2018. december 11. keddÁrpád
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Dóra műtétje: Aczél Dórának segítségre van szüksége

2018. augusztus 02. 10:49, utolsó frissítés: 2018. augusztus 06. 16:29

Szerzőnk, Aczél Dóra, aki az osztrák és a hazai egészségügyi rendszerrel való viaskodásáról sorozatot írt nálunk, most segítséget kér.


Update: Aczel Dóra nemrég a Facebookján tette közzé az örömhírt, hogy összegyűlt a szükséges pénz. Részletekkel hamarosan visszatérünk!




KI VAGYOK ÉN?

Ha tudnám erre az egyszerű választ, sokkal könnyebb dolgom lenne úgy az életben általában. Pontszerűen, linkesítettem magam. Nézd csak:



Facebook profilom: dora.aczel

Amiket csinálok az életben: édesanya vagyok, feleség, barát, célcsoportért felelős, írok, néha olvasok is, pályázatot írok, beszélgetek, rengeteget, néha meghallgatok.

A riói önkéntességemre való készülésről blogot vezettem.

Ugyanitt olvashatsz arról is, hogy végül miért nem ültem fel arra a repülőre és miért nem érkeztem meg sosem Brazíliába.

Aztán a kórházi herce-hurcámról a Transindexen írtam egy sorozatot.

A Fájdallam című könyvem újranyomását várjuk, időközben elfogyott.

Viszont a könyv PDF verziója ITT letölthető. Fogadd ezt hálám jeléül a nagylelkű adományodért.

Májustól bekönyörögtem magam a Nőileghez, így a Kontakt rovatot én írom.


MIRE KELL A PÉNZ?
Műtétre. És pontokban mondom a sztorit is hozzá.

2000, Mikulás: kaptam egy szuper protézist a bal felkarcsontom helyett, amit rosszindulatú daganat miatt (osteosarcoma) kellett eltávolítani. A műtétet Bécsben, az Allgemeines Krankenhausban (AKH) végezte el Kotz professzor. A protézis a professzor saját tervezése, titániumból van. A repülőgépeken mindig bepittyog.

Miért kellett Bécsbe menni?

2000: Romániában nem tudták diagnosztizálni a csontrákot, így Pestre mentünk kemoterápiára.
Pesten amputációt akartak, így a kezelőorvosom kivitt Bécsbe. Akkor még vízum kellett az osztrák utazáshoz nekünk, román állampolgárokként.

2016: Készültem önkéntesnek menni a Riói Olimpiára (blog), és mivel Rió, egészségügyi biztosítást akartam kötni az ottlétem idejére. Tudtam jól, hogy az egészségügyi történetem macerás lehet, ezért mielőtt biztosítást kötöttem volna, mindenképp akartam, hogy a bécsiek azt mondják, hogy minden rendben. Nem azt mondták. Sűrgős műtétről beszéltek 2016 májusában, de a műtétre 2017 márciusáig várni kellett. Egy részleges protéziscsere volt, plusz a hátamból egy izomrészt a vállamhoz transzplantáltak, a protézist védendő.

2017, 2018: a protézis folyamatos gyulladás alatt van, tehát gyakorlatilag állandó antibiotikumon vagyok a műtétemtől kezdődően, 2017 márciustól.

Az AKH-ban az egészségügyi biztosításom állta a kontrollok, az ambuláns ellátásom és a műtétek díját, nem feltétlenül elenyésző adminsztráció árán, de mégiscsak állta. Nem ragaszkodtam se az AKHhoz, se Bécshez, se külföldhöz egyáltalán, de a román orvosok, akikhez a gyulladások miatt jártam mind azt javasolták, hogy menjek vissza oda, ahol műtöttek. Az egyikük töredelmesen bevallotta, hogy ő ilyen beavatkozásról csak olvasott eddig, sosem látott, nemhogy csinált volna. Mindenhol csodabogárnak számítok: a röntgenen, az ortopédek között csak csodálják, hogy milyen vagány műtétem volt. Én ettől nem tudok annyira örülni, mivel bármilyen kisebb-nagyobb komplikáció van: irány Bécs. Az út hosszú és még így is költséges, hogy az AKH elfogadja az európai egészégügyi kártyámat.

A legutóbbi AKHs kirándulásom (július 19-én) arról szólt, hogy gyakorlatilag közölték, hogy a protézist teljes mértékben eltávolítják, és a könyökömet a vállamhoz ízesítik, tehát magyarán részlegesen amputálják. Akkor, ott meghaltam. Nem átvitt értelemben, konkrétan alig tudtam összeszedni magam. Valahogy sikerült és eljutottam odáig, hogy érdemes másodvéleményekért kutatnom.

Románia: semmi esélyem, itt még a részleges amputáció sem játszik – mondja az egyik ortopéd orvosom, aki nem mellesleg örül, hogy legalább nekem van lehetőségem a bécsi beavatkozásokra.

AKH, Bécs: várják a CT-t, és kérik, hogy szokjak hozzá a gondolathoz, funkcionálisan nem lesz rosszabb – ezzel biztatnak.

Wiener Privatklinik, Bécs: itt dolgozik az az orvos, aki 2000-ben műtött, Kotz professzor. Se részleges amputációról nem beszél, se teljesről. Véleménye szerint fertőtlenítést kell eszközölni, illetve a bőr és az izmok plasztikáját, hogy védjen a fertőzésektől. Ha a protézist nem bírja a szervezetem, akkor saját lábszárcsontot kapok, de amputáció akkor sincs. Ez meggyőzött engem.

Magyarország: Kotz professzor beavatkozási tervét csodálattal figyelik, szakmailag meghaladja őket. Köszönöm az őszinteséget! (Tényleg, nem viccelek, köszönöm az őszinteséget!). Kotz professzornál jobb szakemberről ők sem hallottak.

Ezért Bécs, és ezért a Wiener Privatklinik.

A beavatkozás előrevetített költsége: 28.000 euró.

HOGYAN ADOMÁNYOZHATSZ?

Utalással a Raiffeisen számlámra lejben vagy euróban.
Név: Aczél Erika Dóra
Lejes kont: RO06 RZBR 0000 0600 1013 3196
Eurós kont: RO78 RZBR 0000 0600 1254 0216

Ha külföldről utalsz érdemesebb a Transferwise-ot használnod:
EUR:
Név: Dóra Aczél
IBAN: DE14 7001 1110 6051 9167 25
Bank code (SWIFT / BIC): DEKTDE7GXXX

A PayPalon is utalhatsz, a linket ehhez itt találod: https://fajdallam.ro

Kérdezz bátran, hogy válaszolhassak.

Írj e-mailt: aczeldor@gmail.com

Írj rám Facebookon: dora.aczel

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!