NEEEM-videók: miért nem találják a szavakat ezek a nők?
Kulcsár Árpád 2017. március 13. 19:38, utolsó frissítés: 19:53Az RMDSZ Nőszervezete tematizálta a családon belüli erőszakot. Örvendetes, csak valami mégis hibádzik.
Az RMDSZ Nőszervezete, úgy tűnik, hogy érdemi problémákkal is foglalkozik: március nyolcadikára időzítették azt a kampányt, amivel a családon belüli erőszakra hívják fel a figyelmet, amelynek elsősorban nők az áldozatai. A kampány egyelőre videókkal zajlik, de amennyire tudom, lesznek ennek más, komolyabb szintjei is.
A probléma létező: a Romániai Rendőrfőfelügyelőség tavaly közreadott, az év első hat hónapját lefedő adatai szerint 8926 feljelentés érkezett családon belül történt bántalmazásról. A gyerekek esetében mind a fiúk, mint a lányok érintettek, a felnőtt bántalmazottak 79%-a nő, a bántalmazók 92,3%-a férfi. 81 szexuális erőszakra vonatkozó bejelentés érkezett, ezeknek a bántalmazásoknak a 71,6%-ában családtag volt az elkövető.
Csak megbecsülni lehet a be nem jelentett esetek számát,
de vélhetően a többszöröse annak, mint ahány a rendőrségi statisztikában megjelenik. A kampány célja - ahogy a videókban szereplők is elmondják -, hogy beszélni kell róla, mert ez alapvetően alultematizált Romániában. Tabutéma. Azaz klasszikusan a "mindenki tud róla, de kevesen gondolják, hogy olyan probléma lenne, ami ellen esetleg fel is kellene lépni" esete áll fenn, és mint ilyen, helyes az, hogy egy parlamenti párt is megteszi. Szóval beszélj róla! üzenné nekünk a videó, csakhogy szerintem nem ezt az üzenetet sikerült átvinnie. Talán inkább azt, hogy hallgass tovább!, hitelesen megszólalni amúgy sem tudsz. Mert amennyiben egy tévéből is ismert személyiség nem tud,
te mint áldozat, hogyan tudnál?
Furcsára sikerült a videók végszava, szlogenje is: Nekem ne hozzál virágot, inkább váltsd meg a világot! Hogyan értsük ezt? Erőszakot nem elkövetni ugyanakkora erőfeszítésbe kerül, mint a világot megváltani? Egyszóval lehetetlen ezt a problémát valaha is orvosolni? Mert, ugye, épeszű emberek nem igazán hiszik el magukról, hogy lehetnek világmegváltók. Mi járhatott a fejében annak, aki ezt a szlogent kitalálta? Hogy elég, ha egy ezerszer használt rímpáros megvan, az máris bemászik az emberek fejébe? Egyébként nem álnaivitás már maga az, hogy egy vélhetően diplomás nő nem tud a családon belüli erőszakról beszélni?
De ha megérted, hogy meg kell szólalni, és lehet a problémádról beszélni, akkor mihez kezdj, milyen lehetőséget, platformot, segítséget kínál fel a Nőszervezet? Mert, hát azt várná az ember, hogy a videó végén felkínálnak megoldásokat, például egy segélyvonalat, vagy további információkat egy honlapon.
Egy olyan párt szervezetétől, amely több mint negyed évszázada parlamenti szereplő, és ebből több ideig volt kormányon, mint nem, ez a kampány kevés. És tudom, hogy a Nőszervezet csak néhány éve létezik, de nem feltétlenül csak az ő feladatuk az, hogy egy perifériára szorított témát körülírjanak, és elindítsanak egy tudatosító folyamatot, illetve kidolgozzanak egy védőhálózatot az áldozatok számára. Hiszen vannak még olyan megyék, ahol egyáltalán nincs menhely azok számára, akik kimenekülnének egy bántalmazó kapcsolatból. Az RMDSZ, mint ahogyan egyetlen más parlamenti párt sem gondolta azt, hogy tematizálnia kellene a hiányos struktúrát, a szakemberek és szervezetek, az országos felvilágosítókampányok hiányát. Csak érdekességképpen jegyzem meg, hogy egy bukaresti feminista szervezetnek, vélhetően kevesebb anyagi erőforrással sikerült egy jóval koherensebb üzenettel bíró kampányt összehoznia.
A családon belüli erőszakról igenis lehet beszélni,
mindenkivel lehet, akiben nyomot hagytak a traumák. Persze nem könnyű, éppen ezért nem valószínű, hogy a Nőszervezet üzenete túljutna az intenció határvonalán. Mert ide szakértelem szükséges, érzékenység és figyelem. Akik abban a kiváltságos helyzetben vannak, hogy felismerik a problémát, hogy aztán ezekre a menhelyekre rátaláljanak, és még tudnak annyira románul is, hogy megértsék a segítségnyújtás bürokráciáját, csakis azoknak van némi esélyük, hogy letérhessenek az áldozati útról. De erre nagyon kevés esélye van annak a legsérülékenyebb társadalmi osztálynak a tagjainak, akik általában ezekkel az atrocitásokkal szembesülnek.
Ezek a videók mintha újból a nőkbe/áldozatokba fojtanák a szót. Hogyan tudjon beszélni egy bántalmazott nő, ha a tévéből is ismert Visky Anna, lám, maga sem tud megszólalni? Sőt, elmondja, hogy nem is hallott ilyen esetekről. Valamelyik szereplő pedig azt állítja, hogy a nőverés a magyar kultúra része, holott nem, nyilván nem a kultúra része, csak a seggfejek viselkedéskultúrájának a része. A tény, hogy megjelenik a népdalainkban, csak annyit jelent, hogy mindig is társadalmi szinten létező jelenség volt a gyengékkel szemben foganatosított erőszak. Mint ahogyan például a gyerekekkel szemben a mai napig széles körben elfogadott az atyai, anyai pofonok jogossága.
Aztán persze a vizuális nyelvezetről még nem is beszéltünk: drámai zene, mintha a téma önmagában nem lenne elég drámai, bizonyos szavak pirossal megjelennek a képernyőn, ha valaki éppen kiénekli őket, például, hogy a férj az “veregeti” az asszonyt, mintha legalábbis a célközönség nem jönne rá magától, hogy mi a lényegi mondandó.
Azon gondolkodom, egyáltalán nem visszafelé sül-e el, ha egy stratégiailag kidolgozatlan, konceptuálisan szétszórt kampány az, ami először veti fel széles spektrumban az erdélyi magyar társadalomban ezt a kérdést. Mert hát ezt csak felelősen, az ügyet nem politikai tőkévé kovácsolva szabad felvállalni. Ha valaki kiégeti, nevetség vagy érdektelenség tárgyává teszi, akkor olyan kiszolgáltatott embereknek a jelenével játszik, akik újabb éveket tölthetnek tanácstalanságban. És emberek tízezreinek ez egy nagyon aktuális kérdés. Gyorsan és profin kell cselekedni, átgondolt kampányokkal, törvényjavaslatokkal, felvilágosító lépések megteremtésével, a szociális intézményrendszer megerősítésével. Jó, hogy beszélünk róla, csak ne akadjunk meg egy fél mondat után.