A gyár a poporé, a dolgozó népé volt...
monostori csávó 2012. október 12. 15:08, utolsó frissítés: 2012. október 16. 14:01Anyám nagybátyja, Karcsi bácsi pénszionár volt, kiment reggel a városba, beállt a sorba az első Alimentaraba. Aztán megkérte az utána állókat, hogy tartsák a sorát, s ment a következőbe.
Ceauşescu idején jobb volt a szisztem, akárki akármit is mond. Én akkor voltam fiatal, tudom mit beszélek. Az se igaz, hogy nem lehetett semmit sem kapni: igaz nem lehetett csak úgy ni, az üzletben, hogy bementél és megvetted, de mindenki dészkurkálta magát, ne mongya senki, hogy nem így volt. Nem mindenben volt olyan kálitáté se, amilyen ma, de mindenkinek volt mit ennie, megvolt szinte mindene. Egy kis pilával, relációval a nyámokkal, de mindenki megoldotta magának amit kelletett.
Vegyük például a kaját.
Nálunk anyám nagybátyja, Karcsi bácsi pénszionár volt, kiment reggel a városba, beállt a sorba az első Alimentaraba. Volt, amikor előre tudta, hogy melyik nap hol mit osztanak. Aztán megkérte az utána állókat, hogy tartsák a sorát, s ment a következőbe, ahol megint osztottak valamit, s így tovább, majd visszament.
Ha valaki reklamált, amikor visszajött, hogy mit keres ott, a többi pénszionár megvédte, mert sokan ismerték egymást, mert há’ mind azt csinálták, egymásnak tartották a sorokat. Ott jól megvoltak, álldogálás közben diskuráltak, bârfáltak egész nap. Informáltabbak voltak, hogy csé si kum, mi a szituáció a városban, mint akik az újságokat olvasták.
Volt, hogy egyszerre nyolc helyen tartották neki a sort.
Tudta mennyit kell ülni, mikor kell visszamenni, kikalkulálta az idejét, mert, âc dáj szjámá, volt már experiencája egy idő után. Ő nekünk is hozott sok mindent: míg nem volt jegyre, ő hozta a cukrot, olajat, kenyeret, majd a szalámit, amit éppen kelletett vagy ami éppen volt. Akkora előre álló fogai voltak, hogy kiharapta a pókot a sarokból, de nagyon korrekt ember volt.
Mi is szereztünk amit tudtunk, s csereberéltünk, segítettük egymást. Mikor vakáció volt, s nem kelletett menni oviba vagy suliba, akkor engem is vittek ki a szüleim, hajnalba állni a sorba, pláne mielőtt még bonra lettek volna a dolgok, mert úgy akkor többet kaptunk, pé kápété.
Kivéve banánsorba, de azt nem is reggel osztották, és nem is lehetett tudni, hol lesz. Az totál szurpriza volt. Az csak úgy néha volt, félévente, de oda gyereket nem lehetett vinni, mert kipréselték volna. Úgy nyomultak elől, az volt a legveszélyesebb. Tudod, olyan grămadă volt, mint a rügbiben a labdáért, mert elől már nem még tartották a sorrendet, mert volt aki smekerebb volt, s előbbre mászott, hogy nehogy ne még jusson neki is, s aztán aki kapott, az is
alig tudott kijönni a grămádából, s akkor mind csak nőtt.
Akinek meg volt nyámja falun - és nálunk a parkban szinte az összes gyereknek falun voltak a nagyszülei, a románoknak mind, - na, azok hozták a sok kaját faluról. Volt, aki tyúkot tartott a balkonon. Én emlékszem, minden ősszel és télen vasárnap arra ébredtem, hogy visítanak a disznók, mert ott vágták a blokkok közt a parkban a disznót. Volt, aki templomba ment, mi disznóvágásra a blokk elé. A mai napig tudom, hogy kell perzselni, felvágni, mert mi ott álltunk körbe, néztük, a végén már mi is csinálhattuk mikor nagyobbak voltunk.
A ruhákat és a mindenféle sztofákat hozta Piri néni a România muncitoare-ból, vas dolgokat a szomszéd szkárában lakó Pista bácsi a CUG-ból, mindenféle garniturákat, ármăturákat nea Nicu az Armăturából, bátériákat Sandu bácsi a Sinteromból meg így tovább, Neluţu a diszkeket a flexhez a Carbochimből, ki hol dolgozott.
Na, nem mondom, volt amikor otthon kellett összerakni a dolgokat, mert nem mindent lehetett egyben egy helyről kihozni, hanem csak úgy bukátánként. A Libertateaból a nagy bútordarabokat is csak kinn szerelték össze. A csillárunkat, a vinklivas keretét nagy akváriumnak vagy a szánkámat sem lehetett csak úgy kihozni a CUG-ból egybe, de Pista bácsi ügyes volt, megoldotta. Mi meg adtunk neki szójás szalámit, cukrot, mikor mi volt Karcsi bácsitól.
Pista bácsi még a hetvenes években, a korábbi munkahelyén még dekorációt is kapott, hogy muncsitor fruntás volt, s még a skoalá dé máisztruba is elküldték, mestert csináltak belőle. Bent megcsinálta, dézászámblálta, bukátánként kihozta és otthon, vagy nyáron a blokk előtt a parkolóban, ügyesen összeászámblálták, meg összeszudálták a férfiak. Nekije egész áteliérja volt a garázsában. Akinek hozta a márfát az is segített ászámblálni, közbe még ittak is, tudod, mint a férfiak. Ha a Florából a pincér, Vaszi bácsi is ott volt, akkor szutálászutá mángák lettek mind, mert akkor annyi pia volt, hogy
az asszonyok vitték haza mindegyiket este.
Na, de nem ezért csináltak Pista bácsiból mestert, hanem mert a főnököknek is csubukolt, mindent vele csináltattak, olyan îndémânátik volt, na. Ő csinálta nekijük a lámpáikat, otthoni rácsokat az ajtókra, de még a késeket, csavarhúzókat, meg mindenféle szkulákat. Egész truszákat csináltattak maguknak grátiszba a nagy séfek. Akármilyen minunăciát találtak ki a főnökök, Pista bácsi meg tudta csinálni.
Na, nem mondom, volt persze olyan is, ahol nem még lehetett azt kihozni, ami a gyár profilja volt, mert azt nagyon nézték a kapunál. Például a Terápiában - ami főleg gyógyszert gyártott -, na, ott nagyon nagy diszcsiplina volt, mert nagyon tartottak a kapusok a stáboktól, hogy nehogy lebukjanak. Ha egyszerű munkásember voltál, csak a hasadban, ha ki nem bírtad hozni a gyógyszert. Csak ha nagy stáb voltál, akkor igen, de akkor már angroba, autóval.
Így aztán mindenki másféle mátériálokat kelletett hozzon,
ahol, ami volt, azzal deszkurkálták magukat az emberek. A Terápiából Béla bácsi, az osztálytársam apukája, hozta még a toluolt, na, az nagyon jó festékoldó volt. Az klászá’ntîj márfa volt! Az egész osztályba a fiúk azt használtuk, mikor újrafestettük a Pegasokat, Tohanokat vagy az Ukrajna szémiket. Toluolt még a Motovelo meg az egyéb autószervízesek sem tudtak szerezni, ők is csak a szimpla diluántot használtak a melóba is, így ők is csak olyannal tudták komplektálni az otthoni átéliérüket.
A Terápiából még a Faringoszeptből a kakaót hozta ki a kancsi Magdi néni, meg a kolléganői. Azért volt egyre halványabb a Faringoszept, mert a végén már nem volt benne semmi kakaó, csak valami fehér por, meg a kávézacc, amivel próbálták a kakaót pótolni. De mi, a rokonságból a gyerekek, nagyon jó kakaóstejet ittunk mindig, amikor Magdi nénihez mentünk, vagy a mikor a szüleink cseréltek valamit kakaóra. Mert aztat szinte akármire el lehetett cserélni. Főleg ünnepek előtt, mikor sütötték az asszonyok a tésztákat: na, olyankor az olyan valuta volt, mint a Kent meg a kávé.
De egyszer Gabi bácsiék kihoztak a Terapiaból egy akkora tábla inoxot is, hogy hárman alig bírták. Arra nem voltak ráállva a kapusok. Na, de aztat például a Tehnofrigból nem még hozták ki, mert ott azzal dolgoztak, ott a vasat azt aztán úgy nézték a kijáratnál a portárok, hogy guvadt ki a szemük. De onnan Lenuţa néni a szkárából, aki ott takarítónő volt, literszámra hozta az egész szkárának a mosószereket.
Há hagyta volna ott, hogy megrohadjon?
Sandu, a haverom a szomszéd blokkból, mikor a Mucartba vitték praktizálni, Ő celluloid fésűket hozott, abból csináltuk a parkban a haverokkal a füstbombákat. Irigyeltük is, mert minket a mi profészionálánkba mind csak hülye helyekre vittek a suliból praktizálni. Na, még igaz, mentünk almát szedni a sulival minden évben, igaz nem fizettek jól, de volt az ősz hátralévő részére almánk. És a tanároknak meg egész télire. A brigádosoknak meg az egész nyámjuknak is, sőt még pálinkát is főztek belőle.
Na, de ez a Sandu, ez volt a legsmekerebb a parkból, ő mindent el tudott hozni akárhonnan. Ő is meg az apja is. A fürdőszobájukba meg a konyhájukba a grésziától a kagylóig, nem még kelletett megvegyenek semmit se. A kagylót azt tudom, a suliból vitte haza Sandu a budiból, mert az apja, miután leszedte a gyári kantinban a falról a fajanszot, nagy szkándál lett belőle, s akkor a kagylót már nem még merte leászámblálni. Na, olyat mi nem még csináltunk, apám is azt mondta arra, hogy az má’ nem dészkurkálódás, hanem rongálás, meg lopás. Mert az már fel volt szerelve, meg, hogy komplektálni mindenki a munkahelyéről komplektálja a dolgait. Mert aztat úgy illik.
>> A sorozat első része: Monostori sztori... 1.