2017. november 21. keddOlivér
-1°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Újabb fejlemények Váta Lóránd-ügyben, és néhány fontos kérdés tisztázása

szerk. 2017. november 06. 18:22, utolsó frissítés: 2017. november 07. 16:00

Megosztotta olvasóinkat az a nyolc évvel ezelőtti, vasárnap közzétett történet, amelyiknek egyik hőse Váta Lóránd, köztiszteletben álló kolozsvári színész, a másik egy volt kolozsvári diák.


A történet arról szólt, hogy a színész többször molesztálta a fiút. A történetet azért tettük közzé, mert az utóbbi hetekben az a benyomás alakulhatott ki, hogy az erdélyi magyar közegtől teljesen idegen a szexuális zaklatás, miközben a napi benyomásaink pont az ellenkezőjéről tanúskodnak. Köszönjük azoknak, akik értékelték, hogy átléptük ezt a romániai magyar tabut és közzétettünk egy esetet.

Bírálóink is akadtak. Ők azt hányták a szemünkre, hogy az anyag “bulvár jellegű” vagy “olcsó lejáratás”, vagy hogy maga a méltán számon vehető, súlyos zaklatási elem hiányzik belőle. Többen megkérdőjelezték, hogy vajon ez a bizonyos Szabi valóban reális személy-e. Ez utóbbi kapcsán biztosíthatunk mindenkit, Kálmán Szabi valós személy, Facebook-bejegyzése, amelyben beszámolt a zaklatásról, nyilvános. Bizonyos tapintatból úgy gondoltuk, elég csak egy ízelítőt adni Szabi történetéből. Úgy tűnik nem elég. És itt érdemes egy pillanatra megállni.

Egy olyan kicsi közösségben, mint a miénk, az establishment relatív kicsi, relatív merev, de annál hatékonyabb. A kis közösségek nagyjai sokkal jobban blokkolnak ügyeket, mint a nagy közösségek establishment-jei. A Váta Lóránd ügy esetében számoltunk azzal, hogy a kolozsvári elit megszűnik elvszerűnek lenni, ha egyik ikonikus figurájuk érdemei lesznek megkérdőjelezve. Ha valami, akkor ez nem könnyíti meg az ügyek feltárását és jelentősen megnehezíti a közzétételét. És miként Kolozsváron, úgy a többi magyarlakta városban is.

Ugyanakkor szükségét érezzük elmondani, hogy a cikk közlésével semmiképpen sem a botránykeltés, hanem egy probléma tematizálása volt a célunk, ezért a cikket a reakciók nyomán a mai nap folyamán levettük a címoldalunkról. És szükségét érezzük, hogy néhány, a cikk kapcsán jogosnak nevezhető észrevételre is válaszoljunk, mielőtt továbbvisszük a történetet.


Téves azt állítani, hogy a #metoo kampány nem a szexuális zaklatásokról szól, hanem kizárólag a hatalmi visszaéléssel egybekötött szexuális zaklatásokról, valamint csak olyan esetekről, amikor az intézmény magára hagyta az áldozatot. Amennyiben elvitatjuk bármilyen áldozatnak a megszólaláshoz való jogát, azzal, hogy az nem fontos, nem téma, hanem magánügy (ahogy nagyon gyakran a családon belüli erőszak esetében is elhangzik), ugyanúgy a társadalmi megtisztulás lehetőségének útjába állunk, mintha áldozathibáztatást hajtanánk végre. Úgy gondoljuk, ez csak tovább tabusítja a problémát, amely amúgy is átszőtte az egész társadalmunkat, és, míg bárhol máshol történt már valami fajta kibeszélés, ez itt nálunk nem indult el. Amennyiben annak a nagyon kevés megszólaló áldozatnak sem adunk lehetőséget, akik erre hajlandóak, amennyiben csak a meg nem nevesített, anonim elkövetők keringenek a Facebook ködében, annyiban a probléma is absztrakt marad. Hallunk történeteket, tudunk neveket, pusmogjuk, mint egy titkot. Az elkövetőknek neve van, az áldozatoknak is, de azokat általában mind tudjuk: ott vannak családjainkban, baráti társaságainkban stb.

A szexuális zaklatás soha nem magánügy, hanem nagyon komoly hatalmi visszaélés. És hatalom nem csak intézményekben van, hatalom van a státuszban, hatalom van a korkülönbségben, hatalom van a gazdasági fölényben, hatalom van a tapasztalatban is. A hatalomnak vannak rejtett működési formái, nem csupán közvetlenek. Például, ha egy korban idősebb, közmegbecsült színész áll szemben egy tapasztalatlanabb egyetemistával. Nem lehet “túlhisztizni”, elbagattelizálni, ha egyik ember visszaél a hatalmával a másikkal szemben. Nem szabad elmismásolni a szexuális zaklatást, és nemcsak a konkrét nemi erőszak a fokmérője, hanem szexuális zaklatásnak minősül minden szexuálisan meghatározott nemkívánatos viselkedés, mint pl. a testi kontaktus és közeledés, a szexuális színezetű megjegyzések, szexuális jellegű követelések, akár szóban, akár tettekkel.

Nem akartunk elhallgatni egy olyan történetet, amely a Facebookon már nyilvánosságot kapott, és amelynek az eredeti cikk szerzője valamilyen szinten a tanúja is volt. Mert úgy gondoltuk, hogy nem hallgatjuk el az áldozatok hangját. Mert sokan még mindig nem értik, hogyan működnek a traumák, az évekig hurcolt szégyen, a folytonos rosszérzés. Ezért kellene erről beszélni, és empátiával meghallgatni mindenkit.

Amiben viszont hibáztunk, hogy nem készítettük elő megfelelően a történet megírását, és a talán túlságosan is szubjektív történetmesélés inkább ártott a befogadhatóságának. A romániai magyar közeg pedig egyáltalán nem volt felkészülve egy ilyen vád nyilvános megfogalmazására, amikor is az elkövetőnek neve is van, és ezt a nevet sokan ismerik.

Visszatérve Szabi esetére, indokoltnak érezzük, hogy közzétegyük azt az elemet is, ami méltán nyugtalaníthat bárkit – talán még azokat is, akik a korábbi közzétett motívumokat olcsónak, banálisnak tekintették. Az eredeti cikk által említett ominózus eset után Szabi arról számolt be, hogy miután Lóránd részegen hazavitte, nem csupán, hogy annak lakásában ébredt reggel, hanem meztelen volt. Nem emlékezett semmire, és nem értette a helyzetet. Szabi akkor zavarában nem vonta kérdőre, hanem minél gyorsabban távozott, mert nem akart tovább ott maradni.

Emellett közzéteszünk egy másik személlyel készített beszélgetést is, akinek ezúton is köszönjük a bátorságát. Barta Máté keresett meg minket az ő történetével Váta Lórándról.

Megkerestél, hogy beszélnél Vátával kapcsolatban. Elmondanád a történetet?

- Röviden arról van szó, hogy több, mint két éven keresztül lakótárs voltam Váta Lórival, egészen most szeptember elsejéig. Körülbelül fél év után kezdett el szexuálisan zaklatni, és amikor megfenyegettem, hogy feladom a rendőrségen, akkor írt egy panaszlevelet a lakástulajdonosnak, és kidobtak a lakásomból. Az elején nem is jöttem rá, hogy ilyesmiről lenne szó, aztán próbáltam kerülni, amennyire tudtam, de ő meg egyre jobban nyomult. SMS-eseket írt, meg ilyesmi, aztán miután megfenyegettem, még jobban erőlködött, de már azt is mondta, hogy menjek el, ha nem akarom ezt csinálni. Letiltottam vagy három telefonszámát is, de folyton megváltoztatta, írt, hívott, aztán megírta a panaszlevelet és engem pedig kidobtak.

De mire panaszkodott?

- Nem tudom pontosan, nem olvastam el a levelet, azt hiszem valami olyasmire, hogy zajongok. 26 éve laktam abban a lakásban, aztán a szomszédok is akartak írni egy levelet, hogy ez nem igaz, mert csak Váta Lóri hallja ezeket a zajongásokat. A mellettem levő nyolc lakó soha semmit nem hallott, és sosem volt panaszuk rám.

Ez egy bérlakás?

- Igen, egyházi, a központban.

Arról beszélnél, hogy miből állt pontosan a közeledése?

- Az elején csak SMS-eket írt, itt kezdtem rájönni, hogy valami nem oké. Ilyeneket, hogy ő hallja, hogy én miket csinálok a szobámban, és én hallom-e, hogy ő mit csinál a szobájában, aztán olyanokat, hogy mivel az én lakásom nem volt felújítva, és télen hideg volt, menjek át, és aludjak nála, ilyesmik.

De volt több is, mint SMS?

- Mikor kezdtem azt gondolni, hogy ez így nem oké, akkor egyik este azt gondolta, hogy most vagy soha, és ekkor lett az összetűzésünk is, amikor is mondtam, hogy fel fogom jelenteni.

Ez egy közös lakrész volt?

- Igen, már a nagyszüleim is bérelték, mikor ők meghaltak, akkor alakította át a tulajdonos. A felét felújította, és ezt kapta meg Váta, két szobát. Így közös előszobánk és vécénk volt, aztán két szoba és konyha, meg az enyém: szoba és konyha.

És akkor egyszerűen bepanaszolt, és téged kiraktak?

- Igen, állítólag írt egy nagyon hosszú panaszlevelet, és két hét után jött is a papír, hogy el kell, hogy költözzek.

...

Váta Lóránd kedden Facebookon reagált a személyét érintő vádakra, a szöveg itt érhető el.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!