Kolozsváros olyan város...
Szilágyi Szabolcs 2013. február 26. 10:16, utolsó frissítés: 10:16A Dézsma utca egyik alacsony homlokzatú házában tanultam meg, hogy a Petőfi utca Avram Iancu, a Deák Ferenc Eroilor és a Kossuth Lajos utca 21 Decembrie 1989.
Vonatablakból láttam először Kolozsvárt. Valahol a Herbák környékén haladt a vonat komótosan és lenyűgözött a „Város”, amelyből a Szamos beton közé szorított zubogójára és a gyárépületekre emlékszem. Valahol itt lakik Bandi bácsi és Mátyás király, gondoltam.
A következő emlékképen a Mátyás szobor előtt játszom a virággruppok között. Tetszett a város, mert sütött a nap, és a papbácsi, akivel nagyapám beszélgetett, adott rágógumit.
Lovas szobornak sem jövök többet ide, dohogtam magamban, mikor egy esős, hűvös délután leszálltunk a buszról. Színházba jöttünk, Szentgyörgyről.
Bejutottam.
AZ ÉLET ERDÉLYBEN
» Az élet Nagyváradon. The livin’ is easy, avagy az imádnivaló kihívás
» Az élet Csíkszeredában. Szubjektív szerenád Szeredáról
» Az élet Sepsiszentgyörgyön. Kedves kis Sepsiszentgyörgy
» Az élet Szatmárnémetiben. Ez nem egy hálátlan hely
» Az élet Aradon. Arad bennem marad
» Az élet Marosvásárhelyen. A nagyváros, amelynek kisváros lelke van
» Az élet Brassóban. Egy nagyváros arcai
» Az élet Szamosújváron. A rejtőzködő kisváros
» Az élet Temesváron. A végletek és a kettősségek városa
» Az élet Kolozsváron. Kolozsváros olyan város...
további közviták »Egy év múlva a Fellegvárról mutattam egy felvételiző barátomnak a város negyedeit. Már szinte felének tudtam a nevét, és csak a Györgyfalvit kevertem a Grigóval.
A Dézsma utca egyik alacsony homlokzatú házában tanultam meg, hogy a Petőfi utca Avram Iancu, a Deák Ferenc Eroilor és a Kossuth Lajos utca 21 Decembrie 1989. Még sok utcanevet megtanultam két nyelven, néhányat összetévesztek, sokat nem tudok. Aztán lassan az agytekervényeim összefonódtak a buszvonalakkal, megismertem a Házsongárdot és a Mărăști-téri piacot, a Bánffy-palotát és az Obszit, a Szent Mihályt és Monostort. Jártam egyetemen és püspökségen, plázában és a Pataréten.
„Most következnek azok az évek, amelyekről egy életen át beszélni fogunk” - mondta nemrég egy ismerősöm, aki bejutott az egyetemre.
Kolozsvár: diákélet kocsmákkal és vizsgákkal. Vannak sznobok és klubok, utcák és terek, piacok és egyetemek, koldusok és múzeumok, körforgalmak és pártszékházak, villamos és taxi, kultúra és uszoda, diáknap és Magyar Nap, média és CéeFeR.
CéeFer
Viszonylag új jelenség Kolozsváron a Cseferizmus. Tanulmányt is írtak a jelenség létezéséről. A Kolozsvári Vasutas Sport Klub, ahogy egykor hívták a CéeFeR-t, különleges kapocs a kolozsváriak között. Sokan érzik sajátjuknak a bizonyos szempontból akár magyarnak is tekinthető csapatot.
Kiköltöztünk
Kívülről nézem a Várost, közeli faluban lakom... Hm, ez magáért beszél. Elköltöztem, mert nem jó Kolozsváron élni. Elvonatkoztatva az igazi nagyok, mondjuk Rio méreteitől, Kolozsvár nagyváros. Zajos, forgalmas, fárasztó. Rövid ideig a Drăgălinán laktam... Láttam és éreztem a szmogból az ablakpárkányra és a gipszstukkóra rakodó port. Éltem a főtérhez közel és tőle távol, megtanultam, hogy csúcsforgalomban a Harmincas akár egy órát is mehet két végállomása között.
Most bejárunk, szinte naponta.
„Kolozsváros olyan város
A kapuja kilenc záros...”
Rég születhetett ez a dalocska, dehogy kilenc! Lehet az 99 is. Aki nem hiszi, próbáljon meg reggel nyolc óra körül bejutni a városba. Ez is Kolozsvár egy szelete. A ki- és bevezető forgalom. Ha időm lenne, és értenék hozzá, hosszú tanulmányt írnék ezekről a kolozsváriakról, dohogok magamban reggelente. Ezek is a város arculatához tartoznak. A jobbról előzők, akik soha nem jeleznek, és sunyin bekéredznek a kocsisorba. Kolozsvár az út is, amin araszolunk a munkahely fele, és Kolozsvár a gödör is az aszfaltban, mint ahogy Kolozsvár az is, hogy nem javítják meg az utat.
No de elég a kicsinyességből!
Menjünk inkább TIFF-re, vagy Interferenciákra (ez színház), vagy Kolozsvári Zenei Őszre. De lehet egyszerűen csak színházba, operába, moziba, koncertre menni, mindenből elég bőséges a kínálat. Nem részletezném, nem vagyok szakavatott.
Shoppingból sem vagyok profi, de kis kötelező szégyenkezéssel bevallom, nekem bejönnek a mallok, mozistól, szökőkutastól, mindenestől. Leginkább lötyögni szeretek bennük, bambulni s morfondírozni, hogy mikor voltam utoljára piacon, s az is hogy megváltozott azóta, hogy először jártam ott, diákkoromban.
Amióta nekibátorodtam Kolozsvárról írni, bizsereg a tarkómban a kényszer, hogy a Mátyás szoborról, a Farkas utcai templomról, a Szent Mihályról, a Bánffy-palotáról, a Redutról, a New Yorkról, a Sétatérről, a Fellegvárról, a Hóstátról, a Hójáról, a Bükkről meg a Donát úti orgonákról kéne írjak valamit.
Nem engedek a kényszernek.
Kétségtelenül létezik a múlt patinájától csodaszép Kincses Város. Nehéz lenne néhány mondattal rátapintani a mai város milyenségére. Sokszínű, kétségkívül eklektikus és minden hibájával szerethető.
Ja, és rengeteg dalt írtak róla!