Hegedüs Csilla: meghallgatni kell, nem elhallgatni
2017. május 13. 22:51, utolsó frissítés: 22:51„Miközben minden fórumon azt mondjuk, hogy bennünket, kisebbségieket – a “másokat” – nem becsül a többség, nem tartja tiszteletben a jogainkat, mi magunk is ugyanazt csináljuk.”
A 22 éves lányom, Zsófi, kedden megtudta a parlamentből, hogy mi nem vagyunk egy család. Nemsokára kimondja az alkotmány- hallottam- hogy a család kizárólag egy férfiből, egy nőből, és a gyerekeikből áll. Eddig mi ketten, és az élettársam azt hittük, egyenrangú tagjai vagyunk a társadalomnak. Ezzel a gesztussal kimondták: nem tartják tiszteletben emberi jogainkat ebben az országban.
Azért, mert még ma is félünk a másságtól, félünk attól, hogy a gondosan berendezett konzervatív házunktája kibillen az egyensúlyból. Miközben minden fórumon azt mondjuk, hogy bennünket, kisebbségieket – a “másokat” – nem becsül a többség, nem tartja tiszteletben a jogainkat, mi magunk is ugyanazt csináljuk. Konzervatívabbak vagyunk, mint a többség.
Merjünk nyitott szemmel körülnézni. A kultúránk sem arra való, hogy a hősi múlton keseregjünk, hogy mindenkinél jobbnak gondoljuk magunkat, mert mi már régebb óta, jobban, igazabban alkotunk, mint mások. Lássuk azt, ami körülöttünk történik a világban: a kultúra nem csak a vasárnap déli kívánságkosárban virágzik, hanem a kolozsvári, marosvásárhelyi, sepsiszentgyörgyi, nagyváradi színházi műhelyben, a Communitas ösztöndíjasai és kortárs alkotóink munkájában, és még sorolhatnám.
Változnunk kell. Az Újratervezésben már megfogalmaztuk, a stratégiai dokumentum is erről szól: ha nem változunk, ha nem nyitunk, ha nem fogadjuk el a másságot, a jogos kritikát, ha nem meghallgatunk - hanem elhallgatunk: eltűnünk a történelem süllyesztőjében.
Nézzük meg, milyen elnököt választottak maguknak azok az emberek, akiktől már egyszer indult egy forradalom, amely nem átsminkelte Európát, hanem gyökereiben változtatta meg. Macront választottak a franciák, aki mögött egy civil szerveződés és nem egy politikai párt áll, egy olyan szakembert, aki nem vérbeli politikus. Kétharmados többséggel választották meg, a tradicionalista, idegengyűlölő, emberi jogokat, szabadságot, egyenlőséget, testvériséget semmibe vevő Marie Le Pen ellen.
Nekünk kell lépnünk. Együtt. Most.
Nekünk, akik ebben a teremben ülünk, ki kell nyitnunk az ablakot, be kell engednünk a friss levegőt. A mai kongresszuson elindultunk a jó úton: ezentúl több nő lesz aktív része a döntéshozatalnak, több szakember segíti majd a munkánkat. Meghallgatjuk az emberek véleményét. A szakmai hálózatok nem plusz feladatnak kellenek, hanem azért, hogy csípőből lövöldözés helyett jó előre, megfontoltan, jól előkészített döntéseket hozzunk.
21. században élő, aktív, cselekvő, előre haladó és nem meghátráló szervezetet kell építenünk, amely megbecsüli a nőket, a fiatalokat, a gyermekeiket egyedül nevelő szülőket, elfogadja a melegeket, a másképp gondolkodókat. Ahol nem verik a nőket.
Integráló szervezetet kell építenünk, amelyik olyan színes, mint a mi közösségünk.
Az építkezéshez partnereket keresünk. Olyanokat, akik nyitottak az együttgondolkodásra, legyenek azok hazai vagy nemzetközi civil szervezetek vagy politikai partnerek. Mindenkinek helye van sőt, mindenkinek is helye van ebben a munkában. Tudom, nem könnyű, mert szakítanunk kell egy sor rossz beidegződéssel. De ha sikerül, és együtt sikerülni fog, akkor a következő száz évünk nem a folyamatos kudarcoké, hanem a kihívásoké és az eredményeké lesz. A fejlődő, gyarapodó, építkező közösségé, ahonnan nem elmennek, hanem ahova visszatérnek a fiatalok.
Mert Erdély a jövő, és mi nem hátrálunk meg. Soha.
(Hegedüs Csilla az RMDSZ zilahi kongresszusán elmondott beszéde)