Köszönet
Magyari Tivadar 2017. március 10. 12:30, utolsó frissítés: 12:32Köszönjük, hogy kolozsvári lettél.
Köszönjük magunknak, bár nincs benne külön érdem, hogy befogadtunk. Hogy nincs utca már, amit ne ismernél, mint mi, vagy még jobban, és ne tudnád mind a hat nevét, amit valaha házfaláról kibetűzött ráérős iskolatáskás. Hogy ismerted az utca széltét, a hosszát, gödrét, csövét, drótját, temetetlen autóját, és csak te tudtad, hogy milyen lehetett az utca, amikor még nem ez a kő fedte, nem ez a kocsi taposta. Köszönjük, mert hát ki akart volna ezekkel foglalkozni helyetted? Köszönjük, hogy mégse lesz tán „lila míanyagból” az egész város.
Köszönjük, hogy van, legalább, meghallgatás, valaki benéz a sarki óvodába, hogy mi újság ezen a másik, picike bolygón. Bölcsőde nyílik, és százéves dédmama kap egy csokor virágot: pedig még csak százéves.
Köszönjük, hogy nevünkön szólítottál. Hogy még így sem félünk.
Köszönjük a magyar napokat, de inkább a magyar mindennapokat. És negyvennyolcat és ötvenhatot.
Köszönjük, hogy van még miből nem engedni.
Ne haragudj, a rét deres még, most sincs virág.