2023. június 1. csütörtökTünde
Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

A rejtőzködő kisváros

Debreczeni Orsolya 2013. január 23. 14:50, utolsó frissítés: 14:54

A város nem hivalkodik, és nem kecsegtet, magadnak kell felfedezned. Mára már kinőtte a neki szánt kereteket, új negyedek épülnek, demográfiailag változásokon ment át, de van, lélegzik és vár.


Armenopolis, Hájákághák, Szamosújvár, Gherla – több név, egy város. Három népcsoport krónikája benne találtatik, van itt kérem minden: dicsőség, építkezés, kereskedelem, konfliktus, tettetett béke, belenyugvás, vágyakozás.

Találkozás egy kisvárossal

Mint betolakodó, először csak az állomást láttam, ami nem különbözik más romániai állomástól sem színben sem szagban (az első utam csak az állomástól a harmadik tömbházig tartott).

Másodszor már bemutatták nekem az örmény katolikus templomot, a parkot, a várat. Igazi hatást még akkor sem ért el nálam a város, de felkeltették érdeklődésemet a barokkos stílusú házak, amelyek fegyelmezetten tűrték a rájuk tukmált modern ablakokat, s kelletlenül helyet adtak a bennük lévő önkiszolgálóknak, kocsmáknak. Itt van, volt valami - gondoltam, s nem tudtam csak úgy tovább menni.




Ittlét

Pár év eltelt, közben bekötötték a fejem, gyerekem is lett, s mindez itt, Szamosújváron. Ez idő alatt a város közelebb engedett magához. A szürke tömbházak s a kóbor kutyák árnyékában megláttam azt, ami után az ittlévők sóvárognak. Tudniillik azt a múltat, amelyet a jelen szétírni készül. Mégis, vannak páran, akik a saját és a közösség megmaradása végett intézményesült formában a város túlélésén munkálkodnak.

Az örmények, magyarok s románok, ha más retorikával is, de igyekeznek valamit tenni. Ezáltal beszélhetünk újból csónakázásról (a park szívében évekig magára hagyott tó újból él), egyházi rendezvényekről (vallástáborok, Világosító Szt. Gergely ünnepe stb.), civil szervezetek programjairól (népi kultúra ápolása, minden korosztálynak megfelelő kulturális tevékenységek).

Emlékképek

A város nem hivalkodik, és nem kecsegtet, magadnak kell felfedezned. Lassan kiderül, hogy egyedülálló épített örökséggel rendelkezik, hogy a börtön tulajdonképpen vár volt, a parkban különféle virágok és egzotikus fák vártak.



Valamikor egy furcsa nyelven (örményül) beszéltek a városalapítók, ami ma nagyjából néma (csak ünnepi alkalommal hallható az örmény katolikus templomban), habár írott formájában néhány épület falán még most is felfedezheted. A házak homlokzatán, mára üres, szoborfülkék, lenyűgöző kapuk, párhuzamos utcácskák, ódon épületek ontják a régmúlt illatát.

A város mára már kinőtte a neki szánt kereteket, új negyedek épülnek, demográfiailag változásokon ment át, de van, lélegzik és vár.

Ajánló

Van itt minden: modern bevásárlóközpont, turkáló, piac, de találsz itt régi plakettet Sárkányölő Szent Györggyel, eldugva oroszlán szobrokat, megmártóztathatod lábad a sóskutakban. Az örmény katolikus templomban megcsodálhatod a Rubens-festményt, hallgathatod annak történetét.



A templomból kilépve megpillanthatod a város első patikájának épületét s utána be is térhetsz a nagy parkba egy kis csónakázásra. A Szamos partján elsétálhatsz a várig, vagy éppenséggel halászhatsz is, ha úgy tartja kedved.

Mindez parányi része annak, amit a város rejt. Csak türelmesnek kell lenni, s fokozatosan elénk tárul mindaz, ami feledhetetlenné, izgalmassá teszi ezt a csendes kisvárost.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!