Módosul a Btk. – és most eldobjuk az agyunkat?
Barna Gergő 2017. február 01. 14:30, utolsó frissítés: 14:59Az lenne a legcélszerűbb, ha józan fejjel, racionálisan átgondolnánk a dolgokat, mielőtt még az utcán találjuk magunkat. Mondjunk véleményt, vitatkozzunk!
A tegnap este a PSD-ALDE kormány elfogadta a Büntető törvénykönyvet módosító sürgősségi kormányrendeletet, ez ma éjjel meg is jelent a Hivatalos Közlönyben. Annak dacára, hogy az igazságszolgáltatás minden intézménye, illetve állampolgárok tízezrei utcai tüntetések során tiltakoztak ellene. Sokan kérdik, hogy mi lesz ennek a következménye? Az lenne a legcélszerűbb, ha józan fejjel, racionálisan átgondolnánk a dolgokat, mielőtt még az utcán találjuk magunkat. Mondjunk véleményt, vitatkozzunk!
Az én értelmezésemben egyrészt egy jogtechnikai kérdés túlpolitizálásával állunk szemben. És nagy valószínűséggel csakis politikai következményei lesznek, hiszen a kormányrendelet azonnali hatállyal érvénybe lépett, a jogi visszautaknak csekély a valószínűsége. A „korrupcióellenes harc” hívószava alatt most a szétforgácsolt, az alig két hónapja megtartott parlamenti választásokon csődöt mondott politikai ellenzék próbál minden eszközt megragadni arra, hogy megerősödjön.
Másrészt – bár részben átfedésben a politikai harccal – a hatalmi ágak precedens nélküli durva összecsapásának lehetünk tanúi. Egyik oldalon a döntéshozói-végrehajtói hatalom (a PSD-ALDE kormánykoalíció), másik oldalon a bírói hatalom, az ezzel szorosan együttműködő nemzetbiztonsági szervek, illetve az államelnök és az őt támogató ellenzéki politikai pártok. Egyik oldalon a mostani parlamenti választások abszolút győztese, aki politikai felelősséget vállalt tegnapi döntéséért (gondolom a Grindeanu kabinet napjai már előre meg voltak számlálva), másik oldalon az elmúlt 10-12 évet meghatározó, és nagyrészt közvetett módon kinevezett, felelősségre szinte semmilyen formában nem vonható állami intézményrendszer struktúrái.
Mi módosul? A vitát kiváltó módosítás a hivatali visszaélés (abuz în serviciu) bűntényére vonatkozik. Magam részéről a módosítást a román jogrendszer hiányosságaira adott válaszként értelmezem. Egyrészt közvetlenül, a hivatali visszaélés szabályozásának kérdése egy tavalyi alkotmánybírósági határozat törvénybe ültetése, amely már ősszel be kellett volna kerüljön a Btk-ba. Másrészt, közvetetten – a román törvények értelmezhetősége – mindeddig lehetőséget nyitott a nyomozó és bírói hatalomnak, hogy a hivatali visszaélés vádjával több száz olyan ügyet indítson, amelyek bár nem merítik ki a korrupciós bűncselekmények tartalmát, a közvélemény előtt mégis akként csapódtak le.
Nagyon fontos itt látni azt, hogy a korrupciós bűncselekményeket (és ezek négy alapkategóriába sorolhatók: vesztegetés, vesztegetés elfogadása, befolyás vásárlása, illetve befolyással való üzérkedés) nem érinti a jelenlegi sürgősségi kormányrendelet. Tehát a hivatali visszaélés nem korrupciós bűncselekmény, viszont egy olyan homályos és csuszamlós megfogalmazás szerepelt a korábbi törvénykönyvben, hogy az alapján bárkit (politikai, állami, önkormányzati, gazdasági intézményvezetőt) meg lehetett vádolni, el lehetett ítélni. Mert igaz, azzal egyetértünk, hogy a romániai törvények olyan mértékben értelmezhetőek és egymásnak ellentmondóak, hogy nincs az a vezető, aki minden szempontból megkérdőjelezhetetlen döntést tudna hozni?
Most ez a kiskapu részben megszűnik, a hivatali visszaélés vádjával csak bizonyos szintű törvények megszegése esetében, illetve a 200 ezer lejnél nagyobb kárt okozó visszaélésekért lehet büntető eljárást indítani. Fontos ismét kihangsúlyozni, hogy a befolyással való üzérkedés, vagy a vesztegetés (csúszópénz) elfogadása továbbra is bűncselekmény marad.
Mi történt az elmúlt évtizedben? Ahhoz, hogy a kormánydöntés kontextusát értelmezni tudjuk, fontos mérlegre tennünk az elmúlt évek korrupcióellenes harcának néhány aspektusát. Fogadjuk el pozitívumnak azt, hogy csökkent a korrupció Romániában (bár ennek mértéke elég csekély) és változott a mentalitás, illetve kialakult egy olyan társadalmi réteg, aki nyilvánosan is kiáll és véleményt formál ezekben az ügyekben. További pozitívumot magam részéről nem látok, és úgy érzékelem, hogy hatványozottan több a negatív következménye az eddig megtapasztalt román korrupcióellenes harcnak. Cirkusz az volt, de nem épült több autópálya, nem lett több állami beruházás, nem javultak a közszolgáltatások, nincs változás az egészségügyben, a tanügyben. Egyszóval az életszínvonal nem emelkedett, a korrupcióellenes harc sem váltotta valóra a nyugati életmód iránti aspirációinkat, ahogyan az EU-s csatlakozás sem tette. És nem is fogja.
Közvetetten ugyanakkor – szándékosan vagy sem, ezt mindenki döntse el maga – a korrupcióellenes ügyészség tevékenysége nagymértékben diszkreditálta, aláásta a demokratikus állami intézményrendszer iránti bizalmat (parlament, kormány, önkormányzatok). Ez egyben azt is eredményezte, hogy a 2000-es évek elején elindult decentralizálási folyamatok megtorpantak, és a hatalom újra Bukarestbe koncentrálódott, és kevésbé látható és átlátható lett a döntéshozatal mikéntje. Gondoljunk csak arra, hogy a PDL és az USL kormányok regionalizációs terveit azok a megyei tanácselnökök torpedózták meg, amelyek ma szinte kivétel nélkül az igazságszolgáltatás célkeresztjében vannak.
Magyar szempontból sem láttunk, csak negatívumot. Nagy Zsolt esete, aki meggyőződésem szerint ártatlanul tölti börtönbüntetését már két éve, egyre valószínűbb, hogy politikai szempontok miatt, és nemrég olvashattuk, hogy az ellene felhozott vádak ma (de már a tegnap sem) már nem állnának meg a lábukon. Vagy Markó Attila esete, amely a visszaállamosítás eszközének bizonyult. Időközben az erdélyi magyar politikai elit jelentős részét megfélemlítették, kétes vádak alapján került célkeresztbe sok önkormányzati vezetőnk.
Mi lesz a tegnapi döntés következménye? Valójában az a kérdés, hogy létezik-e, és ha igen, mekkora a társadalom szintjén az a törésvonal, amely a háborút folytató hatalmi ágak mögé felsorakozik? Intuitíve úgy tűnik, hogy a korrupcióellenes harcnak nincsenek ellenzői – viszont egyre többen megkérdőjelezik ennek módszereit, eredményeit. A korrupcióellenes ügyészség bizalmi indexe jelenleg 55-60 százalék, az igazságszolgáltatásé 35-40 százalék körüli. Az idei önkormányzati, illetve a parlamenti választás is azt mutatta, hogy az ingerküszöb már jóval feljebb kúszott, egy-egy jelölt, párt „korrupciós indexének” percepciója nem játszik meghatározó szerepet a szavazók döntésében. Mindez intő jel arra nézve, hogy a jelenlegi rendszer működése, és annak anomáliái inkább lejáratják a korrupcióellenes harc intézményét, diszkreditálva, korlátozva a valóban szükséges lépéseket.
A kormány döntése tűzoltás, és nyilván megkérdőjelezhető, vitatható a módozat, ahogy elfogadták. De nézzük a serpenyő másik oldalát is. Olyan igazságszolgáltatás kellene, amely száz százalékosan kizárja a bírói hatalom részéről a visszaélés lehetőségét, a politikai, gazdasági vagy etnikai szempontok által diktált hadjáratokat, karaktergyilkosságokat, és amely során egészen bizonyossá válik, hogy egyetlen ártatlan ember sem kerül börtönbe. Akár annak árán is, hogy egyesek most megússzák. A megoldás általában a törvények egyértelműsítése, a bürokrácia csökkentése, a megelőzésre fektetett hangsúly kellene legyen. Afelől nekem nincsenek kételyeim, hogy teljes visszarendeződés nem lesz, az elmúlt tíz év történései nem múlnak el nyomtalanul.