Borboly Csaba felelősséghárítása
Kelemen Attila Ármin 2018. július 24. 11:00, utolsó frissítés: 11:12Akár még jóhiszeműnek is értelmezhető intézkedése inkább árt, mint használ.
Lett némi médiavisszhangja annak, hogy a székely fiataloknak rosszul tanítják a román nyelvet. Borboly Csaba, akinél székelyebb leadert nehéz lenne elképzelni, rögtön intézkedik is: panaszt tesz a Diszkriminációellenes Tanácsnál. Tudniillik a székely fiataloknak jogukban áll rendesen tanulni a románt. “Meggyőződésem, hogy ez nem annak az oka, hogy a magyar diákok nem tanulnak, vagy butábbak román társaiknál, ezért mindenképp foglalkozni kell a témakörrel, és arra kérem tanácsos kollégáimat, aki egyetért velem, írja alá a beküldendő panaszt” mondja Borboly Csaba.
Ki ne tudna egyetérteni azzal, hogy a magyar diákok nem butábbak a románoknál? Vagy azzal, hogy valószínűleg a románt nem tanítják nagyon jól a magyar diákoknak? Ki merne ebben a kérdésben vitába szállni Borboly Csabával? És mégis, Borboly Csaba akár még jóhiszeműnek is értelmezhető intézkedése inkább árt, mint használ.
Először is azért, mert Borboly Csaba, akár a romániai magyar intelligencia zöme, nem volt hajlandó azzal szembesíteni a magas lelkületű közösséget, hogy a román nyelvet, mint minden nyelvet, nem elsősorban megtanítják, hanem megtanulják. Külső és belső, de elsősorban erős belső motiváció kell egy nyelv megtanulásához. Az egész ott kezdődik, hogy le kell építeni a román nyelvvel kapcsolatos erős averziót.
Nem tudom, hogy hány vezető értelmiségi tette nyilvánvalóvá, hogy románul megtanulni nem hogy nem nemzetietlen, hanem egyenesen a romániai magyar nemzetépítési stratégia része kellene legyen. Miért? Mert, aki románul tud, jobban érti Romániát, jobban felismeri a lehetőségeket és nem utolsó sorban sokkal értékesebb a munkaerőpiacon.
Lehet, hogy Borboly Csaba eltökélt abban, hogy minket rendesen meg kell tanítani románul, de valószínűleg jobban járnánk, ha Borboly folyamatosan hangsúlyozná, hogy a román nyelv egy remek kis nyelv, nem nehéz megtanulni, sőt, érdemes is megtanulni, mi több, ez nemzetünk iránti kötelesség is. A katasztrofális Hargita megyei román érettségi eredmények miatt persze át lehet passzolni a felelősséget a román hatóságokra, de ezzel pont a probléma lényegét ködösítjük el.
Úgy sejtem, Borboly Csabának és a vezető romániai magyar politikusoknak és értelmiségieknek általában sokkal több eszközük van arra, hogy megtanítsák a fiatal romániai magyarokat a román nyelvre, mint érzékeny retorikai szálakat pengetve feljelenteni egy állami intézményt egy másiknál. Civil- és médiaprojektek sokaságát lehetett volna elindítani 1989 óta azzal a céllal, hogy egyrészt oldják a román nyelv elleni, racionálisan nehezen magyarázható fenntartásokat, illetve olyan tudásbeviteli programokat is, amelyek meg is taníthatják a romániai magyarokat némi alapvető románra. És bizony, komolyan vehető hasonló tematikájú programok nem voltak.
A román nyelvet előbb el kell adni és csak aztán lehet megtanítani. Borboly Csaba valószínűleg nem is tudatosítja, hogy azzal, hogy romániai magyar vezetőként román intézményre hárítja a felelősséget amiatt, amit a közössége nem tanul meg, még nehezebbé teszi a román nyelv “eladását” az amúgy is fenntartásokkal teli közössége számára.
Nyitókép: HungaRomagyarázatok