2018. november 18. vasárnapJenő
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Kik a mai fiatalok?

Gagyi Benedek 2018. január 09. 10:50, utolsó frissítés: 14:31

Milyen vastag és kiket foglal magába a „mai fiatalok” rétege? És mi köze van ehhez a kézműves söröknek és Iron Mannek? Gagyi Benedek írása az ezek a mai fiatalok-sorozatban.


Egy olyan jelenségről/rétegről lesz szó, melyet a társadalomtudomány folyamatosan kutat és leír. Ehhez képest én a saját tapasztalataimat írom meg a huszas-harmincas generáció egy kis szeletéről, ahogyan én találkozom vele a mindennapokban.

>> Sorozatunk első része: ZSIGMOND CSILLA: „Ezek a mai fiatalok” – a GeneZYs 2015 kutatás eredményei alapján >>

A nyáron lesz a tízéves érettségi találkozóm. Mikor a frissen elkészült tablónkon megláttam, hogy „Találkozunk 2018-ban”, úgy képzeltem, hogy azok az emberek, akik majd ott lesznek, nagyon fognak különbözni azoktól, akik a képeken szerepelnek. Pár hónappal az esemény előtt sokkal inkább azt tartom furcsának, hogy mennyire hasonlítok az akkori vagy talán inkább a 7-8 évvel ezelőtti egyetemista önmagamhoz. Ha felszállok egy buszra, még mindig reflexből ellenőrzöm, hogy vannak-e fent ellenőrök, pedig már évente maximum egyszer-kétszer blattolok. Azokkal a barátaimmal, akikkel egy városban élünk, ugyanúgy megeszünk egy shawormát buli után (csak itt Pesten nem tesznek bele szalmakrumplit, mint Kolozsváron), és akikkel meg nem, azokkal ugyanúgy egymás kanapéján/felfújható matracán alszunk, ha pont arra járunk. Nem azt mondom, hogy semmi nem változott, inkább csak azt, hogy nem gondoltam volna, hogy ennyi minden ugyanolyan, vagy legalábbis hasonló fog maradni; hogy nem egy teljesen elkülöníthető életszakaszban leszek, hanem az addigi nyúlik ki. És itt természetesen nem csak utazási vagy szórakozási szokásokról van szó, hanem általánosabban a diákokra jellemző tanulási vágyról, nyitottságról, rugalmasságról, az új élmények megélését a tárgyi javak fölé helyezéséről, ugyanakkor a hagyományos értelemben vett család alapítás és megállapodás későbbre tolásáról is.

Ennek a félig felnőtt, félig fiatal rétegnek és életmódnak a neten már neve is van: „fake adult” (kamu/hamis felnőtt). Ők azok, akik anyagi és munkapiaci helyzetük szerint felnőttek, viszont az alapján, hogy mivel töltik a szabadidejüket, inkább fiatalok, diákok.


Bár nyilván sok mindenben megfigyelhető ennek a rétegnek a terjedése és a növekedése, a leglátványosabb hatást a populáris kultúrára gyakorolják. Például 2016 második legtöbb profitot hozó filmje egy R-rated (vagyis 16+-os) alkotás volt, mely annak ellenére lett a valaha volt legsikeresebb felnőtteknek szóló film, hogy az alapanyaga és a humora arról híres, hogy mennyire gyermeteg. A Deadpool mozi 135 millió dolláros nyitó hétvégéje megmutatta, hogy a diákoknál idősebbek között is rengetegen vannak, akik hajlandóak az extra fáradságra (korai jegyfoglalás, sorban állás) egy bizonyos szempontból nagyon gyerekes filmért. Persze ilyen téren a Deadpool csak a kicsúcsosodása a képregényfilmek lassan húsz éve egyre csak növekvő dömpingjének.


Nem akarom a zsáner filmjeit túlságosan összemosni, de összességében nem működne pénzügyileg a dolog, ha csakis a tinédzserek és a diákok néznék meg ezeket a filmeket, ha mások nem vennék meg a reklámtárgyakat, pólókat stb. Egyszerűen már nem gáz, ha egy harmincas középmenedzser a szabadidejében Iron Man-es pólóban jár. Sokszor ezeknél a filmeknél/sorozatoknál az aktuális érdeklődés és a nosztalgia faktora keveredik. Jó példa a Duffer testvérek Stranger Things sorozata, mely egyszerre tudta megszólítani a 80-as évek tinédzsereit, a „fake adult” réteget és a mostani tinédzsereket, diákokat is.

De ha a pénzt követjük, sok más piacon is feltűnik ennek a rétegnek a hatása. Budapesten és Kolozsváron is egyre inkább kiszorulnak a diákok a hagyományos diáknegyedekből, hiszen a hasonló életmódot folytató, de munkapiaci helyzetükből adódóan tehetősebb réteg többet hajlandó fizetni ugyanazokért a lakásokért, szolgáltatásokért (persze a dzsentrifikáció, a szociális rétegződés és a nagyvárosi ingatlanpiac ennél sokkal komplikáltabb, vannak olyanok, akik nem jókedvükből maradnak meg a diákéletformánál). Ugyanezen a vonalon továbbmenve talán a leglátványosabb fejlődést a kézműves sörök piaca mutatta be. Míg a minőségi borok terjedése egyértelműen a borszaküzletek és borkóstolók inges-öltönyös világából indult, addig a kézműves sörökkel jelenleg is leginkább kocsmákban találkozhatunk. Nem egy pesti helyet ismerek, ahol a közönség változása egy az egyben a sörkínálat változását követte. Azért is érdekes ezt a piacot vizsgálni, mert jól reprezentálja a „fake adult” kettős mentalitást: ugyanabban a kocsmában, változatlan díszletek között keresik és találják meg a diákkorukra hasonlító élményeket, csak közben már kétszeres árat is hajlandóak fizetni a jobb minőségű sörért.

És lehetne folytatni a sort az utóbbi évek romániai tüntetéseinek a résztvevőitől egészen az egyre népszerűbb digitális nomád mozgalmon át a diákéletformát szinte már istenítő Szilícium-völgyig. Számomra ebben az a meglepő, hogy amíg a „Kik a mai fiatalok?” kérdésre tíz ember tizenegy különböző választ adna, addig a piac tűpontosan lekövette és valószínűleg valamennyire formálta is a változó igényeket és ennek az új rétegnek a kialakulását. Érdekes lesz figyelni a jövőben, hogy ez a “fake adult” réteg egyre csak növekedni fog, stabilizálódik, alulról indul szűkülésnek, vagy pedig valamilyen teljesen más, váratlan irányba megy tovább. Az viszont biztos, hogy amit ma gondolunk és látunk a „mai fiatalokról”, azt nagyban befolyásolja ez a nem is annyira fiatal réteg.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!