Csép Éva Andrea: a nők elleni erőszak nem magánügy, hanem közösségünk ügye!
2017. május 13. 22:08, utolsó frissítés: 22:10"A nők elleni erőszak visszaszorítása nemcsak a nők ügye, hanem a férfiaké is, az egész közösségé. Mentalitásváltásra van szükség a romániai társadalom minden szintjén"
Ezelőtt három nappal Bukarestben egy férj lelőtte, meggyilkolta feleségét munkahelyén. Vasárnap Maros megyében, Erkeden halálra vert élettársa egy nőt. Marosvásárhelyen január 22-én egy férfi halálosan meglőtte élettársát – szintén munkahelyén – azt a nőt, akit két és fél éves gyermeke várt haza.
Annyi erőszakkal szembesülünk nap mint nap, hogy életünk részévé vált. Itt meglőnek egy nőt, a szomszédban brutálisan megvernek egy anyát, két utcával tovább megerőszakolnak egy gyereket, néhány országgal tovább meg a tömegbe hajt egy öngyilkos merénylő. Mindennapunk része, nem? Lassan fel sem kapjuk a fejünket, mert megszokottá vált. Nincs hírértéke.
Amennyiben ismerjük az áldozatot, vagy valaki akit mi ismerünk – kapcsolatban állt vele – megborzongunk, felfigyelünk, de továbblépünk, mondván, hogy nem a mi dolgunk. Minket ez nem érhet el.
De kérdem én – magánügy az, ha lányaink, anyáink, nagymamáink veszélyben vannak?
Ülhetünk-e zsebre dugott kézzel, ha egy olyan országban neveljük fel gyermekeinket, ahol elfogadott a családon belüli erőszak?
Amennyiben nem kezdünk ezzel a helyzettel semmit, a családjainktól elrabolt időt jelent a mai nap is. Semmiskedést. Mert nemcsak azért gyűltünk össze, hogy viszontlássuk egymást. Döntéseket, stratégiákat, megoldásokat kell kidolgozzunk és meghozzunk. Csak így van értelme.
Mert miután Romániában minden harmincadik másodpercben megvernek, bántalmaznak egy nőt, évente pedig több, mint 200 nő válik a családon belüli erőszak halálos áldozatává, nem maradhatunk érdektelenek. Mivel az állam által kínált megoldások nem elegendőek, nem nyújtanak sem azonnali, sem hosszú távú biztonságot és perspektívát az áldozatoknak, ezért olyan törvénymódosításon dolgozunk a parlamentben, amely például előírja a bántalmazó azonnali távoltartását, illetve szigorítja az erőszak büntetését.
Az is lehet, hogy számos tragédia megakadályozható lett volna, ha a törvény lehetővé teszi a tettes távoltartását az első bántalmazás után.
De a nők elleni erőszak visszaszorítása nemcsak a nők ügye, hanem a férfiaké is, az egész közösségé. Mentalitásváltásra van szükség a romániai társadalom minden szintjén. Az RMDSZ kongresszusa példát mutatva, kiáll a Nők Elleni Erőszak Elleni Mozgalom mellett, ezt tartalmazza a Nőszervezet által elfogadásra javasolt kongresszusi dokumentum. A kongresszusi küldöttek feladata és merem azt mondani, hogy kötelessége, hogy segítsék a mozgalom munkáját, fellépjenek a környezetükben előforduló agresszió ellen, és támogassák az ügyben évek óta tevékenykedő civil szervezetek munkáját.
Mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy a probléma megoldása nem egyik napról a másikra fog megtörténni.
De lépnünk kell, hisz minden megmentett áldozat számít. A bántalmazásnak kitett nőknek minden nap, minden óra, minden perc számít.
Bízom abban, hogy Önökben partnerre találunk ebben a küzdelemben. Bízom abban, hogy a mai nap – ahogy a tegnapi, tegnapelőtti és a mögöttünk álló komoly és kemény munkával töltött idő sem családtól elrabolt idő. Hanem az összefogás, megoldás és tettek ideje.
Nem hátrálunk meg!
Köszönöm, hogy meghallgattak!
(Csép Éva Andrea képviselő kongresszusi beszéde)