Tények és valóságok a büntetőeljárási törvénykönyv módosításairól
Kovács Andrea 2018. június 22. 16:23, utolsó frissítés: 16:23Meglátásom szerint a hivatkozott módosítások „vitájában” az RMDSZ elsősorban a terheltek védelméért szállt harcba. Kovács Andrea válasza Csoma Botond cikkére a BETK-módosításáról.
Igaza van Csoma Botondnak a csütörtökön megjelent cikkének azon részében, hogy nem szabad megspórolni az időt azoknak, akik a cselekvés és percepció között valahol mégis az igazságot keresik.
Csoma azt írja például, hogy a jogi területnek technikai jellege van, én pedig hozzáteszem, hogy ez a technikai jelleg elsősorban a gyakorlatban ütközik ki. Elméletben sokan tudunk focizni, de nekem biztos nem jönne össze egy sikeres büntető...
A képviselő az USR által terjesztett félretájékoztatásról ír, pontszerűen cáfolva álláspontjukat, talán mint közösségünk körében releváns anyagot. Én azt a cikket nem olvastam, ehelyett pár dologra röviden reagálnék, az összképet tisztítandó. Hiányolom például, hogy még nem ismert a Szövetség (párt) álláspontja a minap eszközölt módosításokról, lehet hogy ebből a tegnapi bejegyzésből kelle(ne) kihámozni az érdekképviselet álláspontját a tárgyban?
Rövidnek és közérthetőnek kell lennem ebben a cikkben, bár, mint már jeleztem, a jog alkalmazása “technikai dolog”, és jelenleg egy 315 oldalas anyagból próbáljuk mindketten az igazságot kibányászni… (A Iordache bizottság jelentése, mellyel a módosításokat a plénum elé küldte itt található, ezen a linken pedig a Plénum által megszavazott változat.
Csoma Botond mindannyiunk javát szolgáló módosításokként akarja feltüntetni az új szabályokat, mintegy az RMDSZ álláspontját igazolandó, mikor azt írja: “elsősorban azokat az alkotmánybírósági döntéseket vettük figyelembe, melyek megállapították, hogy az érvényben lévő jogszabály bizonyos szakaszai alkotmányellenesek.” Ha alaposabban megnézzük az elfogadásra javasolt új szöveget, mindjárt a 21. szakasznál szembejön velünk egy, az állítást cáfoló rendelkezés. A 21. szakasz (1) bekezdése a polgári felelősséggel bíró fél eljárásba történő bevonásáról rendelkezik, és ezt a bekezdést a honatyák visszarendezték a héten arra a formájára, melyről az Alkotmánybíróság (AB) tavaly áprilisban megállapította, hogy alkotmányellenes (2017 április 26-án kihirdetett 257. sz. AB határozat), ugyanis a kései bevonás a polgári felelősséggel bíró fél védelemhez való jogát sérti. (Iordache jelentés 18. pont)
Szakmailag nem lehet megalapozott érv a visszarendezésre, hogy a módosítással megszűnik a "camera preliminară"-nak nevezett, az érdemi tárgyalást megelőző, a nyomozás során lefolytatott eljárások törvényességét vizsgáló eljárási szakasz, mert az továbbra is megmarad, csupán nevet vált. (lásd : 3701-3703 szakaszok, Iordache jelentés 267 pont)
Látható, hogy a szakmai szervezetek (Legfelsőbb Bírói Tanács és a Romániai Bírák Egyesülete) más, méltányosabb megoldást javasoltak. Szerintük a vádirat elkészítéséig kellene értesíteni az eljárási szereplőt arról, hogy feltételezhetően egy büntető per részese lesz, de ez így a végső szavazáson nem ment át. Elméleti viták vannak arról, hogy a jogalkotónak van-e lehetősége alkotmányellenes normát alkotni, - ezt a vitát itt most kár lenne megnyitni. Borítékolható viszont, hogy ez a rendelkezés valószínűleg ismét alkotmányossági óvás tárgyát fogja képezni. Addig pedig megkezdődnek és zajlanak nyomozások az alkotmányellenes rendelkezés alapján, és valószínűleg ugyanaz fog történni mind a 257-es AB határozat után, nevezetesen, hogy a nyomozati szakban lefolytatott bizonyítási eljárásokat a tanács érvényteleníti, azok megismétlésére utalva a feleket, ami az eljárások elhúzódásához vezet majd, és növelni fogja azok költségét (Kolozsvári Táblabíróság gyakorlata).
Meglátásom szerint a hivatkozott módosítások „vitájában” az RMDSZ elsősorban a terheltek védelméért szállt harcba. Ez a kisebbségpolitika új vetülete lesz, melynek kibontakozását érdemes követni.
Pár dologra hívnám fel a figyelmet még, olyan módon, hogy ne feszítsem túl a terjedelmi korlátokat:
Márton Árpád képviselő úr javaslatára a büntetőeljárási törvénykönyv 211-es szakasza, mely a nyomozati szakban elrendelhető hatósági felügyelet maximális időtartamáról rendelkezik, 160 napról 150 napra csökken. (Iordache jelentés, 150. pont)
A tárgyalási szakasz elején a házi őrizet ismételt elrendelésére a bírónak csak akkor van lehetősége Márton úr javaslata értelmében (Iordache jelentés, 160. pont) ha új indokok (temeiuri) állnak rendelkezésre. A módosítás előtt a bíró az ügyész indítványára elrendelhette a kényszerintézkedést, amennyiben az indítvány megalapozott volt. Miután a nyomozati szakasz lezárult, de a bírói vizsgálat még nem kezdődött el, kérdés, hogy ki fog az eljáró bírónak új bizonyítékokkal szolgálni? Valószínűleg már senki, ezért az új jogalkotói felfogás értelmében gyakorlatilag házi őrizetből szabadul minden terhelt, aki esetében a nyomozati szakasz lezárult, és nem vizsgálja majd senki, hogy esetleg továbbra is fennállnak-e az előzetesen foganatosított kényszerintézkedés feltételei.
Egy másik fontos problémát vet föl, hogy PSD javaslatára, melyet az RMDSZ képviselői mind megszavaztak, nem helyezhető előzetes letartóztatásba az a gyanúsított, akit egyebek mellett pénzmosással is gyanúsítanak. Ez a bűncselekmény a korrupciós bűncselekmények kísérője, a pénzt rendszerint szokás „megmosni”. (Iordache jelentés 167. pont, az első oszlopban, mely a módosítandó szöveget tartalmazza szerepel a pénzmosás, a harmadik oszlopban már nem). Kérdés, hogy az alkalmazás során ez a rendelkezés hogy hatályosul majd, mert sehol nem találni utalást arra, hogy halmazati bűncselekmények esetén kizáró ok-e az elrendelésnél a pénzmosási vádpont vagy sem.
Fontosnak tartottam ezeket a tényeket és „valóságokat” röviden megosztani az olvasókkal, mert szerintem (is) káros lenne, ha demokráciadeficites erdélyi magyar mezeinken kizárólag a politikai tálalás maradna fenn az utókornak ebben a témában.
A szerző ügyvéd, a Nem az én nevemben csoport tagja.