Kovács Péter válaszai az RMDSZ Panaszkönyvbe íróknak
Kovács Péter 2015. április 08. 16:32, utolsó frissítés: 22:44A fórumokon névtelenül ömlik a szenny és az alaptalan vagdalkozás, gyúródnak a harcias trollok. Ritka, mint a fehér holló az érdemi kritika.
A fórumokon névtelenül ömlik a szenny és az alaptalan vagdalkozás, gyúródnak a harcias trollok. Egymást érik a „hejjesírási” hibáktól hemzsegő, nagy magyar kommentek, amelyek szerzői számára az RMDSZ bármit tehet, akkor se lesz soha semmi jó. Ritka, mint a fehér holló az érdemi kritika, amely új irányokat mutat, építő jelleggel közelíti meg a munkánkat, és valóban kíváncsi a válaszunkra, egy-egy kérdésben kialakított álláspontunkra. Köszönöm a számos őszinte, lényegre tapintó hozzászólást, kötelességemnek érzem, hogy ezekre őszintén, a lényeget nem megkerülve válaszoljak.
A panaszokat négy nagy kategóriába soroltam:
- az RMDSZ álláspontja az egész országot érintő kérdésekben,
- a közpolitikai, szakpolitikai jellegű kritikák,
- konkrét politikai döntések számonkérése,
- a Szövetség működésével kapcsolatos javaslatok, elvárások.
A válaszaimat ebben a négyes struktúrában próbálom tagolni. Jelzem, hogy csak azokra a panaszokra reagálok, amelyeket a Transindex közzétett.
RMDSZ PANASZKÖNYV
» Roman Katalin baja az RMDSZ-szel
» Kelemen Attila Ármin panasza
» Virág György észrevételei az RMDSZ-ről
» Simon Levente baja az RMDSZ-szel
» Aszalós István baja az RMDSZ-szel
» Farkas Levente baja az RMDSZ-szel
» Mostis Gergő baja az RMDSZ-szel
» Kovács Péter válaszai - első rész
» Kovács Péter válaszai - második rész
» RMDSZ Panaszkönyv extra: Borbély László válasza
további közviták »Az RMDSZ álláspontja az egész országot érintő kérdésekben.
„Nem tudom, segít-e bárkit is megszólalásom?” teszi fel a kérdést Virág György, az RMDSZ egyik vezetője az 1992-2004 közötti időszakban. Miért nem szólalnak meg gyakrabban a VirágGyörgyök, kérdezek vissza? A romániai magyar közéletnek szüksége van az értelmiségiek véleményére, álláspontjára, akár kritikai megközelítésére. Nem csak azoktól várnám el a megszólalást, akik már visszavonultak a politikai pályáról, hanem a “külső szemlélőktől” is. 1989-ben értelemszerűen az értelmiség állt az RMDSZ különböző szintjeinek élére. Most más világot élünk, másképp működik a közélet, lényegesen kevesebben kapcsolódnak be egy politikai szervezet mindennapi életébe, azonban az értelmiségiek tapasztalata, szakmai tudása, véleménye ott kell legyen a stratégiák, az irányok megfogalmazásánál. Nem biztos, hogy Virág György jobban látja a történéseket, de az egészen biztos, hogy másképp. Fentről, kintről más a látószög, új elemeket lehet megvilágítani, amit a politikusok mindenképpen meg kell fontoljanak. A napi rohanásban gyakran nincs elég idő tervezni, elemezni, itt vállalhatna szerepet Virág György, és a hozzá hasonlók.
Közel jár az igazsághoz Virág György, amikor azt állítja, hogy „ott bukott meg Romániában a demokrácia, amikor Traian Băsescut hirdették ki győztesnek”. Ő is nagyon jól tudja, hogy a romániai magyarok kétszer választották meg elnöknek, az RMDSZ felkérése ellenében. „Semmi jóra nem számíthatunk Klaus Iohannis részéről a magyar kisebbség gondjainak orvoslásában” - állítja, teszem hozzá: az RMDSZ elmondta, hogy a második fordulóban a magyarság szempontjából nincsen jó döntés, a magyarok közel 90 százaléka mégis a jelenlegi elnök mögé sorakozott fel.
Virág két kritikát fogalmaz meg. Miért kell hol az egyik, hol a másik politikai pólussal kormányozni, illetve, hogy az RMDSZ „nem volt képes kezelni a vezetése csúcsán kialakult személyi ellentéteket”, ez térítette el a jó iránytól. Romániában nincs kisebbségbarát román párt, nincs olyan vezető politikus, akinek a nyilatkozatai között ne találnánk nacionalista megnyilvánulásokat. Ilyen körülmények között kell az RMDSZ-nek a 6-7 százaléka mellé megtalálni a többség kialakításához szükséges partnereket, akikkel el lehet fogadtatni az elvárásainkat, céljainkat. A Dâmbovița partján ezt hol az egyik, hol a másik féllel tudjuk elérni. Ha azt várnánk, hogy megszülessen az európai elveket valló, a kisebbségi jogokat prioritásként kezelő román párt, vagy politikus, akkor évtizedek óta ellenzékben rostokolnánk, nagy sikereket elérve az éppen aktuális többség bírálatában. Ami a konfliktuskezelést illeti, természetesnek tartom, hogy nem gondolkozunk egyformán. Mindenhol, még a családon belül is, vannak ellentétek, más vélemények, sőt, az lenne a baj, ha mindig, mindenki ugyanazt gondolná. Az RMDSZ első, euforikus hangulatú néhány napját leszámítva, mindig voltak személyi ellentétek, amelyek sokszor előre vitték az ügyet. Most kevesebb az ellentét, sokan pedig éppen ezt tartják hibának.
Közpolitikai, szakpolitikai jellegű kritikák
Farkas Levente néhány frappáns bekezdésben tökéletes kórképet mutat az állam és a vállalkozók közötti kapcsolat problémáiról. Igaza van, amikor azt állítja: “nem baj, ha kell a pénzünk, de az időnkre szükség van, hogy pénzt adhassunk”. Mindannyiunknak vannak tapasztalatai a romániai bürokrácia bugyrairól, az átláthatatlan rendszerről, a pökhendi közalkalmazottról, az egy lejes bélyegilleték kifizetéséért kígyózó sorokról, és a felsorolást bárki tudná folytatni. Levente sarkít, amikor azt feltételezi, hogy az általa említett „átlagos politikusnak” minderről fogalma sincs. Saját magam ebbe a kategóriába sorolom, (sajnos) tudom, hogy mennyi időbe kerül egy gyorshajtásos büntetés kifizetése, és már nem lepődök meg, amikor egy arasznyi dokumentumot kell aláírjak egy munkatársam nyugdíjba vonulásakor, vagy szülési szabadság kivételekor.
Ha 25 éves távlatban tekintünk vissza az ügyintézésre, akkor a helyzet kétségkívül javult, most már nem csak az tud hozzájutni a hajtási engedélyhez, vagy a jármű törzskönyvéhez, aki erősebb, mint a társai, de kétségkívül rengeteg a tennivaló. Farkas Levente egy javaslatot is megfogalmaz: indítson az RMDSZ egy olyan kampányt, amelynek az adminisztráció ésszerűsítése a célja. Köszönjük az ötletet, meg fogjuk csinálni. (Megjegyzés: a bekezdést a szerző kérésére utólag módosítottuk - szerk.)
Simon Levente a hatékony ifjúságpolitika hiányát kéri számon. Be kell vallanom, hogy ez a kérdés kiemelten foglalkoztat, nem csak azért, mert a MIÉRT alapító elnöke voltam, még azért sem, mert államtitkárként az Országos Ifjúsági Hatóságot vezettem, hanem mert úgy gondolom, hogy a 35 év alatti korosztály érvényesülése első számú prioritása kell legyen az RMDSZ-nek. Hosszútávon, ha ez a korosztály itthon marad és itthon boldogul, akkor a közösségünk megmaradása és fejlődése biztosítva van. Ezt könnyű kijelenteni, de annál nehezebb rendszerbe foglalni. Számomra egyértelmű, hogy nem egy intézmény oldja meg ezt a kérdést, legyen az MIÉRT, RMDSZ, vagy bármelyik más, hanem egy megfelelően felépített és működtetett rendszer. Hiszen itt hangsúlyosan oktatási és munkaügyi kérdésekről van szó, családpolitikáról, egészségügyről, környezetvédelemről, és mindezt nem lehet, és nem is kell egy intézménybe integrálni.
Elfogadom Simon Levente azon bírálatát, hogy az RMDSZ-ben nem elég alapos a szakpolitikai munka. A szövetségi elnök által meghirdetett újratervezés egyik sarokpontja éppen ez: bevonni a döntés előkészítő, elemző munkába azokat a szakmai csoportokat, az egyetemi szférát, akik nem szándékoznak a napi politikában tevékenykedni, de segíteni tudják a hosszú távú tervezést. A Virág Györgynek adott válaszomban is kitértem arra, hogy a napi taposó malom sok politikai döntéshozó számára nem ad elegendő időt az ilyen jellegű munkára.
folyt. köv.