Mit is jelent az, hogy közösségi helyett személyes lesz a Facebook?
Ivácson András Áron 2018. január 15. 15:58, utolsó frissítés: 16:00A Facebook anno személyesebb formában létezett, most pedig épp az egész közösségi médiát akarja mindenki saját kis személyes játszóterévé alakítani.
Több médiaorgánum is beszámolt – például itt és itt –, hogy drámai változások jönnek a Facebook hírvonalát szabályzó algoritmus működésében. Ha nagyon egyszerűen akarjuk összefoglalni a dolgot: egyre kevesebb hírcikket, cikket, valamint marketing- és reklámtartalmat fog mutatni, azonban annál több személyes tartalmat, mint például vakációs videókat, családi fotókat és egyéb magánéleti jellegű tartalmat a barátainktól. Azonban ez többszinten is problémás, nézzük meg, hogy miért is.
Voltaképp ez egyfajta „vissza a gyökerekhez” irány a Facebook-nak, ugyanis indulásakor hangsúlyosan család- és barátcentrikus platform volt, közösségi média a szó első értelmében, és csak az évek során alakult át a világ legnagyobb online hír- és reklámterjesztő monolitjává. Ez az új algoritmus pedig most megpróbálja visszafejteni az oldalat ebbe a kezdeti funkciójába. Előbb nézzük meg, hogy miért érezték szükségét ennek a változásnak a Facebook háza táján.
Mark Zuckerberg szerint a hírek, komoly tartalmak és rekálmok egyensúlytalanságot hoztak létre az utóbbi években az oldalon és ezt akarják most orvosolni, mert a Facebook már nem az a baráti közösségi oldal, mint volt, amikor indult. Azonban könnyen megérvelhető, hogy itt mindössze arról van szó, amit Kustán Magyar Attila írt le a különböző nyári fesztiválok kapcsán. Az ilyen fesztiválok jellemzője, hogy abszolút minden vetületét az ott eltöltött időnek a magánszférába vezetik le. Mindig mindent a személyes élet hamis személyességnek tűnő személytelenségébe csatornáznak bele – a fesztiválokon készült többszázas, akár –ezres tömegeket alkotó, azonban abszolút egyformán viselkedő embereket ábrázoló fényképein tökéletesen látszik ez.
Voltaképp ami ezeken a fesztiválokon tapasztalható és most már a Facebook-on is megjelenik, az a mindennemű társadalmi jelenség elől a bulvár magánéletbe való menekülés, az eszképizmus legtökéletesebb mai formája – illetve most a Facebook által az eszképizmus virtuális, spektakuláris és szimulákrum-szerű lesz: az eszképizmusnak is csak a szimulákruma, mert egy közösségi médiában akarunk teljesen személyes élményeket megélni, ráadásul virtuálisan. Illetve akarja ezt ránk erőltetni a Facebook. Zuckerberg szerint az lett a baj, hogy ahelyett, hogy az emberek egymásról és dolgaikról beszélgettek volna, hírekről és világbéli dolgokról beszélgettek.
Ugye mekkora szörnyűség, amikor az emberek a világra is odafigyelnek és megpróbálnak legalább néhanapján felemelni tekintetüket az örökös limlom-szedő köldöknézegetésből? Micsoda megbocsáthatatlan dolog, hogy adott esetben nem csak x keresztelőjével és y kicsengetésével találkoznak a virtuális térben, hanem egy-egy fontos elemzéssel, cikkel, hírrel is, ami esetleg kicsit kitágítani igyekszik az egyébként sem túl tág látókörüket.
Zuckerberg szerint az emberek boldogabbak, ha egymás személyes életében kapcsolódnak, azonban kérdés, hogy mennyire kellene boldogságforrás legyen a Facebook. Ahogy az is kérdéses, hogy az olyan egyértelmű helyzeteket leszámítva, amikor egymástól távol vannak, miért akarnak személyesen kapcsolódni egy alapvetően az elidegenülésen alapuló virtuális térben? Egyik lehetséges válasz éppen az, hogy pont azért, mert ez egy egyszerű és mindenki által hallgatólagosan elfogadott hazugságon alapuló spektakuláris személyesség. A személyességnek a szimulációja csupán – akárcsak a fesztiválok esetében: a személyes élet virtuális megnövelése vélt közösségi léptékekre.
Zuckerberg azt is nyilatkozta, hogy legyen az a cikk, az az elemzés bármennyire is jó, fontos, vagy lényegbevágó, mégsem annyira jó, ha az emberek csak olvasnak és nem tartanak fenn kapcsolatot. Mert nyilvánvalóan egy értelmes vita nem minősül kapcsolattartásnak, csak valami személyes felett való könnybelábadt szemű elmélázás. Azonban egy valamivel baljósabb dolgot is elárul ez a vélekedés.
Mégpedig azt, amit Slavoj ®iľek úgy fogalmazott meg, hogy a posztmodern globális kapitalizmusban nem csak, hogy fel van kínálva a szakadatlan élvezet lehetősége, hanem ideológiai szinten az is sugallva van, hogy paradox módon „élvezni kötelező”. Ezért van az, hogy aki nem tűnik élete minden percében fülig érő mosolygós-boldognak, egyből azt feltételezik, hogy „baja van”, depressziós, vesztes, és nem ritka esetben megpróbálják azonnal medikalizálni. Mark Fisher nemrég elhunyt filozófus külön könyvet szentelt ennek a jelenségnek Capitalist Realism címmel.
Azonban sokkal valószínűbb, hogy ironikus módon a Facebook épp két társadalmi kérdésben való alulmaradása szolgáltat indokot a cég számára az új algoritmus használatára. Először is nem tudta semmilyen módon megállítani a fake news terjedését a legutóbbi amerikai választások során, másodszor pedig alulmaradt abban a vitában, ami az után robbant ki, hogy letiltották egy norvég hírügynökség posztját, amelyben a vietnami falu határában készült ikonikus fotót posztolták. Annál is inkább, hogy gyerekpornográfiára hivatkozva próbálták letiltani, ugyanis a fotó egy zokogó vietnami kislányt is ábrázol, amint meztelenül menekül a napalmtámadást szenvedett faluja határában. Ezek azok a jelenségek, amelyek elvesztése következtében nagy valószínűséggel úgy gondolta a cég, hogy ha nehéz a hírekkel és a morális dilemmákkal küzdeni, akkor jó posztkapitalistaként a magánszféra hamis csillogásába kell menekülni és menekíteni az egész virtuális világot.
Térjünk egy kicsit arra is rá konkrétabban, hogy mik lesznek a változások. Először is minden olyan vállalkozásnak, amely magát a Facebook-on reklámozza, jóval kevésbé lesz barátságos felület. Ez különösen azokra vonatkozik, akik az úgynevezett organikus reklámokból próbálnak fennmaradni. Ez azt jelenti, hogy nem fizetett reklámok, hanem saját tartalmak, amelyeket mindössze megosztanak a saját idővonalukon abban reménykedve, hogy minél többen továbbosztják és így minél több emberhez jut el. A híroldalak a legutóbbi változtatás után megpróbáltak rövid videókat gyártani, mert akkor azt mondta a Facebook, hogy a videókat fogja előnyben részesíteni tartalomként az írásos anyagok helyett. Azonban most ez is teljesen redundáns lett. Ennek következtében pedig valószínűleg nagyobb lesz az összefonódás a Google-el is annak érdekében, hogy minél előbb kerüljenek a találatok között.
Hasonló nehézségekkel találják szembe magukat a marketing és reklámcégek is. Marcus Andrews, a HubSpot „senior product marketing manager”-e kifejezetten cinikusan háborog afelett, hogy a Facebook szerint a felhasználói élmény fontosabb, mint azok a márkák, akik fizetnek neki. Andrews szerint csakis azért akarnak egyik szférának többet kínálni, mint a másiknak, mert idegesek a közösségi média eddigi működése által a társadalomra kifejtett hatás miatt. Szerény véleményem szerint ez az aggodalom jogos is, azonban annál kevésbé meglepő, hogy emiatt neheztel egy „senior product marketing manager”.
A Wall Street szinte egyöntetűen negatívan viszonyult az új algoritmus tervéhez és bevezetéséhez, mert így a cégek több fizetett reklámba kell befektessenek a fennmaradáshoz, az ingyenes, organikus reklámozás már nem fog működni. Ennek következtében a Facebook részvényei 4.5 százalékos esést mutattak, ami egyértelműen mutatja, hogy a részvényesek attól tartanak, hogy az új algoritmus csökkenteni fogja a vállalkozásaik bevételét. Ezt némileg Zuckerberg meg is erősítette azt nyilatkozva, hogy az új algoritmus beépítése után „némileg módosítani kell az elkötelezettség mértékét”, ami voltaképp annyit jelent: többet kell jelen lenni Facebook-on. Anyagilag és egyébként is.
Daniel Ives, a GBH Insights elemzője szerint viszont ez az új algoritmus csak rövidtávon fog fennakadásokat okozni, azonban hosszútávon ez egy jó lépés. Mégpedig azért, mert ettől szerinte a Facebook kapcsolattartás tartalmasabb lesz. Teljesen egyértelmű egyébként, hogy egy valóban tartalmas, hosszabb elemzés, például azok, amelyeket épp Ives szokott írni, kevésbé tartalmasak egy családi fotónál, ráadásul kommentár nélkül, vagy épp szívecskékkel. A facebook elérte, hogy számítógépeink képernyője egy hamisan és fenségesen csillogó személyességgel teli világra tekintő vonatablak legyen, amin órákon keresztül bámulhatunk ki- vagy épp befele, kinek hogy tetszik, bamba tekintettel szemlélve a pillanatok alatt továbbrohanó magánéletek szédítően kaleidoszkopikus kavalkádját.
Elvileg az emberek is ezt akarják, Zuckerberg szerint. Azonban nekem erről Theodor Adorno és Max Horkheimer veretes sorai jutnak eszembe: „A ’mit akarnak az emberek!’ retorikus kérdésének arcátlansága abban áll, hogy mint gondolkodó szubjektumokra hivatkozik azokra az emberekre, akiket a szubjektivitásról leszoktatni éppen a kultúripar sajátos feladata.” Azé a kulturiparé, amelynek a Facebook nem csak része, hanem létezése óta a legnagyobb alakítója is.
Most pedig – egyfajta erőteljes vaporwave gesztusként – ha szeretnék, hogy ne csak magánéletek hamis csillogása lengje be az algoritmus következtében a hírfolyamukat, mivel ennek következményeként sajnos a Facebook oldalak (Pages) ritkábban fognak megjelenni a hírfolyamban, a következőket kell tenniük: egy egyszerű trükkel el lehet érni, hogy például a Transindex oldal ne tűnjön el teljesen a hírfolyamunkból. A belépési oldalon a Hírfolyam-ra (News Feed) kell klikkelni, majd a Beállítások szerkesztésé-re (Edit Preferences), aztán itt Az elsőként megjelenők beállításá-ra (Prioritize who to see first), végül pedig a Transindex oldal ikonjára.