2017. szeptember 24. vasárnapGellért, Mercédesz
17°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Bűnnek mondani az elesettséget

Ivácson András Áron utolsó frissítés: 2017. augusztus 30. 09:19

Minden szentnek csak a maga magánélete fele kellene hajoljon a keze.


Veres András római katolikus püspök, a győri egyházmegye főpásztora, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem nagykancellárja augusztus 20-i államalapítási ünnepen elhangzó miséjében kritikával illette a magyar kormány lombikprogramját.

A püspök úgy fogalmazott a lombikprogram kapcsán, hogy “...egy fondorlatosan megfogalmazott, a jó szándék köntösébe bújtatott törvény által, amely figyelmen kívül hagyja a krisztusi értékrendet, észrevétlenül is belopódzik a keresztény értékekre építkező társadalom önfeladásának mételye!” Az esetet követően a Magyar Nemzet villáminterjút készített a püspökkel, amiből fény derül kijelentéseinek hátterére. Mint mondta: a katolikus egyház tanítása egyértelműen elutasítja a lombikprogramot, ugyanis a katolikus egyház az élet mellett teszi le a voksot. Veres kihangsúlyozta azt is, hogy a megtermékenyített petesejtek közül számosat lefagyasztanak későbbi használatra és számosat el is pusztítanak, pedig még az orvostudomány álláspontja szerint is az élet a fogantatással kezdődik [SIC!]. A lombikprogrammal az a legnagyobb gond, hogy nem férfi és nő természetes kapcsolatában fogan az élet és ebből kifolyólag lelkipásztor semmilyen körülmények között soha nem ajánlhatja senkinek, hiszen mint megismétli: a katolikus egyház az élet mellett teszi le a voksát. Saját szavai alátámasztására egy személyes élménnyel áll elő, amely szerint több évtizedes tevékenysége alatt többször is tapasztalta, hogy miután meggyőzött steril [SIC!] szülőket hogy fogadjanak örökbe, pár év múlva született saját gyerekük is. Mindezt azzal magyarázza, hogy a steril szülőkben az örökbefogadott vágy feloldotta a sterilitásukat okozó pszichés gátakat és ez után képesek voltak gyereket vállalni. [SIC!]

A Szemlélek blog megkereste Böjte Csaba ferences rendi szerzetest, hogy miként véleményezi a Veres András által elmondottakat. Böjte szerint az emberi életet csak nagyon óvatosan és elővigyázatosan kellene tanulmányozni, hiszen ez számos veszéllyel jár. Először is az egyre inkább kitolódó gyerekvállalást említette, ugyanis az emberek egyre idősebb korban döntenek úgy, hogy gyereket szeretnének, aminek következtében sokuk számára csakis a lombikprogram marad az egyetlen lehetőség. Elmondása szerint az egyház ezért nem tapsol a lombikprogramnak, mert arra buzdít, hogy minél fiatalabban kell családot alapítani, elköteleződni és gyereket vállalni. Egyébként is túltárgyalt ez az ügy, véli az atya, és sokkal fontosabb dolgokkal is lehetne foglalkozni. Akárcsak Veres András, Böjte is az örökbefogadást helyezte szembe a lombikprogrammal. Mint kifejtette: József sem volt Jézus biológiai apja, mégis elfogadta ezt a helyzetet és valódi apjává vált a megváltónak. Annál is inkább hangsúlyozta az örökbefogadást, hogy ezzel elkerülhetőek lennének olyan furcsa [SIC!] helyzetek, mint a béranyaság.

Mit mondjon az ember? Veretes gondolatok, csak azt nehéz eldönteni, hogy a fejet fogjuk a logikai bukfencek miatt, vagy a hasat a nevetéstől. Az első feltűnő dolog, hogy Veres András nehezményezi, hogy a lombikprogram mögötti törvény figyelmen kívül hagyja a krisztusi értékrendet. Noha masszívan dolgoznak ennek a visszafordításán Magyarországon (is), meghatározás szerint a magyar állam még mindig egy szekuláris állam. Ennek tekintetében szükségszerű is figyelmen kívül hagynia a krisztusi és mindenik más vallási értékrendet is törvényei megfogalmazásában. A szekuláris állam azt jelenti - többek közt - hogy semelyik egyháznak nincs befolyása az állam menetére, törvénykezésre, igazságszolgáltatásra és egyáltalán bármire, ami az állam működését illeti. Azonban sokkal problémásabb Veres azon csúsztatása, mely szerint az orvostudomány az életet a fogantatástól számítaná. Ez nem az orvostudomány álláspontja, még csak nem is a tudományé, hanem az egyházé és a kettőt tanácsos volna nem keverni. Sem a tudomány, sem az orvostudomány nem nyilatkozik meghatározóan az élet kezdetét illetően mivel nincs semmiféle kézzelfogható tudományos bizonyíték, hogy a fogantatáskor jelen volnának az élet későbbi olyan fontos jellemzői, mint a tudat vagy épp az elme, hiszen még az ezekhez kikerülhetetlenül szükséges agy sincs jelen, de lehetne még sorolni. Az élet voltaképp jelentését körbejáró filozófiai vitákat nemkülönben. A „lelket” szándékosan nem említettem: erről szintén csak akkor érdemes beszélni, ha legalább valamilyen jele lesz létezésének, nem hogy bizonyítéka. Segítek a püspök úrnak: a(z orvos)tudomány jelenlegi álláspontja szerint a fogantatás pillanatában mindössze egymáshoz tapadt kis sejtek találhatóak, amelyek mindössze az élet lehetőségét hordozzák magukban, de még csak véletlenül sem az életet magát - elég csak a méhen belüli vetélés jelenségére gondolni. Bármi ennél több mindössze teológia és tudományos kérdésekben az merőben irreleváns. A dolog élét elütni szándékozván hadd nyúljak Bill Hicks komikus legendás soraihoz: „nem vagy ember, amíg be nem kerültél a telefonkönyvembe.”


Aztán felettébb fura, hogy a katolikus egyház az élet mellett teszi le a voksot, de elutasítja a lombikprogramot: amiből újabb és újabb gyerekek, vagyis életek származnak. Egy másik komikust hívva segítségül, most George Carlin-t, ez hasonlatos ahhoz a nyakatekert logikához, amikor az egyház egyszerre utasítja el az abortuszt és a homoszexualitást (jegyzem meg jó hangosan: mindkettőt jogtalanul). Ahogy Carlin fogalmazott: ugyan kinek van kevesebb abortusza, mint egy homoszexuális férfinak? De Veres kivágni látszik magát azzal, hogy a lombikprogram szerinte nem természetes egyesülés férfi és nő között. Valóban nem: természetes egyesülés férfi és női petesejt között. Bele lehetne most menni abba az ontológiai kérdésbe, hogy természetes mindaz, aminek az anyagi struktúrája képes megszilárdulni - vagyis engedelmeskedik a természet legalapvetőbb fizikai törvényeinek - de nem szükséges ennyire messze elmenni. Egyértelmű, hogy Veres akár tudta nélkül is ideologizál: egyenlőségjelet tesz a természetes és a számára egyházi ember voltából természetesnek minősülő közé, noha a kettő távolról sem azonos. Ehhez hasonló, amikor azt állítja, hogy az örökbefogadás hatására steril emberek fogantatást értek el. Tisztában vagyok vele, hogy a vallások tele vannak vélt csodákkal, de ez akkor is erős: steril ember, ha feje tetejére áll sem fog megtermékenyülni, illetve megtermékenyítésre képes lenni. Veresnek nincs igaza, amikor azt mondja, hogy a sterilitás pszichés dolog - az is, de nem csak. Számos genetikai, kémiai, fizikai oka lehet, amelyek mellett akár imádkozhat is naphosszat az illető, úgysem fog nemzőképessé válni: egészen addig persze, amíg a vallással ellentétben esetleg a tudomány meg nem oldja a problémáját.

Mi sem lehetne szebb lezárása a gondolatainak, mint az, hogy függetlenül attól, hogy milyen okból kifolyólag, de aki részt vesz a lombikprogramban az vallási értelemben bűnös. Még akkor is, ha fizikai, tőle teljesen független okokból steril és mint tisztáztuk: ezen nem változtathat. Böjte Csaba némileg emberségesebben áll a kérdéshez. Tőle mindössze az tűnik enyhén pökhendinek, amikor azt mondja, hogy az egyház nem tapsol a lombikprogramnak. A helyzet az, hogy senki nem kérte az egyházat, hogy tapsoljon a lombikprogramnak. Mindössze annyira kérjük az egyházat a szekuláris állam értelmében jogosan, hogy egyrészt tessék kimaradni az állam ügyeiből, másrészt pedig tessék nem turkálni más magánéletében - utóbbit szintén jogosan kérjük mindannyian. Hasonlóan rosszul veszi ki magát, hogy ezt az ügyet mindenféle megoldatlansága mellett marginálisnak minősíti a szerzetes. Nem a vallási ember, nem az egyházi ember kellene a legnyitottabb és legmegértőbb legyen az emberek bármilyen problémáival szemben? Felettébb beszédes, hogy nagyon sok esetben önnön hibájukon kívül adott olyan helyzetben lévő embereket, akiknek erős pszichológiai stresszt és fájdalmat okoz a helyzetük, az egyik egyházi ember bűnnek minősíti, a másik meg úgy általában fontosság nélkülinek. De Böjte felteszi az i-re a pontot: szerinte a béranyaság furcsa, amely véleményével igencsak sok ember előtt további negatív fényben tüntetett fel egy olyan társadalmi csoportot, akik már eleve rengeteg félreértésnek, támadásnak és ítéletnek vannak kitéve, ráadásul olyanok előtt, akik valószínűleg vajmi keveset tudnak a béranyaság intézményéről és azok helyzetéről, akik ebben benne vannak.

Faék összetettségű vélemények ezek, de szerencsére legyen szó a lombikprogram akár jogtudományi oldaláról, akár orvostudományi oldaláról, csak egyházi emberek véleménye széles mosollyal figyelmen kívül hagyható tudományos kérdésekben. Mielőtt azonban előkerülne az örök példa: fizikában Georges Lemaître honosította meg az ősrobbanás tézisét. De ezt nem azért veszi a tudomány komolyan - noha ma már nem annyira, mint régen - mert Lemaitre katolikus pap volt, hanem azért, mert emellett fizikus is volt. Fizikában amellett, hogy fizikus volt, irreleváns, hogy pap is volt többek közt. Lehetett volna vízgáz-szerelő is, mint Leonard Susskind: épp annyira nem számított volna fizikusi munkásságának megítélésében. A történelem során számtalan tudós és felfedező volt pap is, ez azonban egyrészt történelmi sajátosság, másrészt a tudomány szempontjából lényegtelen, hogy tudományos munkásságuk mellett papok is voltak.

Talán nem ártana, ha a jelenkor teológusai is olyan széleskörű tudományos oktatásban is részesülnének, mint a valamikoriak. Az ilyen kínos nyilatkozatok talán elkerülhetőek lennének.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!