Európa és a parlamenti szégyen napja
Kulcsár Árpád 2017. május 09. 19:16, utolsó frissítés: 19:16Az Unióhoz való tartozásnak nemcsak az kellene legyen a tétje, hogy megpróbáljunk minél több támogatást lehívni, hanem az is, hogy szolidaritás-alapon megpróbálunk közös értékrendre törekedni. De mi inkább kirekesztünk.
A Koalíció a Családért nevű civil szervezet elindít egy kampányt, amihez csatlakozik három millió állampolgár. A koalíció az ortodox egyház "civil" szervezete, de az aláírásgyűjtéshez a történelmi magyar egyházak is csatlakoznak. Az unitárius egyház kivételével, ahol is Gyerő Dávid megfogalmaz egy erős véleményt, ami ugyan nem az egyház hivatalos álláspontja, de indirekte igen, hiába, hogy ott is vannak hangok, akik nem értenek egyet Gyerővel. Ma a parlament képviselőháza több mint kétharmados többséggel szavazza meg az alkotmánymódosítási kezdeményezést, úgyhogy ha a szenátuson is átmegy, akkor Klaus Johannis államelnök népszavazást fog kiírni, és amennyiben azon lesz 30%-os részvétel, akkor módosul az alkotmány. És mindezt vannak szívesek megszavazni Európa Napján.
Sokan amiatt háborodnak fel, hogy így kirekesztés alá esnek a csonka családok, az elváltak, az árvák, az egyedülállók, de nem, többen és többször is jelezték, hogy ezeket a polgártársakat nem fogja a szociális és társadalmi intézkedések során hátrány érni, a jogegyenlőségük megmarad. Persze, hogy a melegek ellen irányul. Mint ahogyan már a kezdeményezés megszületésének pillanatában is az történt, hogy a megtépázott népszerűségű ortodox egyház keresett egy társadalmi csoportot, amin jól elverheti a port. Lehetőleg egy olyat, akikhez amúgy is rengeteg tévhit kapcsolódik, és beizzította a kampányt.
Meg is lett az eredménye: három millió megtévesztett és homofób országa lettünk. És még csak azt sem lehet mondani, hogy jól van, akkor csesszétek meg a családfogalmatokat, mert a bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló törvénykezdeményezést, ami talán jogegyenlőséget biztosíthatott volna a melegek számára, mintegy kiskaput jelentve, nagy többséggel utasította el a szenátus. Valamint természetesen a Koalák a Csalánért jelezték, hogy nem lenne szép a politikusoktól, ha valami ilyesmiben sumákolnának. Hát a politikusok meg nem sumákolnak.
Azt, hogy a PSD és az ortodox egyház ebben a kérdésben nagyjából egy húron pendül, nem kell ecsetelni, Romániában senki nem nyerhet választásokat az ortodox egyház jóváhagyása nélkül, szóval várható volt, hogy előbb-utóbb napirendre kerül a téma. Ami azonban nem volt várható, hogy az RMDSZ, amelynek a képviselői frakciója megegyezett, hogy mindenki szabadon szavazhat a kérdésben, ilyen mértékben igennel fog szavazni az alkotmánymódosításra.
Csalódott vagyok, és nem vagyok egyedül ezzel. Hogy miért?
Mert Európa Napja van
Az Unióhoz való tartozásnak nemcsak az kellene legyen a tétje, hogy megpróbáljunk minél több támogatást lehívni, vagy függetlenedni a gazdasági gyarmati státuszból, hanem igenis az, hogy szolidaritás-alapon megpróbálunk közös értékrendre törekedni, és ez nem fog úgy menni, hogy megpróbálunk a saját jogtipró mechanizmusainkhoz ragaszkodni, és ezeket ráerőltetni a világ szabad felére. Csak mert a világ szabadabb felének erre nincs szüksége, sem Hollandiának, sem az észak-európai demokráciáknak. A napokban kiderült, hogy a franciáknak sincs. Nincs szükség a (hamis) keresztény értéksulykolásra, a keresztény családok védelmére. A romániai családokat nem az elfajzás fenyegeti, hanem „ezernyi féle népbetegség”, kivándorlás, elszegényedés, alkoholizmus, családon belüli erőszak, satöbbi. Mennyire remek lenne, ha a lelkes egyházfiak ezek okán akarnának népszavazásokat kiíratni.
Az Európai Bíróság számos ítéletet hozott már arra nézve, hogy a család jogi alapját nem képezheti kizárólag férfi és nő kapcsolata. Mindegy, gondolom, hogy az ortodox és más egyházainknak megfeleljünk, fizetni fogjuk majd a kártérítéseket, amikor hátrányos megkülönböztetésükért a társadalom kirekesztett tagjai jogorvoslatért fordulnak az Európai Bírósághoz. És joggal fogják tenni.
Az Európai Unió minden országa elfogadta az Európai Tanács azon nyilatkozatát, amelyben kiállnak a meleg közösségek jogai mellett. Európa messze van Romániából, Erdélyből is. így ünnepeljük mi az Európai Uniót, belerúgva egy kisebbségbe.
Mert kisebbségként rúgunk bele egy másik kisebbségbe
Sokszor gondolkodom el azon, hogy milyen alapon gondolja az egyik kisebbség magát egy másik kisebbség feljebbvalójának. És tényleg nem értem, egy kisebbségi parlamenti képviselő miért siet egy másik kisebbséggel ilyen szinten elbánni. Miért gondolja azt Korodi Attila, hogyha a saját személyes családfogalmába nem is férnek bele a meleg kapcsolatokból létrehozott családok, ha még így is van, és nem valami vélt vagy fiktív választói elvárásnak próbál ezzel megfelelni, miért gondolja, hogy a saját személyes véleménye mérvadó egy ilyen szintű társadalmi kérdésben?
Hogy miért mondja Márton Árpád, hogy nem tartja szerencsésnek ezeket a kérdéseket alkotmánymódosítással kezelni, és szavazza meg aztán? Hogy a jelenlevő magyar képviselők közül miért csak ketten vannak, akik belátják a nem-európaisággal, a maradi gondolkodással való szembefeszülés szükségességét, miért ketten tanúsítanak empátiát körülbelül 1 millió polgártársunkkal szemben? Mert hát körülbelül ennyien lehetnek. Őket ki fogja képviselni?
Minket ki fog képviselni?
Minket, akik nem akartuk ezt, akik folyamatosan felemelik a hangjukat, akik nem gyűlölködnek habzó szájjal? Az RMDSZ joggal félhet, hogy végleg elveszíti a fiatalok bizalmát. Az egyre inkább európai értékrendre és életszínvonalra vágyó fiatalok egyre kevésbé fognak etnikai alapon szavazni valakire, csak azért, mert magyar. A megmaradás, összefogás szavaktól már többnyire herótjuk van, náluk nem működnek a hagyományos jelszavak. És a progresszió nem abban áll, hogy kampányokban megpróbálunk trendik lenni, pöpec videókat összedobni, hogy na, az majd a közösségi médiában milyen jól eléri az embereket. A progresszióhoz progresszív értékek is kell társuljanak. A fiatalok elsősorban nem a zászlókban, többnyelvű feliratokban érdekeltek. Azok, akik román társaikkal együtt tüntetnek az utcán a különböző sürgősségi kormányrendeletek kapcsán, nem fogják megbocsátani az ilyenfajta baklövéseket. Meg lehet nézni ugyanis, hogy más pártok milyen arányban szavaztak igennel és nemmel.
Hát ez van, gratulálok, ismét keserű szájízzel, szégyenérzettel fogunk lefeküdni. Pedig lehetne elkezdeni azzal érvelni, hogy a család fogalma nincs kőbe vésve, hogy tulajdonképpen társadalmi vitákat folytatva, kampányokat vezetve el lehetne magyarázni az országban levő többségnek, hogy miért nem csak az a család, amit ők gondolnak, hogy miért nem kellene ráerőltetni másokra is a saját, akár hitbéli, akár másféle meggyőződésükből fakadó elképzelésüket. Minden esetre most ez van, ez a csalódás, és legalább öröm az ürömben Csoma Botond és Faragó Péter képviselőknek, hogy ők nem vettek részt ebben a szégyenben.
címlapkép: Roger Schmidt karikatúrája