2018. aug. 16. csütörtökÁbrahám
27°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Hideg döbbenet...

Kelemen Attila Ármin 2018. március 23. 19:10, utolsó frissítés: 2018. április 19. 11:42

...ez sokunk, akár még mindig tartó első reakciója Horváth Anna elítélésével kapcsolatban. Ami ezután jön, az valószínűleg valami fojtogató tehetetlenség érzés.


Mert nagyon fontos kérdés, hogy mi, romániai magyarok, tudunk-e vigyázni a vezetőinkre.

Horváth Anna esete nem az első olyan, politikusainkat érintő eset, amivel kapcsolatba méltán lehetnek súlyos fenntartásaink. Van azonban három olyan vonatkozás, ami egyedivé teszi az ügyet.

Az első, hogy itt nem valami bonyolult visszaszolgáltatási ügyről vagy absztrakt minisztériumi határozatról van szó. Ez az ügy egyszerű, bárki, aki pár percet szán a megértésére, árnyalt véleményt alkothat azzal kapcsolatban, hogy indokolt volt-e Horváth Anna lehallgatása, történt-e bűncselekmény és hogy a büntetés arányban van-e a tettel.

A második az, hogy nem arról van szó, hogy mi itt, Kolozsváron Horváth Annát egyszerűen kedveljük, értékeljük a felkészültségét, méltányoljuk az erőfeszítéseit, tehetségesnek tartjuk, közösségi embernek gondoljuk. Elégséges lenne, de nem egyszerűen erről van szó. Mi itt, Kolozsváron Horváth Annát először is és mindenek felett: szeretjük. Így, kurtán-furcsán. És minden további fenti csak ezután következik. Sok politikust lehet tisztelni, értékelni, de hogy egy közösség szeresse a vezetőjét, az már különleges kötődést jelent. Ezt a kötődést nem tudja felépíteni semmilyen politikai kommunikáció. Ezért olyan, hogy Horváth Anna nincs is. Csak olyan van, hogy Horváth Ancsa.


A harmadik, hogy már van némi közösségi tapasztalat azzal kapcsolatban, mi a teendő hasonló helyzetben. A korábbi esetekben alapvetően passzív, óvatos, taktikus volt a közösség vezetőinek hozzáállása. Nem akarták hergelni a kedélyeket. De mint láthattuk, ez a visszafogottság nem sokat használt. Ami már látható, harsányabbak, direktebbek, kendőzetlenebbek a romániai magyarok reakciói. Nem mellékes körülmény, hogy az utóbbi pár nap krónikája romániai magyar szempontból az érthetetlen, megalázó és igazságtalan események nyomasztó sorozata.

De ez most mind nem fontos. A fontos az, hogy akinek megfordult a fejében és lehetősége van rá, fejezze ki valamilyen formában, hogy Horváth Ancsánk csak egy van, és nagyon igazságtalan elveszteni közösségünk vezetőjét csak azért, hogy kerekre jöjjenek ki valami titokzatos irodában, valami nagyon bizarr Excel-táblázatok.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!