2020. aug. 14. péntekMarcell
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Levél Magyarországra a sovénkodás ellen!

Kiss Bence 2016. január 07. 12:15, utolsó frissítés: 2016. január 15. 14:38

Mekkora balhé van, mert a székely himnuszt, ami nálunkfele szentebb, mint az Úristen maga, nem hallgatták végig Szentgyörgyön a kolozsváriak!


Józsikám, barátom! Köszönöm leveled, jó tudni, hogy megérkeztél Pestre, s a jól megérdemelt Kőbányaid iszod. Egészségedre!

Olvasom a cikket, amit küldtél, hogy megint mekkora balhé van. Konkrétan azért, mert a székely himnuszt, ami nálunkfele szentebb, mint az Úristen maga, nem hallgatta végig Sepsiszentgyörgyön a Kolozsvári U női kosárlabdacsapata. Hát örökkétig a szegény magyart sújtja a sors, zászlóstól, himnuszostól, mindenestől?!

Tudtam, hogy baj lesz. Meccs előtt mondta is az egyik barátom, aki már megfordult a világban, hogy ő spéci nem megy a négereknek székely himnuszt énekelni.

S lett is. Itt volt Szentgyörgyön az ellenfél csapata, női és kosaras. Nekiálltak s volt pofájuk melegíteni a himnusz alatt! Hja, hogy kábé ugyanannyira nem mond a székely amerikaiaknak semmit az egész himnuszosdi, mint a kolozsvári, s akkor vélhetőleg mezőségi amerikaiaknak? A többiről ne is beszéljünk, de a tisztelet Józsikám, a jóérzés, a csejsáptéánj!


Szóval baj, a’ van elég, és a lényeg, hogy senki nem érti, hogy itt mi el vagyunk nyomva. Néha én is elfelejtem, s látod, az ágyam fölé nem tettem ki a turult, s a Lautrec poszter mellé nem tűztem ki a Nagy-Magyarország-térképem. Pedig van. Komolyan. Azt is lelkembe kell véssem, ha nem éneklem a székely himnuszt, nemzetáruló vagyok, sőt bárki, aki nem énekel, az nemzetáruló. Mit számít, hogy mit érez! Az nem látszik!

Na, kedves Józsikám, itt a baj. Itt van a sok nemzetáruló, aki eldöntötte, hogy nem mérgelődik minden ilyen izén, ami egy sporteseményen, falunapon, kocsmai verekedésen történik – magyarán, hogy a román testvérek inzsurálják a székelyeket, s azok visszafelé alaposan megsértegetik a másikat.

Hogy az agyvérzéstől akarják megkímélni maguk? Minek az, ha csak a jók mennek el fiatalon? Józsikám, hát látod, a tévéadók mind csak szidnak minket, minket magyarokat, az ezeréves múltunkkal együtt. Hogy nem érti meg a sok bunkó liberró, hogy ezt csak és kizárólag anyázással, fórumos köpködéssel, székely zászlóval lehet helyrehozni?!

Há’ emberek az ilyenek?

Engem is kiborít, hogy egyesek képesek voltak túltenni magukat azon, hogy a határokat, lassan száz éve már, a földalatti-zsidó-gyíkemberek átrajzolták, s Romániáé lettünk cakkumpak, a havas Hargitával, az Olt jeges vizével, s az összes szép képpel, amit a levitézlett Tamás Gábor videoklipjeiben lehet látni. Nincs más megoldás, minthogy eldöntsük: akkor sem beszélünk románul, ha Bukarest kellős közepén keressük az ASE épületét, s fekete zászlót tűzünk ki december elsején, me’ az nekünk gyász, s másnak se legyen ünnep!

Kimondhatatlanul helytelenítem azt is, hogy vannak, akik románokkal barátkoznak, ne adj isten, gyermeket nemzenek, így befertőződik az Árpád vére, hej! Ki az oltáron térgyeplős szűzhogyishívják az, aki képes elfogadni, hogy az élet megy tovább, még akkor is, ha ez a román állam, amiben élünk, meglehetősen következetesen a magyarságot okolja az AIDS-től zöldhályogig minden nyavalyáért? S mindezt lassan száz éve? Miért kell megbékélni ezzel a helyzettel, miért nem lehet teszem azt Molotovot dobálni? Hát már erre sincs jogunk? Miért fogadjuk el, hogy nem képes ez a romániai, identitásában megkopott magyar társaság más utat járni, mint a békéset? Miért nem borítjuk már fel a bilit?!

Miért is gondolkodnánk el azon, hogy kinek áll érdekében a székelyt provokálni? Jobb, ha nem vesszük tudomásul, hogy a bábmesterek, legyenek azok volt szekusok, az aktuális oligarchák, királycsinálók, vagy a jobb híján politikusnak becézett strómanjaik, pont annyira gyűlölnek bennünket, mint amennyire reagálunk a provokálásaikra. Mert a provokálásra, Józsikám, csak erőből lehet reagálni, nem türelemmel, megfontoltsággal, mer’ az erősebb kutya, az ugye kopulál. Soroljam még?

Nem teszem. Elég nehéz neked is ott Pesten, Józsikám. A sok Beibermann, meg Zsigulovszki, akik nem is igazi magyarok, ott is fenyegetik a létünket. Ők azok, akik minket, a Wass Albert paradicsomában legelő tarka tehenek közt folytatott igaz életünkben nem érthetnek meg. Nekik mi vagyunk a szőröstalpúak, akik eleszik a nemzet kenyerét, mi vagyunk OV parlamenti többségének az egyetlen oka!

Józsikám, igazad van, nagy a baj. Itthon bozgor, odakinn meg oláh. Nem tudom, de úgy látszik, nem tehetjük túl magunkat az emberi hülyeségen, ami minden jel szerint láthatóbb is, amióta mindenkinek van netkapcsolata. Tudod-e, mit? Nyomtam meg a send gombot, s köttem fel magam a vájerlessz tasztatura kábelivel.


üdvözlettel
néhai barátod, Bence

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!