Jó magyarnak lenni nehéz kihívás
Ivácson András Áron 2017. november 22. 17:28, utolsó frissítés: 18:57Az egymásnak feszülő ellentmondások erejének kitéve könnyen felőrlődhet még a legerősebb elme is. EMNT-kerekasztalon jártunk, amely a kárpát-medencei magyarság összetartozásáról szólt.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács „Egy vérből” címmel kerekasztal beszélgetést szervezett Bayer Zsolt, Pósa Károly, Szentesi Zöldi László, Kristály Lehel, György Attila és Sólyom Péter részvételével, amelyet Borbély Zsolt Attila moderált.
A nagyérdemű igen sok gondolkodni valóval távozhatott, ugyanis olyan dolgokat tudhatott meg, amelyeket korábban még csak álmában sem mert volna elképzelni. Szemlézzük kicsit a mennyei mannaként aláhullott információkat.
Megtudtuk például azt, hogy noha aláírásgyűjtés alapján lehetséges elvenni a külhoni magyaroktól a szavazati jogot, erre van egy egyszerű huszárvágás: jelenleg a magyarok között csak politikai határok vannak és ezek elmozdíthatóak, miközben meg kulturálisan egy nemzet vagyunk - kérdezzük csak meg a hasonló esetekről Putyint, tanácsolták. Ugyanakkor azt is megtudtuk, hogy semmi esély arra, hogy elvegyék a külhoni magyarok szavazati jogát, mert ahhoz kérem legalább kétharmados parlamenti többség kellene, ami „annak, kinek nevét nem mondjuk ki” (mint az óvódások...) egész egyszerűen nincs.
Fel lettünk világosítva, hogy minden határ általi elszakítás ellenére, nem csak a vérünk egy - akármit is jelentsen ez - de még a csőcselékünk is. Ez annyit tesz, hogy annak idején a Kádár-rendszerben az ótvaros lumpenprolik [sic] suttogó propagandája az volt, hogy az ottaniaknak azért jó, mert sikeresen elszakadtak az erdélyiektől. Emlékeztettek az ominózus népszavazásra, amikor a magyarországi magyarok közül is sokan nem szavaztak, vagy nemmel szavaztak, mert ők már kiküzdötték a megélhetésüket, miért adnák oda másnak csak úgy? A végső tanulság pedig az, hogy így tehát mindenkinek megvan a "maga büdös ótvaros bunkója" [sic].
Az est talán legfontosabb tanulsága az volt, hogy mi a jó magyar - mert úgy tűnik, hogy létezik ilyen. A jó magyar az, akinek fontos a „megmaradás”, a nyelv, a kultúra és ennek ellenére mégis minél hamarabb maga mögött akarja hagyni a múltat és a jelenben akar gondolkodni a jövő érdekében. Ennek jele az volt, hogy a Sapientia kis termében is összegyűltünk telt házzal, és ha erről lemondunk, akkor leigáznak a körülmények.
Az est meglepetés-kijelentése az volt, hogy Magyarországon nemcsak nemzeti reneszánsz folyik, hanem élet-halál harc Brüsszel ellen. Nem is akármilyen élet-halál harc, hanem magyar élet-halál harc, mert a magyarság él és élni akar és ez így is marad egészen addig, amíg nemzeti kormány vezeti a népet. Olyan nemzeti kormány, amely többek között nem fogja soha megengedni, hogy a külhoni magyarokról elvegyék az állampolgárságot.
Megtudtuk, hogy a szavazati jog elleni mozgósítással Gyurcsány „Fletó” [sic] mindössze a saját szavazóihoz szólt és csak azért dolgozik, hogy újraszervezze a baloldalt. Ámde a lényeg az, hogy a poszt-kommunizmust meghaladva túl vagyunk a poszt-liberalizmuson is és milyen jó lesz egy olyan korban élni, amelyben a liberális szóért megpofoznak.
Ezen a ponton lett nyilvánvaló mindenki számára, hogy túl sokat foglalkozunk Gyurcsánnyal és sokkal inkább arra kellene koncentrálunk, hogy sokkal könnyebb valamit elutasítani, mint felvállalni, ugyanis a „kommunizmus” elvette az emberek (vállalkozói) hitét. Proli mentalitást hozott létre, de a „proli” nem „melós”. A proli az olyan ember, amelynek nincs minősége [sic!], aki nem olvas, bulvárt néz, vagy aki jobban szereti jugoszlávnak vallani magát, mint magyarnak. A fő tanulság itt, hogy legyen már hitünk: a szerb etetőszékeket készítő fiatal példájából tanuljuk meg, hogy az etetőszéktől a szószéken keresztül a sámliig kell valamire felállnunk és a magunk igazát mondanunk.
Azonban csak innen kezdődött az igazi tudásmaraton, amikor le lettek tárgyalva a belső fenyegetések és a külsők fele fordítottuk ragyogó tekintetünk, amelyeket a multikulturalizmus bajnokai perverz, abszurd és öngyilkos módon hoznak ránk. Mert hát a multikulturalizmus ágyaz meg ugyebár az iszlám monokultúrának - mert olyan szörnyű monokultúra az, amelynek rengeteg sokszor egymásnak homlokegyenest ellentmondó felekezete van - és nem látja, hogy egy liberális még egy mélykatolikussal is hamarabb kiegyezik, mint egy iszlám hitűvel. Mivel azonban az iszlám nem csak vallás, hanem harci ideológia is, amely szerint le kell igázni a világot, az is értésünkre lett adva Robert Spencer önjelölt iszlámszakértő szavai által, hogy vannak mérsékelt muszlimok, de nincs mérsékelt iszlám. Itt némi vita alakult ki az iszlám hidzsra terminus körül, de ennek igényes folyományaként legalább azt is megtudtuk, hogy a Dzsihádfigyelő weboldal egy igényes újságírói forrás (minden cinizmust félretéve ezen a ponton szinte felröhögtem ott helyben).
Természetesen arról is megbizonyosodtunk, hogy a Magyarország által felhúzott határmenti kerítés jó dolog, hiszen megvédi Magyarországot még ha a menekültek - vagy épp vándorlók - túlnyomó többsége egyébként sem akarna ott letelepedni. Azonban sokkal fontosabb tudnunk, hogy az igazi veszélyt az olyan települések jelentik, szerencsére még nem magyarlakta területeken, amelyeken legálisan ott élő elemek [sic] fegyveres erőkkel őriztetik a helységeket, nem engedik el a nőket és a gyerekeket, akiket iszlám oktatásban részesítenek már kiskoruktól és előkészítik a negyven évente kialakuló balkáni konfliktus újabb fejezetét. A messianizmus ezen dobogó mellkasú beszámolójából az is kiviláglott, hogy nekünk a puskaport szárazon kell tartanunk, mert ezeknek az embereknek a fegyverük nem a vállukon, hanem a köldökük alatt van, hiszen a szülés egy biológiai fegyver, a muzulmán nő pedig ilyen tekintetben szintén az.
Kaptunk teológiai felvilágosítást is, aminek következtében kiderült, hogy az iszlám nem csak vallás, hanem életvezetési gyakorlat is és ebben nem hasonlít más vallásokhoz. Azért meglátásom szerint ezzel a kereszténység alapítói is, de azok is, akik ma is komolyan veszik vallásukat, igencsak vitába szállnának. Ahhoz képest pedig a nyugat kulturális mintái kifakulóban vannak, miközben az iszlámé egyre csak erősödnek. Kijelentődött, hogy nem kell hinni azoknak a statisztikáknak, amelyek azt mondják, hogy minden terrortámadás után csak kevés muzulmán örül, mert meggyőződhetünk, hogy bizony mindenik. A statisztikáknak gondolom csak akkor kell hinni, ha arról szólnak, hogy mennyire fogy a magyar.
Az iszlám helyi és univerzális értékéről szólva tisztázódott, hogy az előbbivel semmi gond nincs, mert hát az otthon van és nem érint minket, még akkor sem, ha az ottani állapotokért több száz éves nyugati gyarmatosítás a felelős. Az univerzális értékével viszont az a baj, hogy fenyeget minket, azonban - deus ex machina! - nekünk nem az iszlám, hanem a liberalizmus az igazi ellenfelünk, ugyanis a libsik a betelepülőkkel karöltve a mi kulturális értékeink ellen cselekszenek. A liberalizmus tönkretette közösségeinket és nyílt utat adott a bevándorlásnak. Természetesen igaz sem lett volna az este, ha nem került volna elő legalább egyszer a globális háttérhatalom és Soros György.
Azonban itt ki kell lépnem némileg a szinte már önvédelemként használt cinizmusból és el kell mondanom, hogy az est egyetlen épkézláb gondolatmenete volt az, amely levezette, hogy a reformáció következtében és során milyen lényeges és releváns változás állt be elsősorban az ember időérzékletében azáltal, hogy Luther Márton 95 pontjánál sokkal fontosabbként Peter Henlein megalkotta a „Nürnbergi tojást”, az első zsebórát. Ennek következményeként pedig elveszik az idő felett az egyház monopóliuma, aminek következtében az emberi időérzékelés teljesen deszakralizálódik. Ebben születik meg az új Európa, amikor az ember már nem úgy tekint saját sorsára, mint a megváltást váró élőhalott bolyongása egy földi siralomvölgyben: boldogulnia kell és ennek eszköze a munka, mert a munka Istennek tetsző cselekedet.
Annál is inkább, hogy nagyon jól láttatta, hogy a liberalizmus, mint eszme a Felvilágosodás eszméjéből származik és a korai európai nemzetállami ideológiák legtermékenyebb talaja volt, azonban mint mindent - itt utalva Az Ember Tragédiájára - ha elég időnk van rá, tönkreteszünk. Innen azonban csúszás volt vissza a többiek szintjére, amikor a gender-ideológia [sic] annyival lett azonosítva, hogy 72 nemi identitás, meg hogy nincs már férfi és nő és egyetemeken tanítják, miközben régebb az ilyeneket állítókat börtönbe zárták. Iszonyatosan visszasíródott a cenzúra, ami azt is mutatja, hogy ezzel nem elvi bajuk van, hanem egyedül az, hogy most épp nem vagy nem csak ők és az övéik űzik szisztematikusan.
A mai liberalizmus -mondta Bayer - elvette az emberek hitbéli, nemzeti és most már a nembeli identitását is. Nincs hitbéli identitás, mert hit és vallás már nincs - nincs, ha keresztény vagy, de persze, ha muzulmán, akkor mindent szabad neked, fűzték hozzá gyorsan. A nemzeti identitásról szólva elhangzott, hogy hát nincs az sem már és minek is, úgyis olyan középkori ásatag dolog az - az est első és egyetlen pontja, amiben egyetértettünk, még annak ellenére is, hogy ő ironizálni próbált. A nembeli identitás elvétele pedig természetesen a család elleni támadás, aminek összekapcsolásában a transzneműséggel ki lett jelentve, hogy „a jó öreg derék buzijaink sincsenek már”.
Itt visszakanyarodtunk a háttérhatalom kérdéséhez és tisztázódott, hogy a Soros György által vezetett gazdasági háttérhatalmakat nem szabad lebecsülnünk, hiszen ezek célja nem kisebb dolog, mint gyökerestül kiirtani az európai keresztény habitust egy rendkívül türelmetlen, iskolázatlan tömeg behozatalával. Tudomást szereztünk olyan liberális elvetemültségekről is, mint hogy Svédországban készülnek lecserélni a nemzeti zászlót, mert keresztek vannak rajta. Pedig, mint elhangzott, párszáz évvel korábban mi sem voltunk azért annyira békés gyerekek, de hát építettünk gótikus templomokat is! Az iszlám mit csinált?! Na ugye, hogy semmit se!
Azt is nyilvánvalóvá vált, hogy miként kell kezelni a „szőrös, bajszos török vénasszonyok panaszait, akiknek az agyukra ment a menopauza”: itt vendég vagy, kussolsz, befogod a pofádat, beszélsz otthon Isztambulban. [sic] Ennek folyománya volt nevek felolvasásával annak bizonyítása, hogy a grazi szociális lakások tele vannak csecsen és arab bevándorlókkal, akik csak kábítószert árulnak és teleszülik a városokat. [sic] Ezek az arabok és afrikai négerek csak biológiai fegyverek nyugaton és délben csak fejkendős asszonyokat látni a városokban, mert a többiek dolgoznak, hogy a muszlimok megéljenek belőlük. [sic]
A Soros-féle háttérhatalmakat pedig természetjog-alapon kell félreállítani, hiszen egy ilyen súlyos demográfiai problémát - hangzottak a dörgedelmes szavak - csak egy roppant kegyetlenséggel lehet megoldani. Értsen ebből mindenki azt, amit akar. Például milyen jó volt, amikor Oroszország csak úgy kirakta a Nyílt Társadalom Alapítványt és nem voltak ott szóhoz juttatva semmiféle vérzőszívű liberálisok.
Egy dologban legalább képesek voltak nemzetek felett gondolkodni - és ez már valami, talán valódi fejlődés is beáll egyszer - mégpedig abban, hogy a hülyeség nem nemzetfüggő. Ez pedig tény.