2017. október 22. vasárnapElőd
10°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Porcsalmi: a kisebbségi helyzetből adódóan nyitottak kell lennünk más kisebbségek felé

utolsó frissítés: 2017. május 15. 12:22

"A politikus feladata az, hogy szolgálja a közösséget, nem pedig az, hogy mindenben kiszolgálja annak balítéleteit."


(részlet Porcsalmi Bálint, az RMDSZ ügyvezető elnöke beszédéből az RMDSZ zilahi kongresszusán)

Ugye elég nehéz megérteni a szilágysági gondolkodást? Zilahi gyerek vagyok, segítek: Wesselényi azt mondja, hogy erős az ösztönünk a megszokotthoz, a többségi véleményhez, akár a balítéletekhez való ragaszkodásra. Még egyszerűbben: konzervatívok vagyunk.

És tetszik-nem tetszik, az erdélyi magyar kisebbségi politika természeténél fogva konzervatív.

Másfelől a kisebbségi helyzetből az következik, hogy nyitottnak kell lennünk a másra, nyitottnak a másik vagy a többi kisebbség felé, legyen az egy másik etnikum, vallási vagy kulturális közösség. Nehezen érvelhető, ha egy kisebbségi politikus intoleráns a mássággal, más kisebbségekkel

Nevezzük ezt a kisebbségi politika progresszió-kényszerének.

Tehát: maradás vagy haladás.

Nem kell ebben a dilemmában ma döntenünk, nem is biztos, hogy lehet tartós döntést hozni. De tudatában kell lennünk annak, hogy a dilemma létezik, valóságos. És természetesen ki-ki meghozhatja a maga döntését anélkül, hogy ezt rá akarná kényszeríteni a többiekre.

Én is ezt teszem. Én haladáspárti vagyok. Több érvem is van mellette.
Az egyiket már említettem röviden. A kisebbségi helyzet kényszerít a többi kisebbség felé való nyitottságra. Számomra ez egyfajta erkölcsi kényszer. Milyen alapon várhatom el a többség türelmét velem kapcsolatban, ha másfajta helyzetekben, amikor én magam is a többséghez tartozom egy adott kérdés megítélésében, nem vagyok türelmes a másik kisebbséggel?

A másik érvem tulajdonképpen egy ellenérvre adott válasz. Szokták azt mondani, hogy nem lehet szembe menni a többségi akarattal, mert akkor elveszítjük szavazóinkat.

A válaszom úgy kezdődik, hogy igen, de. Igen, aki tartósan és minden fontos kérdésben szembemegy a közösséggel az elveszti annak támogatását. De aki folyamatosan csak kiszolgálja, visszhangozza ezeket az igényeket, az előbb politikai identitását, utóbb akár politikai létét is elveszítheti.

Mert ahogyan, Seres Dénes is fogalmazott a napokban Wesselényi kapcsán, a hajósnak bizony árral szemben is hajóznia kell, ha menteni akar. Kifelé, a többség felé egész politikai létünk arról szól, hogy árral szemben hajózunk, amikor nyelvi jogokat, több magyar iskolát vagy autonómiát követelünk – és ugye senki nem gondolja, hogy ezekről le kéne mondanunk?

És ha tudunk bátor árvízi hajósok lenni három évtizede kifelé, akkor miért ne tudnánk legalább néhanapján nem saját közösségünk balítéleteitől rettegni befelé? Wesselényi a példánk vagy csak díszünk – és lelkünk mélyén Tallérossy Zebulonok vagyunk a Kőszívű ember fiaiból, aki mindig éppen attól fél, ami szembe jön?

A politikus feladata az, hogy szolgálja a közösséget, nem pedig az, hogy mindenben kiszolgálja annak balítéleteit. Az a közösség, amelyik a maradást választja, azaz bezárkózik és elvet mindent, ami új és idegen, nem fog megmaradni. A politikusnak ezért vezetnie is kell, irányt mutatni, véleményt formálni. Ahogyan ezerszázegynéhány évvel ezelőtt az akkori politikusok úgy gondolták, hogy a kényelmes sztyeppe helyett inkább kipróbálnák a Kárpát-medencét.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!