Meglehetősen messze estünk Luther 95 pontjától
Ivácson András Áron 2018. szeptember 29. 14:35, utolsó frissítés: 14:35A közelgő referendum egyre nagyobb hullámokat ver: megpróbáltunk kifogni egy minden értelemben jó nagyot. Sófalvi Szabolcs marosszentgyörgyi polgármester érvelésére reagálunk.
Marosszentgyörgy polgármestere, Sófalvi Szabolcs tíz pontba szedte össze, hogy szerinte miért kell elmenni szavazni az október 6-7-i referendumon. Ezzel így alapjáratban semmi gond nem lenne, azzal azonban sokkal inkább, hogy noha elmondása szerint azért „nézett utána” és írja le a tíz pontját, mert sokan valós információkat kértek tőle, számos csúsztatás van a pontjai között.
Először is Sófalvi szerint azért fontos a referendum, mert hárommillió lakos kezdeményezte, illetve, hogy ennek következtében ez Románia eddigi legnépszerűbb civil kezdeményezése. Már itt több probléma is felmerül: először is az, hogy csak a támogatottsága mértékétől nem lesz egy kezdeményezés legitim – ez a demagógiának a legrosszabb formája, amely egyébként könnyen bármelyik másik kisebbség ellen is fordítható. Micsoda felháborodás lenne, ha valaki azt mondaná, hogy hárommillió román kezdeményezte, hogy az összes magyart száműzzék Romániából - hát bocsánat, az mégiscsak hárommillió román: meg kellene szavaztatni, nem?
Ugyanakkor ennek a kezdeményezésnek a civil jellege igencsak vitatott lehet már a kezdettől fogva, ugyanis mindenféle egyházi és egyházközeli csatornákon keresztül szervezték és buzdították a híveket és általában a lakosságot a referendumon való szavazásra. Az egyház, mint szervezet, pedig elég nehezen sorolható a civil kategóriába.
Második pontja szerint a referendumot nem valakik jogai ellen, hanem a gyerekek jövőjéért, a családokért és a házasság védelméért szervezik. Ez azonban, sajnálatos módon, olyan szintű álszentség, hogy felforr az ember vére. Amennyiben annyira aggódnak a kedves referendumozók a családok és gyerekek jövőjéért, mi lenne, ha inkább családtámogatási, családmegsegítési programokat szavaznának meg, ahelyett, hogy egy olyan referendumon vesznek részt, amellyel egyértelműen családokat rekesztenek ki a "család fogalmából": pl. a nagyon gyakori esetben objektív okokból egyszülős családokat.
Ez a kampány és referendum sem a gyerekek, sem a családok jövőjét nem javítja vagy védi. A gyerekek érdekében talán az oktatás minőségén volna érdemes elgondolkodni – csak könnyen megtörténhet, hogy egy jobb oktatási rendszer mellett fele ennyien sem mennének el egy ilyen alantas referendumra. Ugyanakkor a családok jövője érdekében ajánlhatjuk a családon belüli erőszak arányának javítását Romániában, akárcsak a nemek közti teljesebb bérkiegyenlítést – azonban ez, ugyebár, mind-mind elvetendő, nyugati liberális métely.
Harmadik pontja szerint a referendumot nem egyik vagy másik politikai párt, sem egyik vagy másik egyház, hanem egyszerű civil emberek kezdeményezték. Egyrészt továbbra is érvényesek az első pontra adott válaszok, másrészt pedig, függetlenül attól, hogy esetleg a kezdeményezők nem egyházi személyek, a terjesztők, szószólók és most kampányolók túlnyomó része igen. Ugyanakkor pedig azért ne hagyjuk figyelmen kívül a Koalíció a családért nevű gittegyletet sem, amely számtalan úton-útvégen kötődik az ortodox egyházhoz.
Negyedik pontja szerint a referendum egyetlen célja, hogy az alkotmányba bekerüljön, hogy a házasság férfi és nő között köttetik és nem csak "házastársak" között, mert ez sokféleképpen értelmezhető. Csakhogy a Polgári Törvénykönyv második könyvének 259-es cikkelye jelenleg is egyértelműen fogalmaz: a házasság egy férfi és egy nő között kötettett jogi intézmény. Vagyis a jelenlegi referendum, úgy ahogy van, politikai manipuláció, gyűlöletkeltés, a társdalom egy rétegének megbélyegzése és pénzkidobás, hathatós egyházi segítséggel.
Ez azonban a kezdeményező egyesület részéről valószínűleg csak egy bevezető: ezután az abortuszjog, a fogamzásgátlás és a szexuális élet minden egyéb aspektusának demagóg átpolitizálása következik, amint az kiderül többek közt a Koalíció a családért által osztogatott szórólapokból.
Az ötödik pontja szerint azért kell beleírni a férfi és nő meghatározást az alkotmányba is, nemcsak a polgári törvénykönyvbe, mert az utóbbi bármikor megváltoztatható, és Sófalvi itt a klasszikus paranoid „külföldi csoportok politikai nyomásától” retteg. Ráadásul szerinte mindez megvalósítható anélkül, hogy a népet megkérdeznék. Egyrészt az EU-ban minden állam szuverén joga, hogy a házasság kérdéséről maga döntsön, másrészt, mivel az alkotmánybíróság 2016-os döntése már kimondja, hogy alkotmányban szereplő "házastársak" kifejezés csakis egy nőre és egy férfira értendő, ennek módosítására a nép megkérdezése nélkül egyszerűen nem lenne lehetséges.
Sófalvi a hatodik pontban azt veti fel, hogy az alkotmánymódosítás semmilyen formában nem befolyásolja a családjogot, az egyszülős családokat és az élettársi kapcsolatban élőket sem, vagyis emiatt nem is tendenciózus és nem is kirekesztő. Valójában viszont az egész referendum a nem heteroszexuálisok ellen irányul, tendenciózus, kirekesztő és homofób.
A hetedik pont ismét csak a lakossági többségre hivatkozik, de ezt már letárgyaltuk fentebb, túl sok hozzáfűznivaló nincs ehhez. Ahogy az angolok mondják: teljesen értelmetlen a halott lovat ütni: menni úgy sem fog. Pont úgy, ahogy ez az érv sem fog továbbra sem működni, ahogy eddig sem volt működőképes.
A nyolcadik pont eléggé érdektelen, megpróbálja szembeállítani a referendum irracionálisan magas költségeit a családok védelmével és a népi többség akaratával, amely tipikusan maszatoló és felélelemkeltő technika, nagyon jól ismert már korábbi korokból. A családok védelme mindent megér, írja Sófalvi, azonban fentebb már azt is letárgyaltuk, hogy ebben a kontextusban ez miért nonszensz.
Illetve itt már érződik, hogy haladunk a várható konklúzió fele, ugyanis feltűnik a referendum mellett ágálók egyik jól bejáratott toposza: a „divatos szabadosság”, vagyis a liberalizmus veszélyeivel való riogatás, amelyek már „katasztrofális következményekkel jártak” „a világ egyes országaiban.” Hogy hol és mivel? Ugyan kérem, részletkérdések.
A kilencedik pontban Sófalvi azzal érvel, hogy tizennégy európai ország a család védelmében megváltoztatta az alkotmányát, ez azonban ismét öngól: ennél sokkal nagyobb számú azon országok csoportja, amelyek kiterjesztették a család fogalmának értelmét, hogy sokkal több formát is befogadhasson, mint amennyit Sófalvi és a referendum támogatói szánnának neki. Saját érvelése szerint csak azért, mert ezek vannak többen, nekik kellene igazat adnia, hiszen szerinte mindig a többség a lényeg, nem az elvi, morális, jogi alap, ám meghagyom ezt a dilemmát a polgármester úrnak. Addig is a tények: 14 európai uniós állam tette eddig lehetővé az azonos neműek házasságát, 8 másik pedig az élettársi szerződés valamilyen formáját intézményesítette. Az Európai Unióban jelenleg csak hat olyan ország van - Románia, Bulgária, Lettország, Litvánia, Lengyelország és Szlovákia - amely semmilyen jogintézményt nem kínál az azonos nemű párok számára.
Innen már következnek az egyre inkább elfajuló profetikus meglátások a családról, mint a civilizáció alapját képező intézményről: de melyik formája, ha szabad tudnom? A történelem során elképesztően sok formája valósult meg a családnak és a házasságnak is. Az én egyik „kedvencem”, amelyet Hérodotosz jegyez le. Ennek során a falu lakossága az év egy napján összeterelte a falu lányait, akiket szépségi, valamint hozományi sorrendben párosították a falu ifjú férfiaival, ez utóbbiak vagyoni rangja szerint. Értsd: a leggazdagabb családdal rendelkező ifjú kapta meg a falu legszebb és legtöbb hozománnyal rendelkező lányát. Szeretet, szerelem, család, a lány akarata, vagy egyáltalán a fiatal házastársak akarata, akik felett a család dönt? Ugyan kérem! Részletkérdések.
A tizedik pont a leghangosabb, csinadrattával bőven ellátott konklúzió, a lényeg, ahová minden eddigi pont el akart érni: ha érvénytelen lesz a referendum, több ilyen lehetőség nem lesz – így van: pont ezért kell érvényteleníteni, a fenti pontok, ellenérvek tisztán láttatják, hogy miért, de nézzük tovább.
Ismét visszatér a külföldi „aktivistákkal” való paranoid riogatás, akik majd kérvényezni fogják "az egyneműek házasságát", valamint az örökbefogadást is a számukra. Aztán innen már megállíthatatlan a csúszós leejtő: többnejűség, az obszcén felvonulások és parádék, a semleges nem bevezetése, a nemek megváltoztatása, a testvérek közötti nemi kapcsolat elfogadása, sőt, az állatokkal való közösülés is. Az még csak hagyján, hogy ez a felsorolás úgy, ahogy van, egy jó hosszú non sequitur logikai hiba, avagy a konklúzió nem következik a premisszából, azonban annál röhejesebb, hogy Sófalvi szerint ezekből több már megvalósult vagy kezdeményezve van pár európai országban.
Kedves uram, könyörgöm! Egyetlen egy európai országot mondjon nekem, ahol az állatokkal való közösülés joga törvénybe iktatott, vagy kezdeményezés van erre vonatkozólag! Vagy akárcsak a testvérek közötti nemi kapcsolat legalizálására vonatkozólag... Lehetőleg valami értékelhető sajtóforrásból, a szokásos zugblogok ordítóan hamis zagyvaságai helyett. Természetesen nincs és nem is igen lesz a közeljövőben, de továbbgördíteni a rettegés és az ebből származó gyűlölködés omladozó és nyekergő kerekeit, nos, erre tökéletes.
Az már sajnos megszokott, hogy a homoszexualitás esetében - minden észérvet mellőzve -, egyesek egyből a pedofíliára és a bestialitásra terelik a szót, de a témában kevésbé járatos polgártársaink véleménye sem morális, sem jogi alapot nem teremt semmiféle állami közbelépésre, még akkor sem, ha hárommillióan vannak. Sőt, még akkor sem, ha a földkerekség lakosságának túlnyomó többsége lenne ezen a véleményen. Ahogy akkor sem jelentene semmiféle morális alapot sem, nemhogy jogit, ha a Föld lakosságának túlnyomó része azt mondaná, hogy a romániai magyar kisebbséget ki kell irtani.
Azért Sófalvi Szabolcs „valós infókat” biztosítani szándékozó listája enyhén szólva felemásra sikeredett. Félinformációkkal, paranoid összeesküvés elméletekkel, szándékos csúsztatásokkal, kirekesztéssel és logikai hibákkal nehéz is volna „valós infókat” szolgáltatni.
Talán a választási rendszert is meg kellene reformálni – egyre inkább úgy tűnik, hogy a többség egyre kevésbé mérvadó a jog és a moralitás terén. De talán valahogy ezt megértik, legalább ezt: az a kisebbség, amely saját kisebbségeinek jogait nem képviseli, védi és karolja fel, abszolút minden morális alapot elveszít saját kisebbségi jogainak követelésére. Jogi értelemben természetesen továbbra is követelheti, csakhogy hiteltelen és ellentmondásos lesz.. Ebből pedig nemcsak a lakosság tanulhatna, hanem az őket vélt vagy valós módon képviselni szándékozó politikai szereplők és pártok is.