2017. november 21. keddOlivér
-1°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Zaklatásom története, dióhéjban

Magyari Tivadar 2017. november 09. 15:58, utolsó frissítés: 2017. november 13. 09:27

Magyari Tivadar egy mosdóban lezajlott párbeszédet írt meg.


Egy napon átkiált nekem a főnököm, az akadémia természetes tagja, az egyik fülkéből, ahol ő pisilt, a másikba, ahol én pisiltem, a munkahelyünk férfivécéjében:
- Kedves fiam, Tihamér, te egy belevaló munkatársam vagy a kisebbségi harcban, hallod-e!
− Igen, hallom főtiszteletű főszerkesztő professzor úr.
− Na. És ezért szeretnélek meghívni valamelyik nap, minél előbb, egy kávéra, netán egy rövid italra, ki a városba, beülünk majd egy magyar helyre, vagy, ha jó idő lesz, kiülünk egy magyar hely teraszára, hogy beszéljük meg a kisebbségi küzdelmet – meg különben is, jó érzés tölti el az embert, ha egy jó arccal, és egy jó fejjel ül együtt, csak úgy. Azon gondolkozom, hogy te ezt vajon elfogadod…
- Köszönöm, főtiszteletű főszerkesztő professzor úr! Ha ön is úgy gondolja, hogy egy kevés időre félbehagyhatjuk a kisebbségi munkát, hogy beszéljük meg azt.
− Azon gondolkodom, kedves fiam, hogy vajon te elfogadod, hogy visszategezz: megtisztelnél vele.
− Köszönöm, természetesen, kedves professzor főszerkesztő bátyám!
− Rázd meg jól a végén, Tihike, hogy ne csepegjen a gatyádba!


− Persze – gondoltam magamban, és szórakozottan kezdtem töprengeni valami egészen máson, valami kisebbségi jogfosztáson, de félperc múlva a főnök újra megszólalt odatúl, át is kopogott:
− Azon gondolkozom éppen, hogy vajon hallod-e, amire tanácsoltalak.
− Persze. Hogy rázzam meg. Jól.
Kiléptünk, és mostuk egymás mellett a kezünket.
− Jól áll ez a kabát neked, Tihamér – folytatta. − Annyit takar el a jó seggedből, amennyit éppen kell, és mivel kék, talál a zöld szemedhez, meg talál ahhoz a formás pisze orrodhoz; akartam már kérdezni: neked miért vannak pattanásaid a pisze orrod körül, te nem élsz rendes nemi életet, azért?
- De igen – feleltem késve − alkalmi, apró sorozatokban élek ilyesmit, mert sok időm nincs a kisebbségi küzdelem miatt. De a pattanás azért van, mert zsíros a bőröm, mivel, sajnos, sok napraforgómagot eszek. Nincs köze a nemi élethez, persze. Ülök a számítógép előtt, otthon is, nem csak itt, elemzem a kisebbségi jogtiprásokat, ábrázolom őket a térben, s közben, sajnos, zabálom a napraforgómagot.
− Tihamér, te egy tanult ember vagy: biztos, tudod, a tökmag sok olyan vitamint és adalékanyagot tartalmaz, amire egy rendes, becsületes hímtagnak nagy-nagy szüksége van. Érezted a hatását magadon?
− Az lehet, de én, mondtam, napraforgómagot eszek sokat.
− Az is sok olyan vitamint tartalmaz. A napraforgó és a tök távoli rokonok.
Letéptünk egy-egy kéztörlőpapírt. A főnök folytatta a megbeszélést:
− Már rég akartam, még az elején, kérdezni tőled ezt. De, tudod, a kisebbségi harc természeténél fogva időigényes, és eddig nem került rá alkalom; szóval ezt: te próbáltad már férfival?
− Még nem.
− Naná, hogy kipróbálnád, igaz?
− Már nem.
− Értem. Szóval volt olyan időszakod, hogy kipróbáltad volna?
− Még nem.
− Vagyis naná, hogy jöhet az életben még olyan időszakod, hogy kipróbálnád.
− Már nem.
− Kár, hogy vége a szünetnek. Szóljál, ha majd eljön az az időszakod, s majd folytatjuk a beszélgetést.
− Majd szólok, kedves főtiszteletű főszerkesztő professzor bátyám!

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!