2017. november 21. keddOlivér
-1°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Kövér László és a nemzetállam

Ivácson András Áron 2017. augusztus 16. 13:15, utolsó frissítés: 2017. augusztus 17. 17:14

Mintapéldáját láttuk a hét elején annak, amikor egy ország fontos képviselője jobban oda kellene figyeljen, hogy mit mond egy másik országban.


Kövér László a Kolozsvári Magyar Napok hétfő esti nyitógáláján az erős, szuverén nemzetállam fontosságáról beszélt. Egész pontosan így fogalmazott: "Mi, magyarok, azt kívánjuk minden szomszédunknak, amit önmagunknak: nemzetközi együttműködésre képes, erős, szuverén nemzetállamot, amely nem a nemzeti kizárólagosság gondolatára épül, hanem a különböző nemzetekhez tartozó polgárai méltóságának egyenlő tiszteletére; amely nemcsak a területén élő többségnek, hanem a számbeli kisebbségben élő nemzeti közösségeknek is biztosítja az identitását..."

Mindezzel kizárólag egyetlen probléma van: amit itt ő felvet, az nem szuverén és erős nemzetállam, hanem a plurális állam fogalma, amely sosem nemzeti. Ugyanis tudniillik a nemzetállam mint olyan per definíció egyik vagy másik nemzet állami szintű kizárólagosságára épül. Ha máshonnan nem, ugyan legalább Eötvös Józseftől érdemes volna megtanulnia, aki már a maga korában bírálta a nacionalizmus különböző formáit, legelőször is az akkor még újnak számító “nyelvi nacionalizmust.” Ahogy maga is fogalmaz: “Nem akarom elhinni, hogy ez valaha tömegérzület lesz.” Eötvös felismerése korában egyedülinek számít, ugyanis azt látta meg, hogy a nacionalizmusba intencionálisan bele van kódolva a hatalom akarása, az uralmi vágy, hiszen a nacionalista politika mindig arra irányul, hogy az államon belül minden nemzetiség közül csakis egyetlen nemzetiségnek legyen korlátlan szuverén hatalma.

Igazából nem meglepő, hogy Kövér a két fogalomnak fel akarja cserélni az értelmét, tipikusan “alternatív tény”/post-truth eljárás, ami egyre inkább úgy tűnik, hogy a magyar kormány hivatalos stílusa, azonban az, hogy miként nem látta előre ennek az épp Kolozsváron való elhangzásában rejlő visszásságot, az felettébb meglepő. Gondoljunk a tettetett nagy államközi barátságok ellenére időnként kormányzati szinten is fel-felvillanó elnyomás-cicaharcokra, amikor mindkét kormány próbálja túllicitálni a másikat az elnyomás-vádjával illetve ezen vád tagadásával. Ha a magyar kormány többszörösen nehezményezi a román állam bánásmódját a magyar kisebbséggel szemben, akkor ugyan miért kíván épp erős, szuverén nemzetállamot, tehát minden nemzetiség közül csakis egyetlen nemzetiség - államszinten itt tetszik avagy sem ez a román nemzet - korlátlan szuverén hatalmát?

Mindazzal szemben, amit Kövér László elmondott és annak kiegészítéseként, jómagam sokkal értelmesebbnek tartom Eötvös József kortársának, Arthur Schopenhauer filozófusnak a gondolatait a témáról: "A büszkeség legolcsóbb neme a nemzeti büszkeség. Mert ez az illetőben, aki vele el van telve, egyéni tulajdonságoknak, melyekre büszke lehetne, hiányát árulja el, különben nem ragadná meg azt, amiben annyi millió emberrel osztozik. Kinek határozott személyi elsőbbsége van, inkább fogja lehető világosan fölismerni a maga nemzetének hibáit, mert azok folyton szeme előtt vannak. Minden szánalomra méltó fajankó ellenben, mert semmije nincs, amire büszke lehetne, az utolsó eszközhöz nyúl, és büszke a nemzetre, amelyhez éppen tartozik: ezen üdül fel és hálával telten kész már most nemzete minden hibájáért és balgaságáért (öklével és sarkával) síkra szállani."


Kövér László nyilatkozata - úgy tűnik - egy “idegenszívű” (akármit is jelentsen ez az értelmetlen fogalom) és egy “idegen” tudása között a földre ült. Le a padlóra, de durván.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!