Volt-e érdemi hozadéka Johannis elnök székelyföldi útjának?
Kelemen Attila Ármin 2017. július 19. 13:06, utolsó frissítés: 13:29Valószínűleg nem. Nem volt okvetlen kudarcos sem, de nyilvánvalóan semmilyen áttörést nem hozott. Viszont vannak tanulságai, mert rávilágított arra, hogyan csapjuk be magunkat mi, romániai magyarok.
Johannis elnök időszerűnek találta, hogy kísérletet tegyen a tőle minden joggal elhidegült székelyek kiengesztelésére. Tudja, hogy a székelyek számára fontosak a szimbolikus gesztusok, ezért útvonalát úgy választotta meg, hogy annak mentén vázlatosan bár, de “kirajzoljon” egyféle Székelyföldet.
Tehette ezt mindenféle különösebb politikai kockázat nélkül, a jóindulatúnak megmaradt székelyek feltételezett örömére. Ezen túl semmilyen ígéretet nem tett, tetszetős általánosságokról beszélt és mindig ügyelt arra, hogy ne dühítse fel a legvérmesebb székelyföldi románokat sem. Sőt, ügyelt arra, hogy nekik is dobjon egy-egy gumicsontot. Tulajdonképpen még abban sem nyilvánult meg, hogy épp Románia képviselője torpedózta meg azt, hogy az UNESCO felvegye a csíksomlyói búcsút a szellemi kulturális örökségek listájára, amelyben félórás ráfordítással jelentős eredményt érhetett volna el.
A híradásokból két olyan pillanatot azonosítottam, amely tanulságokkal járhat azon romániai magyar értelmiségiek számára, akik absztraktabb kognitív kalandokat is hajlandók időnként megkockáztatni.
Ráduly székelyzászlós performansza
Este un cadou asortat cravatei Dumneavoastră - mondja Ráduly. Sunt ferm convins că această cravată, care au ales-o colegii Dumneavoastră, n-au ales-o accidental, ci au ales-o pur și simplu. (Ráduly felemeli a székely zászlót, jelezve, hogy ez az a “pur și simplu”, ami miatt az elnök öltöztetője kiválasztotta a nyakkendőjét.) Majd Ráduly felmutatja a székely zászlót, amelyen elmondása szerint két történelmi dátum van: a dátum, amikor Johannist megválasztották elnöknek, illetve az aznapi dátum. A zászlón fel vannak tüntetve még azok a százalékok, amelyeket a választásokon Hargita és Kovászna megyében kapott egykoron Johannis.
A teremben hatalmas a taps, a magyar híradások természetesen arról számolnak be, hogy Johannis székely zászlót kapott Rádulytól. Viszont ha figyelmesebben elemezzük a jelenetet, azt látjuk, hogy Johannis nagyon elegánsan siklott ki az érzelmi-morális zsarolás elől, és a román híradások ilyen téren precízebbek.
A videó itt látható:
A székelyek hatalmas tapssal ünnepelték Ráduly gesztusát. A “Ráduly ismét megmutatta a székely virtust” hangulattól erős ez a taps. Annyira ünneplik a gesztust, hogy észre sem vették Johannis üzenetét. Tudniillik Johannis nem vette át a zászlót, hanem az egyik PR-osa tette meg, kutyafuttában. Viszont pillanatok alatt már ott is volt Johannis kezében a román zászló, amit Ráduly azonnal át is vett.
Johannis sem szóban, sem gesztusban nem reagált Raduly ajándékára, de válaszolt rá egy román zászlóval. Johannis üzenete: én nem, de a kollégáim, ha muszáj, akárhány székely zászlót átvesznek tőled, te viszont kötelezően átveszed tőlem Románia zászlaját. Ez a különbség köztünk és a szimbólumaink erőssége között. Johannis jó dramaturgiai érzékkel kezelte a helyzetet, a székelyek észre sem vették, hogy semmi okuk az ünneplésre, a románok meg nagy megelégedéssel ünnepeltek a tévék előtt. Hogy Johannis hogy megmutatta, ki az úr a házban. A teremben ülő székelyek észre sem vették, hogy semmi okuk az ünneplésre.
Johannis később arról beszélt, hogy a székely zászló mindig politikai igényekkel jön és innen az óvatossága. Másnap Johannis ugyanazzal a nyakkendővel jelentette be, hogy komoly előrelépések vannak a centenáriumi ünnepségek szervezésében. Vajon ebben mi a mély szimbolika?
Most váltsunk szereplőket, a szituáció ugyanaz. Macron francia zászlót adományoz az Eiffel-toronyban Trumpnak. És elmondja, ennek a zászlónak a színei remekül passzolnak az amerikai elnök nyakkendőjének színeihez. Mi lett volna ebből másnap? A francia sajtó szétszedte volna a francia elnököt amiatt, hogy ennyire tiszteletlen a szent nemzeti lobogóval, hogy holmi nyakkendők színével hozza összefüggésbe. Mi persze nagyon messze vagyunk attól, hogy a szimbólumainkat jobban tiszteljük annál, mintsem, hogy lépten- nyomon infláljuk azokat, vagy éppen tukmáljuk őket, ha kell, ha nem.
“Sportszerű hozzáállás”
Vannak bizonyos szavak, amelyek mást jelentenek, mint amit hirdetnek. Ilyen például az a szó, hogy érdekes. Ha egy múzeumban, egy absztrakt festményt méltatva azt mondod “érdekes”, az azt jelenti, hogy szerinted egy őrülten szétcsúszott, ritka nagy hülyeséggel van dolgunk, de persze mindenkinek joga van ahhoz, hogy ez akár még tetsszen is neki. Ha egy politikai tárgyalás után azt mondod a másikról, hogy “sportszerű”, az azt jelenti, hogy ugyan attitűdje nem volt vérlázítóan ellenséges, de egy pillanatig sem érezted, hogy egy csapatban játszanátok, minthogy végig ellenfélként viszonyultatok egymáshoz.
A székelyföldi Johannis-látogatás feltárja, hogy a formálisan korrekt hozzáálláson túl a felek nem tudnak olyan hangulatot teremteni, hogy hitelt adjanak egymás érveinek. Ha Johannis még mindig az etnikai alapú autonómiáról beszél, azt jelzi, nem érti a témát. A maga során a híradásokban is voltak utalások arra, hogy a problémák egy részével csak most szembesült. Kérdés: hogyan lehetséges ez? Hogyan lehetséges, hogy Johannis nem érti azt a néhány alapfogalmat, amelyekben a romániai magyar politikusok megfogalmazzák a számukra mindennél fontosabb víziójukat? Nincsenek tanácsadói? Nincs RMDSZ-kommunikáció? Illetve, hogyan lehetséges az, hogy a romániai magyar politikusok nem értik, hogy a közösség javára lenne, ha a székely fiatalok tudnának románul - amire Johannis külön kitért.
A helyzet valószínűleg azért áll fenn, mert nincsenek hiteles, intelligens, elkötelezett és köztiszteletnek örvendő kulturális fordítóink. Román-magyar értelmiségi találkozók alig vannak már, magyar emberek alig írnak román lapokban (és fordítva). A magyar elitből pedig kevesen merik kifejteni, hogy a nemzeti identitás megőrzése és a nemzeti versenyképesség megőrzése két különböző dolog. De ez már egy másik téma, egy másik fejezet.