2018. szeptember 26. szerdaJusztina
13°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

A korrupcióellenesség és a baloldal

Vladimir Borțun 2018. január 05. 11:50, utolsó frissítés: 2018. január 07. 10:41

A baloldal számára nem pusztán lehetséges, hanem kötelessége szembeszállni a korrupcióval, hiszen egyedül ő teheti ezt hitelesen.


Ciprian Șiulea (volt újságíró, fordító, a CriticAtac szerzője - a szerk. megj.) nemrég egy olyan bejegyzést osztott meg a Facebook-oldalán, amely a Nem lehet kiegyezni a korrupcióellenességgel (Nici un compromis cu anticorupția) címet kapta, és amelyben a romániai korrupcióellenesség jelenségét kritizálja, majd azt a következtetést vonja le, hogy nem létezhet olyasmi, hogy baloldali korrupcióellenesség. A Ciprian diagnózisával teljes mértékben egyetértek, viszont a következtetésével már nem föltétlenül.

Először is, nálunk a korrupcióellenes harc olyan sajátosságokat és tendenciákat mutatott fel, amelyeket egy baloldali nézőpontból se elfogadni, se vállalni nem lehet. Nyilván, nem azért, mert a baloldal a korrupció vagy a Szociáldemokrata Párt (PSD) oldalán állna, vagy e világ bármely más korrupt személye oldalán, ahogyan azt a jobboldali talibánjaink kizárólagos, bináris logikájából – amely csírájában fojtja el a párbeszéd lehetőségét – következik, és amint ezt a Ciprian bejegyzésére adott zsigeri hozzászólásokból is láthatjuk; hanem – és én erről korábban már írtam, valamint Ciprian is rámutatott arra, hogy – legalább öt szempontból nevezhető problémásnak az, ahogyan ez a korrupcióellenes küzdelem ideológiai és intézményi szempontból nálunk mindmáig kifejezésre jutott:

1. rendszeresen kitér a nagytőke korrupciójának megnevezése elől, kiváltképp, ha külföldi nagyvállalatok korrupciójáról van szó, noha ezek számtalan alkalommal és számtalan módon együttműködtek a helyiek korrupciójával: Verespatak, Chevron, Microsoft vagy az IKEA eseteitől kezdve a külföldi tőkével rendelkező bankok törvényellenes eljárásaiig – ezekről a jobboldali sajtó aligha írt két sort.

2. a korrupcióellenes diskurzus a szociális állam eszméjének (de általában az államnak) lejáratásában kiemelt szerephez jutott, akárcsak a megszorító intézkedések legitimálásában, többek között a régi sztereotípiák propagálása által, lásd: „a rendszert kijátszó renyhékre, lustákra, akik az adófizetők pénzén akarnak eléldegélni” vagy „a korrupt és hatástalan közszolgálati alkalmazottakra” való állandó mutogatást.


3. a társadalmi-gazdasági problémákat marginalizálja egy olyan országban, ahol a lakosság fele komoly anyagi hiányokkal küzd (akiket nem mellesleg a jogállam elleni kormánytámadások többnyire teljesen hidegen hagynak): szóval ezeket a problémákat vagy teljesen ignorálja, vagy, úgy fogja fel őket, mintha ezek egész egyszerűen a korrupció mellékhatásai volnának.

4. a korrupcióellenes küzdelem képmutató módon szemet huny saját módszereinek antidemokratikus túlkapásai felett, amelyekre még a Henry Jackson Society (mely ráadásul egy újkonzervatív Think Tank) jelentése is felhívta a figyelmet – szóval, senki sem tehet úgy, mintha a jogállam védelmére kelne, miközben a jogállamiságot megkerülő-megsértő eljárásokat alkalmaz

5. végül a korrupcióellenes diskurzusnak van egy újkolonialista (és öngyarmatosító) aspektusa, amely arra a már elképesztően gáz dichotómia épít, amely a civilizált és igazságos Nyugat, valamint a maradi és korrupt Kelet között – állítólag – kibékíthetetlenül áll fenn – ez egy álságos és hamis diskurzus, először is azért, mivel figyelmen kívül hagyja a rendszerszintű nyugati korrupciót (lásd az Egyesült Királyság gondnoksága alatt működő adóparadicsomok konstellációit, amelyek védelmét élvezve a világ diktátorai és maffiái zavartalanul folytathatják pénzmosó tevékenységüket); másodszor pedig azért, mivel hozzájárul a nyugati hegemónia legitimálásához (amint egyszer a Nyugat a maga felsőbbrendűségét normalizálta, minden, ami irányából érkezik, a megvalósulni soha nem látszó autópályáktól kezdve, az egészségügy és a tanügy együttes éves költségvetésénél többe kerülő rakétákig a legjobb fogadtatásban részesül), illetve e hegemónia konszolidálásához (a demokrácia és bizonyos jogok kapcsán tett dorgálások, feddések és intések sokszor teljesen más érdekek érvényesítése céljából használt mozgatórugók)

Ugyanakkor, a jobboldali narratíva dominanciája a korrupcióellenesség tematizálásában nem vonja egyértelműen maga után azt, hogy a baloldal számára érdektelen volna a kérdés, vagy hogy nem érdemes mit kezdenie vele (ugyanez a helyzet az EU-kritikus retorikával is, amelyet szintén a jobboldal ural, de ez nem lehet akadálya annak, hogy a baloldal megpróbálja a saját oppozícióját érvényesíteni az EU-val szemben, sőt).

Voltaképpen Ciprian is beismeri, amikor a visszaszolgáltatások maffiájára utal, hogy igenis el tudunk képzelni egy baloldali korrupcióellenességet. Ráadásul arra kell törekednünk, hogy ezt egyszerre programszerűen tegyük világossá – ugyanis senki sem tagadja a korrupció hatását a közszolgáltatások minőségére vagy az állam működésére általában –, valamint tisztán taktikai megfontolásból hiszen ügyelnünk kell arra, hogy a jelenlegi korrupcióellenesség ne rekessze ki még jobban az amúgy is marginális baloldalt, és arra is, hogy a társadalom azon rétegei, amelyek nyitottak volnának baloldali politikára, ne idegenedjenek el még jobban tőle.

Világos, hogy a baloldali korrupcióellenességnek le kell lepleznie és el kell ítélnie a politikum összes rétegében előforduló korrupciót beleértve a Dragnea & Co. bagázst és a legkisebb falu polgármesterét, viszont ennél jóval tovább kell haladnia és mélyebbre hatolnia. Minőségileg kell magát megkülönböztesse (akár névlegesen is) a fent leírt korrupcióellenességtől. Egyértelműen el kell határolódnia tőle – hiszen valóban nem lehet kiegyezni a korrupcióellenességgel, ha az jobboldali. Ugyanis a már említett problémákon túl, a jobboldali korrupcióellenesség – a korrupció szűklátókörű, jogi megközelítése – alapvetően nem tesz mást, mit elfedi azt a tényt, hogy a korrupció rendszerszintű gyakorlatai is léteznek, továbbá elködösíti a kapitalizmus és a korrupció egymásba ágyzottságát, azt, hogy az előbbi szisztematikusan az utóbbiból táplálkozik.

Szóval, a baloldal számára nem pusztán lehetséges, hanem kötelessége szembeszállni a korrupcióval, hiszen egyedül ő teheti ezt hitelesen. Pontosabban egy baloldali korrupcióellenes programnak nagy vonalakban a következő funkciókat kellene betöltenie (a fent felsorolt öt ponttal párhuzamban):

▪ le kell lepleznie a magántőkés szektor és különösen a nagytőke korrupciós ügyeit; a csalással végrehajtott privatizálásokat; a Bechtel-mutyihoz hasonló kétes szerződéseket; az alkalmazottakkal szembeni visszaéléseket; az adócsalást; a bankok önkényes eljárásait.

▪ a korrupcióellenes küzdelmet nem bércsökkentéseken és az állam leépítésén keresztül kell megvalósítania, hanem a szakszerű finanszírozások, és a szociális szolgáltatások minőségi feljavításán, kibővítésén keresztül, amihez viszont új strukturális politikák szükségesek, beleértve az állami részvállalást is.

▪ a korrupció problémáját össze kell hangolnia a szegénység, a társadalmi egyenlőtlenségek, az esélyegyenlőség, a létbizonytalan állások és alacsony fizetések stb. ügyeivel (melyek strukturális összefüggésben állnak egymással) – más szóval a korrupcióellenes harcot a társadalmi igazságosságért folytatott küzdelembe kell integrálnia.

▪ le kell lepleznie azon intézmények és személyek túlkapásait, amelyek/akik a korrupcióellenes keresztes hadjáratukban részrehajlóan, jogszabályt sértő eszközökkel járnak el és így politikai instrumentummá degradálják saját szent hadjáratukat.

▪ végül el kell utasítania a korrupció manicheista-koloniális retorikáját és ennek a nagyhatalmak érdekeit kiszolgáló eszközzé egyszerűsítését – sem a demokrácia, sem az állam kormányzásának dolgában nem kérünk tanácsot olyan államoktól, amelyek illegális és pusztító háborúkat indítottak, vagy amelyek a világ legnagyobb adócsalásai védelmezéséért felelősek.


A szerzői filozófiai, politikai szakíró, az írás eredetileg a CriticAtac portálon jelent meg. Fordította: Dobrai Zsolt Levente

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!