2018. június 20. szerdaRafael
29°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Nem minden állat szurikáta?

Pap Zsolt 2018. május 18. 17:04, utolsó frissítés: 2018. május 22. 11:26

Nem egyértelmű, hogy a mostani empátiahullám átvihető lenne hasonló, de eltérő szereplőket érintő konfliktusokra is.


Az elmúlt néhány napban vezető hírré vált a magyar online sajtóban a Kecskeméti Vadaskertben történt szerencsétlen eset. Hétfőn egy iskolás kiránduló csoport egyik ötödikes tagja, a tiltások ellenére, benyúlt a szurikáták kifutóját szegélyező kerítésen és Zara, a vemhes szurikáta beleharapott az ujjába. Azután a kisfiú valahogyan lerázta a kezéről az állatot, amelyik az esés következtében elpusztult.

A különböző beszámolókban nagyjából ez a történetváz a közös. 3-4 nappal az eset kirobbanása után mégis inkább az az izgalmas, ahogyan az esetről beszélnek a különböző fórumokon, kommentszekciókban. Érdemes végiggondolni a kérdést, hogy miért tud egy vélhetően felelőtlenül, de nem szándékosan okozott baleset ilyen erős visszhangot kiváltani.


Miért tud Zara, a szurikáta ilyen jelképes jelentőségűvé növekedni?

Az eset egyik legfontosabb következménye, hogy viszonylag széles körben párbeszédet generált, beemelt a közbeszédbe egy olyan kérdéskört, ami általában hallgatólagosan eleve eldöntöttnek tűnik. Milyen szerepet tulajdonítunk gy állatnak? Hogyan viszonyulunk hozzá? Milyen jegyei alapján értékeljük? Hogyan pozicionáljuk magunkat vele szemben?



Ezek a témák az – indulatok gerjesztésére egyébként néha rájátszó –, beszámolók alatti vitákban különböző formában mind-mind előjöttek és jól mutatták a társadalmi vélekedés alapvető irányait. Első körben egyfajta ember-állat értékelést, összehasonlítást lehetett tapasztalni, ahol alapvetően a két véglet közötti átmenet fokozataival lehetett találkozni. Az egyik érvelés abból indult ki, hogy amíg ehhez hasonló dolgok emberekkel is megtörténnek (balesetek, hajléktalanság, gyilkosság stb.) anélkül, hogy hasonló figyelmet fordítanánk rá, addig hiteltelen egy állattal történő balesettel ilyen mértékben foglalkozni.

Egy másik tábor a kisfiú neveletlenségét, az állatkert igazgatója által is belengetett, természetet nem tisztelő „mai fiatalságot” hibáztatta, de voltak olyanok is, akik már a direktebb megtorlást, a tettel egyenértékű büntetést szorgalmaztak.

Ugyanakkor nem egyedi a következőhöz hasonló hozzászólás sem, ami egészen új irányt tud adni a témának: “Sajnálom én is a szurikátát, de aki nagyon kiakad kommentelőként, annak megnézném a tányérját, hogy ma épp hány állat halt meg azért, hogy jóllakjon”. Ez és az ehhez hasonló felvetések azért hallatlanul izgalmasak, mert elvezetnek az eset tágabb kontextusához, segítenek megérteni, hogy miért éppen az ilyen példák kapnak visszhangot illetve azt, hogy valójában hányféle eltérő kép él bennünk egyszerre az állatokról. Vagyis az állat egyszerre képes zsákmányként, társként, a szórakozás eszközeként feltűnni, akár ugyanannak a személynek a számára is.

Hogy éppen hogyan tekintünk egy adott állatfajra, az jellemzően valamilyen tulajdonítások mentén, szokások, hagyományok újratermelése révén alakul ki. Az, hogy milyen tulajdonságokkal, másodlagos jelentésekkel, funkciókkal és ezáltal értékekkel ruházunk fel egy állatot, az jórészt abból fakad, hogy a mi életünkben milyen szerepet tölt be. Ráadásul mindez kontinensenként, kultúránként változik. Emiatt egy adott állattal szembeni agresszív cselekedet nem csak két eltérő kultúrában élő ember számára értékelhető máshogyan, de

az eltérő gazdasági helyzet, lakókörnyezet is döntően befolyásolhatja az ítéletalkotást.

Ezért jelképes ilyen szempontból a szurikáta esete és ebből az irányból magyarázható az is, hogy az interneten időről időre megjelenő állatokkal szembeni erőszakos cselekedetek közül miért éppen ez tudott ilyen nagyot robbanni. A közösségi oldalakon és máshol nagy karriert befutó, kedves kisállatok ábrázolásai, ezek gyakori célzatos felhasználása ellenére is kialakítottak egy olyan sajátos kategóriát, amelynek az egyik csúcsán éppen a szurikáta áll. Innen nézve pedig nem meglepő, hogy a szurikáta a cukiságával, a hozzá tapadó érzelmekkel könnyedén felháborodást kelt.

Ez nyilván nem jelenti, hogy méltatlan, ha érzékenyen érinti az internetezők többségét Zara és a kisfiú esete, csak látni kell, hogy az empátia sokszor inkább abból fakad, hogy ezek a kisállatok felruházódnak bizonyos minőségekkel. Emiatt nem egyszerűen önértéküknél fogva váltanak ki empátiát, hanem valaminek a megtestesítőjeként. Ha ez így van, az eset kapcsán az állatokkal szembeni erőszak nem általános értelemben válik problematikussá, hanem megmarad a konkrét esemény kontextusában. Emiatt nem egyértelmű, hogy más, hasonló történések alkalmával is ehhez hasonló mérce fog érvényesülni, hogy a mostani empátiahullám átvihető lenne hasonló, de eltérő szereplőket érintő konfliktusokra is.

Zara balesete a konkrét történés szomorúságán túl, a történés által gerjesztett figyelem és párbeszéd kiváló alkalmat adhat arra, hogy összetett, strukturális problémaként gondoljuk el ne csak azt a jelenséget, ami Kecskeméti Vadaskertbeli eseményekhez vezetett, de azt a közeget is, amiből a különböző vélemények kinőnek.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!