2018. november 18. vasárnapJenő
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Csak úgy ömlenek a kicsit sem elfogulatlan nyilatkozatok egy amerikai levél kapcsán

Dobrai Zsolt Levente 2018. augusztus 28. 18:13, utolsó frissítés: 18:13

Mindenkinek van véleménye Rudolph Giuliani leveléről, de hol itt "az igazság"?


A nyilvánosságra hozott különböző protokollomuk körüli botrány után mintha újabb időzített bombaként robbant volna be a romániai közbeszédbe az a levél, amit Rudolph Giuliani, a közismert volt New York-i polgármester, jelenleg Donald Trump jogászcsapatának vezetője Klaus Johannis államfőnek, Viorica Dăncilă miniszterelnöknek és a két házelnöknek címzett. Ahány politikai szereplő, annyiféleképpen reagált rá és minősítette annak intencióját vagy jelentőségét. Néhányan kénytelen-kelletlen, hiszen a vezető médiaorgánumok megadták a tónust.

Klaus Johannis, a levél első számú címzettje, nemrég a román diplomácia éves közgyűlésén, kedden (vélhetőleg) erre is reagálva azt nyilatkozta, hogy a román külpolitikában nincs helye magánszemélyek által felvetett kísérletezéseknek. Az Egyesült Államok bukaresti nagykövetségének szóvivője, Donald L. Caroll azt mondta az Agerpresnek, hogy az országa hivatalos álláspontja nem változott a romániai korrupcióellenes erőfeszítésekre vonatkozóan, illetve, hogy nem kommentálja egyes magánszemélyek nyilatkozatait.

Ami a romániai magyar közszereplők reakcióit illeti, ki-ki a maga politikai pozíciójából minősítette a levél tartalmát. Kelemen Hunor, az RMDSZ elnökként azt mondta, hogy Giuliani levelének jelentőségét nem volna szabad minimalizálni, hiszen a benne megfogalmazott figyelmeztetések és javaslatok egy olyan személyiség részéről érkeztek, akit semmilyen közvetlen vagy távlati érdek nem fűz Romániához – és akinek véleménye már csak szakmai pályafutásánál is fogva kell hogy számítson.

Ezzel szemben az RMDSZ-ből nemréh kilépett, a korrupcióellenes platform támogatójaként Eckstein-Kovács Péter azt írta Facebook-oldalán, hogy a Giuliani levele olyan, „mintha Dragnea irodájában fogalmazták volna meg”, Giuliani, minden múltbéli szakmai eredményének elismerése mellett, most Trump tanácsadója és egy lobby cég tulajdonosa. Kelemen Hunor nyilatkozatához pedig azt fűzte hozzá, hogy az igazságügy „fokozatos bedarálása ellen azonban fellépett az USA külügye, a német, francia, angol és sok más ország diplomáciája”, amit a szövetségi elnök nem tartott annyira számottevőnek, mint a „Rudy” levelét.


Hasonló a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) volt elnökének véleménye is, aki 2015 óta Románia nagykövete az Egyesült Államokban; George Maior szerint Giuliani „olyan lobbi álláspontját képviseli, amely abban érdekelt, hogy pártját fogja egyes romániai személyiségeknek, akiknek gondjuk volt az igazságszolgáltatással”

Dan Tapalagă újságíró/elemző pedig kitüntetett figyelmet szánt a levél egyik passzusának, amely arról szól, hogy amnesztiában és felmentésben kellene részesíteni mindazokat, akik ellen a Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) szabálysértő módon indított eljárást. Tapalagă párhuzamba hozza ezt a felhívást Liviu Dragnea házelnök Facebook-bejegyzésével, amelyben az elnök azt írja, hogy éppen a Giuliani által jelzett problémákra hivatott megoldást kínálni a Btk. és Betk. módosításai is, illetve, hogy minden másra ezután kívánnak megoldást keresni a törvények és az alkotmányosság keretén belül – ami, Tapalagă szerint, azért egy aggasztó üzenet, mivel elképzelhető, hogy a következő időszakban a PSD-ALDE kormány sürgősségi rendeletekkel fogja felmenteni azokat is, akik ellen megalapozottan indult eljárás.

Giuliani másik, nem egyedülálló javaslata az, hogy egy nemzetközi független bizottság felállítására volna szükség, amelyik kivizsgálná a nemrég titoktalanított, a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) a Legfelsőbb Semmítő- és Ítélőszék és a Fellebviteli Főügyészség között megkötött protokollumok tartalmát és legalitását.

Tegyük hozzá, hogy Giuliani levelét azzal az általános indoklással indítja, hogy Románia kormányának és felelős szerveinek azért kell az igazságszolgáltatásban felmerült problémákat, a belpolitikai hatalmi küzdelmet rendeznie, mert az a külföldi – így az amerikai – vállalatok beruházásaira, tehát profitszerzésére jelent kockázatot, és ilyen körülmények között, nem jöhetnek az országba.

Tipikus piacpárti logika. Nem is azért kellene rendezni a hatalmi ágak versengése szülte egy helyben toporgást, mert katasztrofális következményei vannak az országra nézve, vagy mivel már rém unalmas, vagy netán azért, mert az igazságszolgáltatás fő szakmai szempontja – amit nemrég Augustin Lazăr legfőbb ügyész is, egy teljesen önmagáért való kontextusban kihangsúlyozott – az igazság felderítése és megismerése lenne. Igazi, a filozófiát tanulmányozóhoz méltó szavak ezek, viszont, annak ellenére, hogy a jog gondolati alapját a jogfilozófia képezi, a pozitív jog egész apparátusát a rendszerben valahol elhelyezkedő ügyészek, jogászok és bírák nyelvén fogalmazzák meg: azaz az igazság egy és oszthatatlan – noha, adott esetben, interpretálható. Valószínűleg ez a paradoxon késztette Rudolph Giulianit is arra a kijelentésre, hogy: az igazság nem igazság.

Nyitókép: Ion Luca Caragiale: Az elveszett levél c. darabja, a Nemzeti Színház előadásában. Fotó: Augustin Bucur

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!