2018. július 22. vasárnapMagdolna
24°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Fake-Vész? – Anti-korrupcióról és polarizációról még egyszer

Borbáth Endre 2018. június 29. 12:48, utolsó frissítés: 13:12

„A PSD szavazóival ellentétben az RMDSZ szavazók nem olyan közegben élnek, ahol a #rezist üzenetei ellentétes politikai identitást képeznének” – Borbáth Endre válasza Porcsalmi Bálint cikkére.


Annak ellenére, hogy fontos kérdésekben másként értelmezzük a román politika és az RMDSZ helyzetét, örvendtem, hogy Porcsalmi Bálint, a szervezet ügyvezető elnöke válaszolt írásomra. Gesztusát jelzésértékűnek tekintem az általa meghirdetett párbeszéd jegyében. Ebben a cikkben az általa megfogalmazott kritikára, illetve érveire szeretnék válaszolni.

A szerző az általam írt cikk két premisszájával és következtetésével vitázik. Szerinte 1. az RMDSZ hanyatlása nem köthető 2004-hez, 2. a korrupcióellenes harc nem szorított ki minden más témát a politikából. Következésképp, nem ez magyarázza az RMDSZ választási eredményeinek alakulását. Megfogalmazza saját értelmezését: a korrupcióellenes harc a jobboldal részéről egy ügyészállam létrehozását szolgálja, a jogállam és demokrácia alapjait kérdőjelezi meg. Szerinte, „az RMDSZ mint felelős párt mindent támogat, ami a jogállam erősítését szolgálja, de semmit sem, ami az ügyészállamét.” Politológusként, gondolom Porcsalmi Bálint egyetért, hogy érdemes ezeket a kérdéseket az adatok fényében megvizsgálni. Vágjunk bele.

Az ügyvezető elnök két tényezővel magyarázza az RMDSZ választóinak lemorzsolódását: egy minden pártra kiterjedő, a szavazók pártoktól való elfordulásával és az RMDSZ versenytársainak (MPP, EMNP) megjelenésével. A probléma mindkét magyarázattal ugyanaz: mindkettő része a magyarázott jelenségnek. A választók pártoktól való elfordulása nem egy külső erő hatására történt: azért nem szavaznak, mert nem bíznak ezekben a pártokban. Hasonlóan, azért voltak a választók vevők az RMDSZ versenytársai ajánlatára, mert az RMDSZ számukra elvesztette hitelét. Egyik sem független attól, hogy hogyan látják a választók a pártok/RMDSZ és a korrupció kapcsolatát. Emlékezzünk vissza, hogy az EMNP/MPP egyik legfontosabb kampánytémája éppen az RMDSZ által menedzselt kormányzati források átláthatóbb kezelése volt.


Ettől függetlenül, nézzük meg, mennyiben magyarázza az RMDSZ szavazóinak lemorzsolódását a csökkenő választói kedv és a versenytársak megjelenése. Az első ábra az RMDSZ eredményeit a választásokon résztvevők számához viszonyítja. A második és harmadik ábra, a három magyar párt (MPP+EMNP+RMDSZ) közösen elért eredményét vizsgálja.





Az első ábra alapján az RMDSZ a román pártokhoz és önmagához képest gyorsuló szavazatvesztése 2000 után is látványos. Az egyetlen kivétel az alacsony részvétellel zajló EP választás, amikor az RMDSZ jobban mobilizált, mint román versenytársai. 2016-ban valóban egy jobb eredmény született, mint amire számítani lehetett, de ez inkább stabilizálta, mint megfordította az RMDSZ szavazatvesztését. A százalékos eredmények alapján úgy tűnik, az országos trendhez képest is csökken az RMDSZ szavazóbázisa.

Amennyiben a magyar pártok eredményeit összeadjuk, a második és a harmadik ábrán valóban egy viszonylag stabil kép rajzolódik ki. Bár összességében csökken a magyar szavazók száma, arányaiban nem jobban, mint a román szavazóké. Az egyetlen választás, ahol a három párt megjelenése több szavazót vonzott, mint korábban, a 2012-es önkormányzati volt. A jövő kihívása, hogy a versenytársak eltűnésével az RMDSZ-nek sikerül-e fenntartania ezt a viszonylag stabil támogatást.

A négy választás nem mutatja egyformán, hogy milyen mértékben képes az RMDSZ a romániai pártrendszerbe integrálni választóit. Az országos témák mentén zajló választások, az államelnöki és a parlamenti esetében látszik leginkább milyen sok szavazó hagyta el a pártot. A két típusú választás közti különbség szemléltetésére érdemes felidézni a 2009-es eredményeket. Abban az évben az EP választáson, június elején a párt 431 739 szavazatot szerzett. Fél évvel később, az államelnöki választáson az akkor még nem-RMDSZ-elnök, Kelemen Hunor 329 727 szavazatot kapott. Egyik alkalommal sem volt más magyar jelölt, ami magyarázná a több mint 100 000 eltűnt választót. Bár egy része ezeknek a választóknak visszatért az RMDSZ-hez, a választás megmutatta, milyen vékony az a réteg, akire a párt minden alkalommal számíthat. 2014-ben a két típusú választás eredménye közti különbség már csak 20 000 szavazat volt. Nem azért, mert olyan sok választó tért vissza a párthoz, hanem mert 2009-hez képest 80 000 emberrel kevesebben mentek el az RMDSZ EP listájára szavazni. A jó eredmény létrejöttéhez, a 2016-os parlamenti választás kimeneteléhez a 2011-ben megszámolt magyarok hajszállal több mint egyharmada, 35 százaléka járult hozzá. Igaz, lehet 2016-ban a 2011-es népszámlálási adatok korrekciójával érdemes számolni, ez magyarázhatja ezek a számok és a Porcsalmi Bálint által említett eredmények különbségét.

A cikk második állítása a korrupció, mint single issue-ra vonatkozik. Ezt sajnos nem egyszerű mérni. A munkám során, a POLCON kutatási projektben tartalomelemzést végeztünk 15 ország a parlamenti választásokat megelőző két hónapjának napi sajtóján. Négy kelet-európai országból, egy bal- és egy jobboldali, napilap tudósításai alapján gyűjtöttünk információt arról, hogy a versengő pártok az egyes ügyek mentén milyen álláspontot képviselnek. Romániában az Adevărul (jobb) és a Jurnalul Național (bal) tudósításait vizsgáltuk (véleményanyagokat nem), mindezt egy politikatudományban ismert módszertan alapján (lásd itt, itt és pl. itt). Ezeknek az adatoknak az alapján kiszámolhatjuk, hogyan oszlik el két hónapnyi kampány a különböző témák mentén:



Bár az empirikus adatok sohasem annyira egyértelműek, mint a véleménycikkek, ezek az adatok jól mutatják: a korrupcióval való vádaskodás, és a korrupcióellenes harc a legtöbbet vitatott téma. Ha ehhez hozzávesszük az intézményi reform (referencia nélkül) és konkrét intézmények átalakításáról, megújításáról szóló ígéreteket, ezek a témák lefedik az egyes kampányok majdnem felét. A négy kampány során látszik az időbeli trend is: a 2016-os kampány fele (!) csak a korrupcióellenes harcról szólt. Egy olyan országban, ahol a népesség 40 százaléka mélyszegénységben él, ez egy meglepő eredmény. Nem single issue, de a tizenöt országban, ahol ezt a kutatást elvégeztük ezek az eredmények állnak a legközelebb ahhoz, hogy egyetlen téma uraljon egy választási kampányt.

Hogyan lehet, hogy akkor mégsem a jobboldali pártok nyernek minden választást? - kérdezi Porcsalmi Bálint. Töredezett jobboldal, erős pártszervezetek hiánya, saját korrupt politikusok, nem szavazó szimpatizánsok stb. nem egyváltozós képlet. Mégis, egy okot emelnék ki, ami úgy gondolom minden másnál jobban jelzi, miért erősítik, vagy legalábbis nem gyengítik a PSD-t a korrupciós vádak: a rezist tüntetők és a hozzájuk kapcsolódó pártok PSD szavazókat stigmatizáló retorikája. Érdemes elmenni egy tüntetésre, meghallgatni, vagy belenézni egy rezist facebook csoportba, hogy benyomást szerezzünk erről. Példaként ide idézném Daniel Funeriu, volt PDL-s oktatásügyi miniszter (!) a PSD nagytüntetése utáni napon publikált, jelenleg is elérhető facebook bejegyzését:



Egy ilyen üzenet valószínűleg még inkább megerősíti a PSD szavazóit pártos identitásukban. Románia azon részének, ahol a lakosság nagy része mélyszegénységben él, és a jövedelmek messze elmaradnak a bukaresti vagy kolozsvári corporate világtól, a Funeriuéhoz hasonló üzenetek egyértelműen jelzik, hogy érdekeiket nem fogják a korrupcióellenes erők képviselni. Nem olyan meglepő, hogy ezeket a választókat nem érdekli a #rezist üzenete.

A polarizált pártverseny logikája nem feltétlenül gyengíti egyik oldalt és erősíti a másikat. Másodlagos az, hogy ki szolgálja az „igaz” ügyet, és ki a „szekus/ügyész államot”. A polarizált verseny a két oldal közti koalíciót nehezíti meg. Ez az, amire az előző cikkben szerettem volna rámutatni, és aminek a jelentőségét úgy érzem az RMDSZ alábecsüli. Bár nincsenek erről elérhető adatok, a magyar választók minden jel szerint a román választókhoz hasonlóan fontosnak tartják a korrupcióellenes harc folytatását. Ha ez így van, az RMDSZ egyre nehezebben fogja tudni fenntartani azt a koalíciós stratégiát, ami hosszú évtizedeken keresztül működését jellemezte és ami biztosította hozzáférését kormányzati forrásokhoz. Ezeknek a forrásoknak az elosztása alapozza meg a pártnak a választóival való kapcsolatát.

Sajnos túlmutat mindkét általam írt cikk témáján, de reagálni szeretnék Porcsalmi Bálint értelmezésére, az ügyészállam kiépítésére. Egyetértek az ügyvezető elnökkel abban, hogy szabályozni kell az ügyészség titkosszolgálatokkal való együttműködését, hiszen a status quo visszaélésekre adhat lehetőséget. Azonban, ahhoz, hogy ezt RMDSZ hitelesen képviselje, úgy látom elkerülhetetlen, hogy saját álláspontját legalább két kérdésben tisztázza. Egyrészt, a választók bizalmának visszanyerését nem szolgálja az, hogy tudtommal egyetlen RMDSZ-es politikust/tisztségviselőt sem ért belső szankció korrupciós ügy nyomán, majd három évtized alatt. Nem hiszem, hogy azért, mert ne lett volna rá példa. Másrészt, az RMDSZ része volt azon kormánykoalíciók egy részének, amelyek kialakították, működtették és jelenlegi állapotára fejlesztették az igazságügyi rendszert. Ehhez képest, nem csak az nem tisztázott, hogy mennyiben vállalt szerepet ezen intézmények létrejöttében, de az sem, miért tartja ezt éppen most fontosnak, és nem lépett akkor, mikor például első miniszterének ügye elkezdődött. Liviu Dragnea politikai befolyása kell egy átfogó igazságügyi reformhoz, ezért most, 2018-ban? Egyáltalán, mennyiben egy etnikai pár felelőssége a román demokrácia állapota és hogyan tud olyan kérdésekben átfogó reformot végrehajtani, amivel saját viszonyát sem tisztázta?

A PSD szavazóival ellentétben az RMDSZ szavazók nem olyan közegben élnek, ahol a #rezist üzenetei ellentétes politikai identitást képeznének. Úgy tűnik, Porcsalmi Bálint ezt az ügyészállam jelszavától reméli. Én, a magam részéről kételkedem benne.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!