2021. december 5. vasárnapVilma
Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

Vezetékes darált hús és Kőteles Sámuel: hejje sírási jelentés

Kocsis Kitty 2012. május 07. 16:59, utolsó frissítés: 2012. május 08. 10:28

Az agyba jutó információk számottevő része vizuális, és meglehetősen negatívan hat helytelen feliratokat látni úton-útfélen Erdély-szerte: " legkisseb árak", "legjobb esső kabatok", "leárazott márkáink", "Szabo Katik", "Kőteles Sámuelek" és "űgyvédek".


„Ha egy oldalon több mint öt hiba van, nem olvasom tovább a szöveget” - figyelmeztetett már első éven egyik tanárom, én meg mosolyogtam a bajszom alatt a többiekkel, nofene, micsoda badarság ez.

A kedves öregúr a kis- és nagy kötőjelek használatát, a központozás helyességét, de még a dátumok pontosságát is hibának számította, nem csoda hát, ha a neki címzett üzeneteim számtalanszor elolvastam küldés előtt. Gyomoridegem volt, ellenőriztem magam, aztán meg ide jutottam: rühellem a nyelvhelyességi és helyesírási hibákat. Na, de nem ám az előbb említett enyhe mulasztásokról beszélek, hanem az amolyan igazi tökös elütésekről, hosszú és rövid magánhangzók használatáról, egybe- és különírásokról, egyszóval mindenről, ami szemnek nem ingere.




És hogy honnan ez a hirtelen felindultság, azt is nyomban elárulom. Az agyba jutó információk számottevő része vizuális, és meglehetősen negatívan hat helytelen feliratokat látni úton-útfélen Erdély-szerte. Akármilyen szűrő- vagy épp „riasztóberendezéssel” rendelkezhetünk, ha nap mint nap szarvashibákkal találkozunk az utcán, az elhagyatott falakon, a kirakatokban, az üzletláncok szórólapjain és igénytelen termékbemutató füzeteiben, a falfirkákon és néha magában a sajtóban is, megkérdőjelezzük azok hitelességét. Nekünk ezért annak idején hajhúzás, anyáink idején pedig körmös járt, a helyzet súlyosságát tekintve pedig valaki(ke)t igazán kukoricára kellene térdepeltetni.





galeria_6034.jpg
A fotók forrása: Hejje Sírás blog
galeria_6035.jpg
galeria_6036.jpg
galeria_6037.jpg
galeria_6038.jpg
galeria_6039.jpg


Helyzetjelentés Erdély kisebb-nagyobb városaiból

Szomorú, hogy köztereken lehetséges és szabad súlyos helyesírási hibákkal teletűzdelt feliratokat kitenni, nyomtatásban megjelentetni, sőt cég- és közintézmény táblákba vésetni. Jó az úgy, legyint az illetékes - már ha tudja, mire -, ebben a szörnyű válságban egy ékezetnyi festék, öntapadós is vagyon. És így sétálunk el a szenny mellett.



Mi meg csak verjük a mellünket, hiszen "nállunk a legegyszerüb", itt vannak a "legkisseb árak", a "legjobb esső kabatok", "leárazott márkáink", "Szabo Katik", "Kőteles Sámueljeink" és "űgyvédjeink" is csak nekünk vannak. Az üzletekben "fúszer ízű, agyasztot csirkét" vagy épp "zölcséget" árulnak, de "sútéshez" való termékeket is kapni, továbbá "sőrt, űditőitalt, 3.3 koverjes kefírt", de még "sertéskarajt egyben csont nélkül, nagy csonttal" és ami a legjobb: "vezetékes darálthúst orientált salátával". Ez ám a hallatlan választék! Megéri benézni hát a ruhás részlegre is, hiszen a szerencsés vásárlók a "kaszabon felmutatásával, illetve személyi igazolványal beutalványt" is nyerhetnek.


Hejje Sírás blog

Kutatásaim során bukkantam a Hejje Sírás blogra, amelyen helyesírási hibákkal teli plakátok, kirakatok, szórólapok, cégtáblák, hirdetések, sőt helységnévtáblák, közintézmények nevei kerülnek fel, innen szemezgettem a fentebb említett példákat. Mindezek görbe tükröt tartanak azok elé, akik még ezek után is bájologni kívánnak.



Laczkó Attilát, a blog alapítóját kérdeztem a felület indításáról, illetve annak (egyértelmű) céljairól: „A kezdeményezés lényege tulajdonképpen egyszerű: oda kell figyelnünk az úgynevezett nyelvi szennyezésre. Én egy kis telefonnal kezdtem fotózni az utamba kerülő hibákat, eleinte csak poénos dolognak szántam, amin jókat derültünk az ismerősökkel. Ezt követően feltöltöttem a képeket egy blogra, és egy idő után egyre nagyobb lett az érdeklődés, és így jött az ötlet a Hejje Sírásra is, amihez mára nagyon sokan kapcsolódtak, az ország több részéből.

Van, ahol szinte mozgalommá alakult, például egy egyetemista csoport ennek a blognak a margójára kellett képeket készítsen a városban. A blog hatása nem sokat váratott magára: van, ahol kicserélték a feliratot, és jeleztek nekünk, hogy tegyük ki a helyes változatot is. A cél tulajdonképpen ez volt, hogy védjük a nyelvet, mert ami ki van írva valahova, az az etalon, azt bárki meglátja, és azt gondolja helyesnek. A bloghoz egyébként társszerkesztőként bárki csatlakozhat.”

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!