2017. december 18. hétfőAuguszta
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Tüntető, tüntető, vajon miért tüntet ő?

Kulcsár Árpád 2017. április 14. 13:36, utolsó frissítés: 18:32

Azaz mérsékelten hasznos jótanácsok budapesti tüntetőknek.


A címet egy pesti slam-poetry esemény egyik előadásából loptam, ha jól emlékszem, ennek kapcsán a 444 egyik újságírója annyira felcsesződött, hogy elküldte a fenébe az egész slam-poetry mozgalmat. Hát ennyire könnyű rossz reprezentációval hitelteleníteni valami egészen vagányságnak az imázsát.

Elmondom, mi zavar a budapesti tüntetésekben, azon kívül, hogy természetesen nagyon örülök neki, hogy civilek tízezrei mennek ki az utcára, hogy az állam túlkapásai ellen lépjenek fel, és azt remélem, hogy ez majd megadja a kezdőlöketet annak, hogy a politikum ezentúl már folyton az állampolgárok, az utca ellenőrzése alatt álljon.

1. Megfogalmazott célok hiánya

Oké, hogy hagyják békén a CEU-t, de sokan azt mondják, ez a tüntetés már régen nem a CEU-ról szól, hanem a kormány (és a teljes politikai elit?) elleni ellenérzésről, a jogfosztottak lázadásáról, a létbizonytalanságtól tartók felmordulásáról, a jövőjüket egyre inkább veszélyben érző fiatalokról szól. De ez, főleg a szónoklatok szintjén, nem nagyon mutatkozik meg. Nincsenek megfogalmazott célok, hogy ez a tüntetés addig tart, amíg. Amíg lemond az Orbán-kormány, amíg újra nem formálják a rendkívül aránytalan, és a Fidesz hatalmát tulajdonképpen bebetonozó választási rendszert, Polt Péter államügyész menesztéséig és az ügyészségi intézmények függetlenítéséig, satöbbi, satöbbi. Tudni kell miért tüntetni, különben a Fidesz egyszer csak meggondolja magát CEU-ügyben (már gondolgatja, ugye), és amennyiben a tiltakozás céljai nincsenek kiterjesztve, az embereket nehezen lehet majd megszólítani egy új, nem aktuális ügy érdekében utcára vonulni. Legyen az bármennyire is fontos.


2. És akkor már a folytonosság

Tanuljatok a #rezist mozgalomtól, olyan nincs, hogy szerdán tüntetünk, de csütörtökön nem, az elégedetlenségnek folyton hangot kell adni, minden este, persze nem kell minden este 70 000 embernek kimennie, elég, ha hétvégeken összejön annyi. Minél több kreativitást bele kell ebbe vinni, ha unatkoznak az emberek, akkor össze lehet hozni kisebb koncerteket például. Ráadásul a bukaresti és kolozsvári tüntetőket az sem zavarta különösen, hogy -15 fok van éppen, olyankor jókat lehet ugrálni.

3. Különböző csoportok bevonása

Az nagyon fontos, hogy a beszámolók szerint az eddig apolitikus fiatalok nagyon nagy számban vannak jelen a tüntetéseken, és hát természetesen elsősorban mégis csak az ő ügyük, feladatuk a társadalmi változások előidézése, ennek ellenére ez az egysíkúság hosszú távon árthat a megmozdulásoknak. Éreztetni kell, hogy ez a kiállás nem csak a CEU-ért és a civilekért történik, hogy a kint lévők nem csupán a maguk érdekeit tartják szem előtt, hanem a társadalmi szolidaritás jegyében kiállnak nyugdíjasokért, a prekariátus tagjaiért, a romákért, melegekért, nőkért stb. Ez lenne az a pont, ahol még rá is lehetne verni a “sokat irigyelt” romániai tüntetésekre, melyek inkább a városi felső-középosztály kiállásai voltak, és sokszor megvetően, gúnnyal viszonyultak a szegényebb régiókban lakó iskolázatlanok felé.

4. Nincsenek markáns hangadók, kiforrott szlogenek

Egy barátom jegyezte meg találóan, egy ember elkezd valamit skandálni, a körülötte állók bátortalanul követik, de pár felkiáltás után elhal az egész, olyan, mint amikor a színész kijön még egyszer taps után, de amint kilép a bevilágított színpadra, a taps pont akkor marad abba, már mindenki szedelőzködik, és a színész kényszerű mosollyal hajol meg azért. Nem mondom, vannak erős szlogenek, amiket lehet skandálni (az undorító takony: Orbán – Lázár – Habony! például igencsak szépen rímel), de ezek legtöbbször kimerülnek a viccességükben, valamiképpen ki kell szélesíteni az üzenet tartalmát is. Kreatívnak kell lenni, na, legalább annyit kell gondolkodni egy jó szlogenen, mint egy reklámcég szövegírójának.

5. Felelősséghiány


Ismételten jelzem, hogy nem voltam személyesen jelen a tüntetéseken, csak innen Kolozsvárról nézegetem az összes élő közvetítést, amit különböző médiumok, vagy magánszemélyek készítettek. Ami nekem a szerdai, szívecskét formázó tüntetésből (ami azért jó, mármint a szívecske, hogy a tüntetésnek van egy erős, bárhol beazonosítható képe, ami be tudja járni a világsajtót is) szembeszökő volt, hogy mennyire unalmasok a másfél órás szónoklatok, és mennyire nem fogalmaznak meg semmit. Minimum tízezer megfelelően felháborodott ember áll a Hősök terén, és nem kapnak semmit, olyan, mintha egy rossz előadásra ültek volna be: valakik a civil szervezetek mindennapjait ecsetelik, aztán azt mondják nekik, jajj, de aranyosak vagytok, álljunk össze egy élőképpé, jajj, elrontottuk, na még egyszer, és mindenki mosolyogjon. Az biztos, hogy nekem ennél a pontnál ment volna el a kedvem. Na nem mintha ez nem férne bele, de az, hogy semmi más ne legyen, csak érdektelen szónoklatok és jópofizás, és cukiság, az kicsit kiábrándító. Aztán a tömeg elvonul a Fidesz székházához, ott meg a szervezők jelzik, hogy akkor ennyi volt, köszönik és viszlát, és csak a szerencsének köszönhető, hogy a kelleténél idegesebb egyének nem kezdik el valamivel dobálni a rendőröket, vagy akár nem épülnek be provokátorok, és kezdenek el olyan akciókat, amik aztán kompromittálják az összes résztvevőt.

Hát zanzásítva ennyi, persze lehet, hogy innen, a fotelből másként látszanak a dolgok, és akkor természetesen megkövetem magam.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!