2017. január 23. hétfőZelma, Rajmund
-13°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Dóra műtétje 4: Várás

Aczél Dóra utolsó frissítés: 2016. július 27. 13:56

Azt hiszem, hogy még fogok akarni dolgozni. Addig is, mivel jogosult vagyok a nyugdíjra, kérem szépen, intézze, amit kell hozzá.


Tudod, amikor semmi más nincs, csak az idő. De az már nyomasztóan sok, szeretnéd, hogy Einstein sosem mondta volna ki, hogy relatív, mert akkor te találnád ki, felfedeznéd újra, hogy lám, sokkal lassabban telik, mikor vársz. Egy levélre, amiben új időpontot kapsz a műtétedre, amikor jelzik, hogy most menj, intézd újra a papírokat, mert megjött a humán alkatrészed. Várás van.

Gabi azt mondta, hogy döntsem el, hogy mit csinálok: ha betegszabadságon vagyok , akkor ne is jöjjek be, de ha itt vagyok munka nélkül, az nekik is rossz. Akkor inkább dolgozzak.

Dolgozok. Ezerrel, csak idő ne legyen, ha dolgozok, akkor kevesebb van, akkor csak napi egyszer jut eszembe, de csak épp bevillan, hogy írjanak már a bécsiek.

Ma írtam én: van hírük számomra? I´m sorry in the moment I have no news for you. (sajnálom, jelen pillanatban nincs hírem ön számára)


Mintha automatikusan generált levél lenne. Mintha az interneten rendeltem volna egy cipőt, méreten kívüli méretben, és sajnálattal közölné a szállítmányozási szakosztály a raktárosokkal való konzultáció után, hogy sajnálják, de a méretben nincs cipőjük. De lesz, ígérik, csak várjak.


Kórházi bevillanások

Zilah, váróterem. Helyesbítek: folyosó, telezsúfolva izzadó beteg emberekkel. 5 ülőhely. Elmegyek mosdóba. Szép, most újították. Ez a kép fogad:


Hát édeseim, kedves páciensek, a wc-t tényleg le kell húzni, ezzel a gombbal, ni. Ezzel a gombnyomással kezdem én is a mosdótörténetem, mert bizony nem volt megnyomva az előttem használó által.

Kézdi, gyerekkórház. Rózával hasmenés és kezdődő kiszáradás miatt bekerültünk. Azért ide, mert épp itt voltunk egy utazás miatt. A főnővér kéri, hogy tréningnadrágban legyek bent. Nincs, sajnálom, ez a nadrág, ami rajtam van, tiszta. Elhiszi ő, hogy az, de a kórházban tréningben kell járni. Nézze, épp egy utazás kellős közepén vagyunk, örülök, hogy a bőröndöm bekerült a kórházba. Amúgy meg nincs tréningnadrágom. Nem itt nálam nincs, a ruhatáramban nincs (lekezelő és értetlen tekintet, továbbmegy).

Kézdi, gyerekkórház. Törvény írja elő, hogy a 3 év feletti gyerekkel az anyuka napi díj ellenében ülhet bent. Nekem két napig erről elfelejtettek szólni, hiába töltették ki velem a bejelentkezési papírt, elkérték az adataimat is. A kifüggesztett belső rendi szabályzat csak arra tért ki, hogy saját evőeszközt, tányért, és bögrét kell használni. Azt elfelejtették bárhová is felírni, hogy ezért még fizetni is kell. És köszönik szépen a gyógyszert, amit mi vittünk be nekik, amivel Rózát kezelték, és sajnálják, hogy ilyen helyzetben van az egészségügy, hogy a hasfogót is a szülő kell bevigye, de tetszik tudni, az anyuka használja a vizet, meg kaját is kap (meg elvégzi a nővérkék helyett a munkát...), ezért kell fizetni. Oké, értem én, de ezt nem utólag közlik az anyukával. Én ezt az összeget nem fogom kifizetni. És saját felelősségre indulok haza most a gyerekkel. A hasfogót otthon is be tudom adni, itt is én adtam. Kérem szépen, a következőkben tájékoztassák az anyukákat idejében erről az összegről.

Amúgy volt internet, amiért külön extra hálás vagyok.

Betegnyugdíj – Szilágysomlyó: A folyosón kiégett a villanykörte. Legalább nem látom a beteg öreg arcát, amikor sír, mert a doktornő a folyosón ordibált vele. Az ordibálást komolyan értem: hangos és lekezelő, tegező, fricskázó hangnem. Azért, mert a doktornő szerint nem időpontra jött. A beteg szerint a doktornő azt mondta, hogy most kell itt lennie.

Betegnyugdíj – Szilágysomlyó: a doktornő új időpontra kér be engem. Mert a nyugdíjosztály elfelejtette vele tudatni, hogy felfüggesztettem a nyugdíjamat. Amúgy miért is függesztettem fel, kérdi, most mindent újra kell csinálni. Azért, mondom, mert alkalmazotti státuszban voltam. Na jó , mondja, de most akkor mindent elölről kell kezdeni, ha nyugdíjat akarok. Értem én, azért vagyok itt. Gondoljam meg jól, ha még akarok dolgozni, mert aztán megint felfüggesztik a nyugdíjat.

Azt hiszem, hogy még fogok akarni dolgozni. Addig is, mivel jogosult vagyok a nyugdíjra, kérem szépen, intézze, amit kell hozzá.

(Csak zárójelben merem mondani, hogy az egész furcsa helyzet attól volt a legfurcsább, hogy azért lettem megbélyegezve, mert munkaszerződés miatt függesztettem fel a nyugdíjat. Értitek: MUNKAszerződés, azaz termeltem a GDP-t, amiből nagyon közvetett úton ugyan, de a doktornő is kapja a fizetését.)