olyanok, akik tolókocsiban ülnek, nem a sajátjukban, a kórház önkéntesekkel együtt biztosítja a megfelelő körülményeket ahhoz, hogy a betegek várhassanak. A súlyosabb állapotban lévő, elfekvő betegeket ágyon tolják be a vizsgálatokra, önkéntesek, illetve kórházi dolgozók. Néha még beszélgetnek a betegekkel, kommunikálnak, úgy értem, tájékoztatják, hogy most hova viszik, vagy elsütnek egy-egy poént. Ezt onnan gondolom, mert ugyan nem értem, hogy konkrétan mit beszélnek (osztrákul), van viszont egy olyan légkör, amiben valahogy nem az jön le, hogy a beteg a kiszolgáltatott és akkor kussoljon, s a nővér vagy ápoló pedig nem viselkedik atyaúristenként. Meg néha fel-felkacagnak.

Mi a földre ülünk, nincs máshol hely. Az ápolók szívesen kerülgetnek, nem morognak ránk, hogy mégis hogyan képzeljük ezt. Előveszem a könyvem, Férj a laptopját, van internet, noha csak levelező programot enged használni. Épp elég. Neveket kiabálnak a nővérek, s ha nem szólnak vissza a páciensek, akkor tesznek egy kört, ugyanazt a nevet kiabálva. Ha nincs meg a beteg, akkor később újra kijönnek, és kiabálják ugyanazt a nevet. Biztos mosdóban van, mondják. És nagyon sok esetben tényleg.

Egy fél óra múlva kiáltják az enyémet. Egy nővérke jön, mondja, hogy a röntgen kép, amit hoztam, nem jó, elküld, hogy csináltassak újat. Ugyanezen az emeleten, csak másik szárnyban. Ugyanolyan recepció, viszem a beutalómat, leolvassák a vonalkódot a beutalóról, így hozzáférnek az adataimhoz. Nem kell több személyigazolványt felmutatnom sehol. Ismét papír, ki kell fizetni, ugyanott, ahol a kontrollt. Lemegyek a kasszához, miután kifizettem, vissza a röntgen várójába, nagyon kevesen várnak, így gyorsan szólítanak is.

Le kell vetkőzni deréktól fel. Ezt a helyzetet, azt hiszem, hogy sosem tudom természetesnek megélni. A röntgen doki idősebb nő, mellette vannak még ketten, azt hiszem, fiatal srácok, de oda sem akarok nézni, semmi kedvem elkapni a tekintetüket, ahogy éppen néznek. Amikor végeztünk, gyorsan öltözök. Kimegyek, aztán vissza Férj mellé. Mert ugyebár nem kell megvárni, míg előhívják, hiszen számítógépes rendszer van, ez konkrétan azt is jelenti, hogy a röntgent felrakják a profilomhoz, minden más adatom mellé.

Közben kávét iszok a nénitől, aki kis szekéren üdítőt és szendvicset, kávét, teát ad el. Olvasok, a telefonomról még megírok egy-két mélt. A páciensek valahogy nehezen fogynak. Tizenegy után találunk széket, ahová leülhetünk, azelőtt a földön ülünk. Senki nem szólít meg érte, vagy néz ránk görbén. A fekvőbetegeket zöld egyenruhába öltözött fiatalok tologatják, nagy betűvel írja a ruhán, hogy Grünes Kreuz. Szerintünk önkéntesek lehetnek, mert szemtelenül fiatalok. Nincsenek magukra hagyva a betegek. A légkör előzékeny, udvarias, aki rosszabb állapotban van, az ül le. Ha valaki mosdóba megy, a csomagjait ott hagyja, senki nem nyúl hozzá. A takarítónők többször jönnek a folyosón, egész szekeret tologatnak, amin minden van, amit egy általános tisztaságot előidézni kívánó személy fel szeretne használni célja eléréséhez. És ezek a takarítónénik olyanok, akiknek az általános tisztaság a céljuk. Sehol egy porcica, egy sarok, ahol rossz napok miatt otthagytak volna egy-egy porszemet.

Délben szólítják újra a nevem. Amikor bemegyek, egy fiatal lány fog velem kezet. A nevét is mondja, de esküszöm, nem tudtam megjegyezni. Kattint a számítógépen, az én röntgenképem jön elő. Elmondja, hogy szerinte mi van, de hívja a professzort. A professzor jön, ő is kezet nyújt, de ő nem mutatkozik be, őt illene tudnom, hogy hogy hívják. Ezt onnan tudom, hogy amikor kimegy, marad a fiatal lány, és amikor megkérdem, hogy hogy hívják, akkor felhúzott szemöldökkel mondja, hogy professzor Windhager. Windhager – ismétlem, mire ő kijavít: Professor Windhager.

A fiatal orvosnő mondja, hogy melyek a következő lépések. Jöjjek vissza CT-re. Kérdem, hogy ezt Romániában nem tudnám elintézni? Azt mondja, hogy lehet, persze, de nagyon jól válasszam ki az orvost hozzá, hogy nehogy itt újra kelljen csinálni. Majd ha megvan a CT-m, kérjek telefonon újabb kontroll időpontot, s akkor mondják, hogy mikor kell műteni, illetve, hogy konkrétan mi lesz az eljárás.

Folyt. Köv.

1. CT Nagyváradon. Ehhez: beutaló szakorvostól.

2. Mi az az E112?


Auf wiedersehen!