2018. szeptember 26. szerdaJusztina
13°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Mennyiben tekinthető legitimnek a magyarországi választási eredmény?

Kulcsár Árpád Kulcsár Árpád 2018. április 13. 16:00, utolsó frissítés: 16:02

A hatalom csak akkor legitim, ha az állampolgárok racionális döntésének eredményeként ruházódik át a képviselőkre.


A magyarországi országgyűlési választások eredményének kinek a sokkja, kinek a mámora nem múlt még el, ezért is nehéz a megszólalás pozicionálása. De azért teszek egy próbát megosztani még néhány gondolatot, azok után, hogy Tamás Gáspár Miklós már megtette a tág kontextualizálást és állapotfelmérést, valamint Labanino Rafael munkatársunk és Stefano Bottoni történész is elemezte oldalunkon a reálpolitikát.

A győztes párt legitimitásáról

Már az eredményvárókon minden párt elmondta, hogy a magas részvételi arány azt fogja bizonyítani, hogy erős legitimációval bíró kormánya lesz Magyarországnak. Ekkor még senki nem tudta, mire fel a magas részvétel, kinek fog inkább segíteni, úgyhogy biztos, ami biztos, mindenki leszögezte, a magas részvétel csakis egy egészséges demokrácia bizonyítékául szolgálhat. A legitimáció azonban ennél jóval bonyolultabb: egyrészt Magyarországon aránytalan a választási rendszer, úgymond a nagy pártokat és a győztest kompenzálja - erről sokan és sokszor beszéltek, ajánlom Gulyás Márton aktivista ezzel foglalkozó Slejm-részét.

Ennél azonban jóval súlyosabb kérdés az, hogy legitimnek tekinthető-e az a kormány, amely dezinformációs kampányok sokaságával, gyűlöletkeltéssel, megfélemlítéssel szerzi meg a szavazatok többségét? A legitimitáshoz szükség van a helyes információkra, a tisztességre mindkét részről: az állampolgár felelőssége betartani a törvényeket az állam keretei között, a politikum felelőssége pedig, hogy valós információkra alapozva az állampolgárok érdekeit képviselje.


Lásd például a klasszikus filozófiai szerződéselméletekben, hogy a hatalom csak akkor legitim, ha az állampolgárok racionális döntésének eredményeként ruházódik át a képviselőkre. Csakhogy a Fidesz nem a racionalitásra apellált, hanem a félelmekre, képzelt ellenségek fantazmagóriáira (a legvégén pl. az ENSZ-ről állította azt, hogy be akarna avatkozni a magyar belpolitikába, és Magyarország dezintegrálására törekszik, holott az ENSZ-nek az égvilágon semmi normatív lehetősége nincs erre). Egy szerződés akkor működik, ha mindkét fél tudja, mi minden foglaltatik benne. A szerződésben nem volt benne sem Paks 2, sem a közbeszerzések eltérítése, ehelyett eltúlzott és kitalált veszélyekkel riogat, tulajdonképpen a semmit adva el az állampolgári szavazatokért cserébe. Védelmet ígér ott, ahol nincs veszély, és ennek súlyosan megfizetteti az árát. Ebben a szerződésben minimum az egyik fél nem jár jól, míg a másik nem csak politikai tőkét harácsol belőle. És különben is, mennyire egészséges az a demokrácia, ahol a választópolgárok azzal sincsenek tisztában, hogy egyéniben, és listában is kell szavazniuk?

Gyurcsányról

Ha azt hiszed, a választásoknak csak a Fidesz nyertese, akkor tévedsz. Két győztese van a magyarországi választásoknak: egyértelműen a Fidesz, és nem annyira egyértelműen, de a négy évvel ezelőttihez képest jelentős győzelmet elkönyvelő Gyurcsány, aki tulajdonképpen most bebizonyította, hogy hosszú távú, és nehezen elmozdítható szereplője lesz a magyar politikumnak.

Ez nem jó, több okból sem. Gyurcsány az, aki szenvtelenül lenyilatkozza az eredmények kijövetele után, hogy nem találják az ellenszert a Fidesz gyűlöletkampányára és médiatúlsúlyára. Holott az, hogy a DK frakciót alakíthat, igenis azt jelenti, hogy mégis megtalálta: Gyurcsány határokon túliakkal való riogatása, az ellenük folytatott gyűlöletkampány ugyan későn jött, de ez nem jelenti, hogy ne lenne egy sikeres recept. Azt látjuk, hogy az. És könnyű recept is: vizsgáld meg a társadalom előítéleteit, félelmeit, találj egy kérdést, amiben nagyjából konszenzus van, és építs rá kampányt. Márpedig arról, hogy nekünk, határon túliaknak nem járna szavazati jog, a magyarországi népesség körében igencsak egyetérts van.

Ezek az eredmények pedig nekünk, nektek, bármit is mondjon a politikum, vagy bárhogyan is érezzetek a nemzetvezető Orbán Viktor iránt, nem jó hírek. Nem jó hír, hogy egy párt bármiféle program nélkül nyerhet, és nem jó hír az sem, hogy a Magyarországon a jelek szerint kizárólag gyűlöletpolitikára alapozva lehet politikailag nőni. (Tudom, érkezni fognak a kommentek, hogy milyen gyűlöletpolitika? De emlékeztetnék rá, hogy Lázár János és Orbán Viktor, a lelkész Balog Zoltán miniszterről nem is beszélve, többek között cigányellenes retorikákat is pufogtattak). Nem jó az sem, hogy egy olyan párt van hatalmon, amely az első parlamenti ülésére az egyértelműen a civilek ellen irányuló Stop Soros törvényt ütemezi be. A történelemben soha nem sült még el jól, ha hatalmi pozícióból valakik a társadalom egyik szegmensét a másik ellen uszították. És lám, máris mi történt: az egyik legismertebb magyar tudós, a székelyföldi születésű Barabási-Albert László is listázva lett 200 más értelmiségivel egyetemben. Erdélyben is voltak hajdan listák az ellenségről, gondolom azokat az időket senki nem kívánja vissza.


A szombati tüntetésről

A tervek szerint hatalmas tüntetés készülődik szombatra Budapesten a kormány ellen. A Fidesz szimpatizánsai szerint az ellenzék egyszerűen nem képes elfogadni a választási eredményeket, a vereséget. Egyre több helyen hangzik el cinikusan, hogy "persze, mert csak akkor demokratikus a választás, ha az ellenzék nyeri meg". Pedig érthető a keserűség, ami napok óta ott van az ellenzék gyomrában: amellett, természetesen, hogy az ellenzék elbaltázta ezt a választást. Az emberek, akik tüntetni mennek, egy olyan országban kénytelenek élni, ahol a kormány által leuralt közmédia a hiteles tájékoztatás helyett tömegeket manipulál és ijesztget, az ellenzék nem jelenhet meg arányosan a műsorokban, a vidéki sajtóban meg tulajdonképpen egyáltalán. Az ellenzék többnyire lassan már csak online lesz jelen, ha beigazolódik, hogy a HírTV is hasonló sorsra jut, mint a Magyar Nemzet. Ilyen keretek között igenis a minimum, hogy tüntetésen kell kivívni a közmédia függetlenségét és a hiteles tájékoztatást, és ha ez megtörténik, akkor megfelelő periódusa után a választások megismétlését. Mert amennyiben négy évig nem történik valami a sajtó helyzetével, lehetetlen más eredményeke számítani, mint ez a mostani. És nem, nem szabad elfogadni a másik győzelmét, ha az nem tisztességes módszerekkel történik.

Az ellenzéki megújulásról

Karácsony Gergely már a választások éjszakáján elmondta, hogy a baloldalt újra fel kell építeni, emberközelien, vidéken is. De nem csak a baloldalt kell újjáépíteni, hanem a politikát magát. Fölösleges a parlamentben ülni és asszisztálni az újabb és újabb regresszív törvényekhez, ott tiltakozni - ez a módszer már jól láthatóan megbukott. A politikát valóban ki kell vinni vidékre, az utcákra, fórumokat alapítani, információs kampányokat, és föl kell venni a versenyt a Fidesz propaganda-gépezetével. Erre pedig sem a parlamenti mikrofon, sem az ellenzéki sajtó nem képes. Ezt nem Budapestről kell, hanem a vidék utcáit járva, konzultációkat szervezve. Körülbelül mint a harmincas évek baloldali mozgalmaiban.

A magyar (sokszor csak névelegesen) baloldalból hiányzik az, amit Orbán Viktor megadott a saját választóinak: távlatinak tűnő vízió, hogy Magyarország a történelemben jön valahonnan és tart valahová, és ő, Orbán a kormányos, aki a zátonyok között vezeti a hajót. Kell a baloldalnak is egy történet, egy koherens, nem csak részleteiben létező, miszerint nem akar kivándorló-ország lenni, meg az európai úton akar maradni. De mi van az út végén? Erre kell választ találniuk, és lehetőleg egy igaz választ. És ez, el kell ismernünk, nagyon nehéz feladat a mostani politikai trendek között.

(Nyitókép: Pesti Srácok)

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!