2020. aug. 14. péntekMarcell
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Az embrióvédőknek ugyanazon az oldalon kellene állniuk, mint a feministáknak

S.J. 2011. március 30. 15:04, utolsó frissítés: 2019. március 14. 15:53

A hétvégén Bukarestben tüntetett az abortusz betiltásáért a ProVita szervezet, amelynek szemében a világ két táborra osztható: érző szívű életvédőkre és véreskezű feministákra, akiknek életcélja minél több magzat eltevése láb alól.


Egy baj van ezzel a felosztással: a statisztikák alapján egy racionálisan cselekvő, abortuszcsökkentő aktivizmus megkülönböztethetetlen kellene legyen attól, amit a feministák akarnak – és pont az ellenkezője annak, amit a nemzetközi pro-life mozgalom valójában tesz.

A továbbiakban az ENSZ egészségügyi intézeteinek (és azok hivatalos partnereinek) adataira fogok hivatkozni, a konkrét forrásokat linkelve.

1. Minél hozzáférhetőbb és elfogadottabb a fogamzásgátlás egy országban, annál kevesebb abortuszt végeznek. (forrás)
Világszinten a nem kívánt terhességek 82% -ával a nők azon 26%-a kell szembesüljön, akik a fejlődő világban élnek, akik teherbe eshetnek, de nem használnak fogamzásgátlást (vagy csak hagyományos módszereket). Az abortusz Nyugat-Európában a legritkább, pedig ott a leghozzáférhetőbb ez a beavatkozás is.

A statisztikákon túl is nyilvánvaló, hogy azt a terhességet, amely létre sem jött, a legnagyobb rosszindulattal sem lehet megszakítani. Amikor a pro-life mozgalom a fogamzásgátlás ellen harcol, valójában növeli a nem kívánt terhességek létrejöttének valószínűségét.



2. Az abortuszok gyakorisága nem függ a jogi státuszuktól, állítja ez az összefoglaló. Egy 2007-es globális kutatás után Dr. Paul Van Look, az Egészségügyi Világszervezet reproduktív egészségügyi osztályának igazgatója ezt nyilatkozta a New York Times-nak: “Azt tapasztaltuk, hogy a törvényi keretek nem befolyásolják azt, mikor döntenek úgy a nők, hogy abortuszt hajtanak végre. Ha nem kívánt terhességről van szó, mindegy, hogy a törvények szigorúak vagy megengedőek.”

Az előző pontban említett példa esetén: a világ legalacsonyabb abortusz-rátáját mutató régiókban a beavatkozás jellemzően legális, míg például Afrikában jellemzően nem az, mégis jóval gyakoribb. 1995 és 2003 között Kelet-Európában az abortuszok száma a felére csökkent, pedig a beavatkozás jogi helyzete nem változott ezekben az országokban (a csökkenés oka a fogamzásgátlók terjedése).

Mivel eszerint a tiltás nem ment meg embriókat, értelmetlen egy magzatvédő aktivistának a betiltásért való harccal vesztegetnie az idejét (a valóban működő fogamzásgátlás-népszerűsítés helyett, mondjuk). Ha már logikailag össze nem függő adatok felsorolását játsszuk, akkor az 1. “Az abortusz legális” 2. “(pedig) itt emberi életekről van szó!” sorozatot folytathatjuk akár azzal is, hogy 3. “ A lucernának meg több eső kéne”.










3. A valódi összefüggés emberek halálának gyakorisága és az abortusz jogi státusza között a következő: ahol az abortusz illegális, ott a steril és biztonságos procedúrához nehezebb hozzájutni, így a nők a hozzáférhető, de veszélyesebb alternatívákat kénytelenek használni. Évente 68 ezren halnak meg nem megfelelő körülmények között végzett terhességmegszakítások mellékhatásai miatt (220 ezer gyereket hagyva árván), és további ötmillió nő kerül kórházba. ENSZ-becslések szerint a világ termékeny korban lévő nőinek mintegy 5 százaléka szenved ilyen beavatkozások nyomán krónikus fertőzésekben, és 2 százalékuk válik meddővé emiatt.

Ez nekünk itt, Romániában nemcsak absztrakt adat, hanem történelmi emlék is kellene legyen: Ceauşescu pro-natalista politikája alatt az ilyen típusú elhalálozások száma sokszorosára nőtt, a nem-halálos mellékhatásokról és a pszichológiai károkról nem is beszélve (a fent linkelt tanulmány Dél-Afrika mellett pont Romániát hozza fel példaként). Nem véletlen, hogy az abortusztilalom feloldása a forradalom utáni első törvények között volt.




Visszavonom az előző pont kicsit frivol tanulságát: valójában az abortusz világszintű legalizálása egy őszintén életvédő személy számára prioritás kellene legyen, pontosan ezeknek a női életeknek a megmentése érdekében.

4. Végül egy téma, amihez nincsenek statisztikáim, de a tudomány mai állása szerint ezek feleslegesek is lennének: mivel a homoszexuális aktusokból definíció szerint nem lesz fogantatás, ezeknek életvédelmi szempontból semlegeseknek kellene lenniük (vagy a mozgalom akár harcolhatna is azért, hogy aki ebből a szempontból erkölcsös, embrió-halálhoz biztosan nem vezető életet él, azt a társadalom ne diszkriminálja). Ezzel szemben a bukaresti tüntetést szervező ProVita kampányának fontos része a melegek és leszbikusok üldözése, amiért tüntetett már együtt szélsőjobbos szervezetekkel és önállóan is.


A fentiek alapján az, akinek őszinte célja az abortuszok számának minimalizálása, pont az ellenkezőjét kellene tegye annak, amit a magukat magzatvédőnek nevező szervezetek csinálnak – és az utóbbiak pontosan azoknak ártanak az aktivitásukkal, akiket állítólag képviselnek. Ettől még lehetnek őszinte és jóindulatú aktivistáik, de a tevékenységük kimenetelén ez sajnos nem változtat.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!