2017. október 22. vasárnapElőd
10°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

A nőnapi ünneplés és virágok helyett beszéljünk a lényegről

Kertész Melinda utolsó frissítés: 2017. március 10. 09:43

Az erdélyi magyar nők is szenvednek a nők elleni erőszaktól. Az RMDSZ Nőszervezet ezt kimondta, és kampányt is indít a jelenség visszaszorítására. Végre.


Egy patkó alakú kartonlap szegélyét varrtuk ki piros fonállal. A kartonon annyit írt, hogy március 8, középen az óvodás egyenruhás fényképünk. Nőnap volt a nyolcvanas években, én négyéves, és a nőket ünnepeltük. Azokban a napokban valahonnan hallottam, (óvónéni, a dolgozó nő képét erősítő, kétórányi tévés diktatúra-propaganda?), hogy most már a nőknek is jó, mert egyenlőek a férfiakkal, nem úgy, mint a régi időkben.

Aztán egy ideig nem gondoltam erre az egyenlőség-dologra, a bántalmazás pedig nem volt megnevezhetően a világom része. Annak ellenére sem, hogy a teljes család – ahol akkor még én voltam az egyedüli gyerek – úgy képzelte el a felelősségteljes nevelést, hogy a szófogadatlanságot, feleselést, fára mászást, rossz jegyeket – verésekkel honorálták. Nadrágszíjjal, fakanállal, puszta kézzel. Sőt, a nagyanyám odáig ment el, hogy külön erre a célra használt vesszőt tartott a konyhaszekrény tetején.

Minderről azt gondoltam, hogy ez így van rendjén. Hiszen a „hazaiból” nemcsak én részesültem, hanem a velem egykorúak zöme is. Harmadikosok lehettünk, amikor a barátnőmet a két évvel idősebb bátyja egyszer megverte. Az anyjuk később elmondta, hogy titokban látta, de nem szólt semmit, hagyta, hadd üsse, tanulja meg a leánka, hogy hol a helye. Normalizálódott a bántalmazás.


Aztán felnőttem, és rájöttem: az egyenlőség csak egy hazugság, az erőszak pedig nem normális.



Arra azonban nem számítottam, hogy lesz olyan is, aki felnőtt korában úgy beszél az ellene elkövetett erőszakról, mint amit megérdemelt. Attól lett ember. Sőt, rendes ember. Érthető magatartás, hiszen valahogy fel kell oldani azt az ellentmondást, hogy éppen az bántalmaz, akitől minden téren függünk.

A családon belüli erőszak a társadalom nagy része számára kényes téma, annak ellenére, hogy rengeteg embert érint. Statisztikai pontossággal kijelenthető, hogy mindenkinek van olyan rokona, ismerőse, szomszédja, munkatársa, felmenője, barátja, aki szenved a családon belüli erőszaktól. Legfennebb nem tudja. Vagy rosszabb esetben nem akarja tudni.

A FILIA Központ közérdekű adatigénylésére a Romániai Rendőrfőfelügyelőség tavaly közreadta az év első hat hónapjában a rendőrségen regisztrált adatokat. Ezek szerint 8926 feljelentés érkezett családon belül történt bántalmazásról. A gyerekek esetében mind a fiuk, mint a lányok érintettek, a felnőtt bántalmazottak 79%-a nő, a bántalmazók 92,3%-a férfi. 81 szexuális erőszakra vonatkozó bejelentés érkezett, ezeknek a bántalmazásoknak a 71.6%-ában családtag volt az elkövető.

A társadalmi konszenzus szerint a család egy támogató, szerető miliő, menedék, mentsvár, biztonsági háló minden tagja számára, ahol a kölcsönös megbecsülés és segítségnyújtás alapvető attribútum. Ha ez az ideális családról alkotott kép elromlik, a társadalomban kognitív disszonanciát okoz. Ezt a legkényelmesebben úgy lehet feloldani, ha nemhogy nem vesz a társadalom tudomást a rettegésben élő, kiszolgáltatott tagjairól, hanem letagadja az erőszak létét, úgy tesz, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. A legrosszabb esetben áttolja az áldozatra a felelősséget. „Ő az oka”, „magának kereste”, „ő a hibás”, és ugyebár,


aki hibázott, az megérdemli, amit kap. Ezzel kész is az áldozathibáztatás.

Aztán ott van az erőszakkultúra. Őrzik népdalaink. Szólás-mondásaink: pénz számolva, asszony verve jó, itt mehet is az össztársadalmi összekacsintás.



>> A NEEEM-kampány összes videója a Transindex TV-ben.

A nők elleni erőszak vagy nemi alapú erőszak tényét Románia az Isztambuli Egyezmény révén ismerte el, amelyet 2014-ben júniusában írt alá, és amely tavaly szeptemberben lépett érvénybe. A román állam 2014 óta vezeti a statisztikákat a családon belüli erőszakról, a nőket érő egyéb erőszakformákról viszont nem készítenek kimutatást.

Itt van ez az ábra a 2016-os és 2014-es adatokról:



Az Európai Unió Alapvető Emberi Jogi Ügynöksége (FRA) tanulmánya szerint 2014-ben 1,2 millió romániai nő szenvedte el a fizikai vagy a szexuális bántalmazás valamilyen formáját. 2016-ban az állam mindössze 1192 nőnek nyújtott segítséget. Arról nincs adat, hogy milyen méreteket ölt összességében a családon belüli erőszak. Azt viszont tudjuk, hogy tavaly a nők elleni erőszakos cselekedetek 111 nő életét követelték.


Lehet, hogy pocsékul hangzik, de segíteni nem könnyű.

És nemcsak azért, mert hiányzik egy jól megszervezett állami finanszírozású segélynyújtási hálózat. A segítségnyújtáshoz el kell előbb hagyni a komfortzónát. Meg kell hallgatni az áldozatot, és el kell hinni, át kell érezni, hogy bajban van. Empatizálni kell, vállalni, hogy ez pszichikailag megterhelő. Nem megijedni ettől, nem sajnálni az áldozatot, hanem a segítségnyújtásra koncentrálni. Morális felelősséget vállalni, a támadót legalább szembesíteni azzal, hogy nagyon nincs rendben, hogy bántalmazza családtagját.

Tagadhatatlan, hogy a nők elleni erőszak, vagy a nőket érő hátrányos megkülönböztetés visszavezethető a sztereotípiákra, a nőkkel szembeni lekicsinylő társadalmi szintű magatartásra - és ez alól az erdélyi magyar társadalom sem kivétel. Az biztos, hogy nem beszélünk erről a problémáról eleget, és nem beszélünk a megfelelő megközelítésben. Hosszú az út, rengeteg a tennivaló: informálni (potenciális) elkövetőket, (potenciális) áldozatokat, majd érzékenyíteni, a már meglevő szaktudást felhasználni, a területen eddig is tevékenykedő szakembereket, civil szervezeteket bevonni, a meglevő segítségnyújtó hálózatot kibővíteni – menhelyeket, krízisközpontokat, az agresszorok számára rehabilitáló központokat – kiépíteni, törvényeken javítani.

Az RMDSZ Nőszervezete megtette efelé az első lépést, amikor az idei évre a nőkkel szembeni erőszak tudatosítását tűzte ki céljául, és vállalta, hogy a nemi alapú erőszak elleni fellépéshez szükséges törvénymódosítások megvalósításához is hozzájárul. Erre tökéletes keretet szolgáltat a EU által a nőkkel szembeni erőszak elleni küzdelem 2017-es tematikus éve.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!