Vész-fake
Porcsalmi Bálint 2018. június 27. 12:42, utolsó frissítés: 12:46„A korrupció gazdasági és morális értelemben is káros, tehát minden jogállami eszközzel harcolni kell ellene. DE: ezen harc mellett illik valamit mondani a politikumnak a választók számára fontos témákról is.” Porcsalmi Bálint válasza Borbáth Endre cikkére.
Borbáth Endre írása szillogisztikus logikát követ. Előbb levezeti, hogy az RMDSZ támogatottsága hanyatlik, aztán bemutatja, hogyan vált 2004 után a korrupció a román politika meghatározó témájává, majd kimondja a verdiktet: azért gyengül az RMDSZ, mert nem harcol a korrupció ellen.
Vegyük sorban.
Ami a támogatottság alakulását illeti, a szerzőnek egy dologban kétségkívül igaza van: a számok kisebbek 2016-ban, mint 1992-ben, a rendszerváltás utáni első választásokon voltak. 1992-ben a parlamenti választáson közel 12 és fél millióan szavaztak Romániában (76,29%-os részvétel), ezzel szemben tavalyelőtt több mint ötmillióval kevesebben (7,26 millió, 39,46%-os részvétel). A rendszerváltás eufóriája elmúlt, a választáson való részvételi kedv tartósan csökken vagy stagnál. Ugyanez figyelhető meg az első, csatlakozás utáni, illetve a 2014-es EP-választás kapcsán is. Talán érdemes volna a szerzőnek arról is beszélnie, hogy 2008 óta már nem egy, hanem több magyar politikai erő van a pályán: az RMDSZ mellett az EMNP és az MPP is megjelent.
És ha már számolunk, számoljunk pontosan. Szociológusok szerint 2008-ban a romániai magyarok 39, 2012-ben 36, 2016-ban pedig 41 százaléka szavazott a Szövetségre a parlamenti választásokon, ami mégiscsak több a szerző által említett egyharmadnál.
Szavazói lemorzsolódás természetesen van három évtized távlatában, de az a szerző által hangsúlyosan említett 2004-hez képest érdemben NEM mutatható ki, ha a szavazói aktivitást is figyelembe vesszük. 2016-ban két gyengébb szereplés után ismét 6% felett teljesítettünk a parlamenti választáson, és erősödtünk az önkormányzati választásokon is.
2004-nek pedig azért van kitüntetett helye a szerző konstrukciójában, mert innen datálja a korrupció témájának bekerülését a politikai mainstream-be. Ezt írja Borbáth Endre: „Az elmúlt tizennégy évben meghatározó témává, sőt törésvonallá vált az, hogy hogyan vélekednek a különböző pártok erről a kérdésről. Ennek a folyamatnak a következményeként két meghatározó táborra vált a párt-rendszer: azokra, akik a korrupció-elleni harcot nem képviselik hitelesen, illetve azokra, akik igen. A maguk során, olyan szereplők, mint Băsescu és Johannis hosszú évekre biztosították, hogy az anti-korrupció hagyományosan jobboldalinak tartott pártok (PNL, PDL, PMP, USR) hívó szavává váljon. Ez a szimbolikus polarizáció soha nem látott tüntetéseket eredményezett, meghatározta a 2014-es és 2016-os kampányt, és legalábbis részben magyarázta Johannis győzelmét, valamint a PPDD/USR megjelenését. (...) A korrupció-ellenes harc Romániában kiszorított minden más politikai témát. 2004 után Románia politika struktúrája fokozatosan átalakult és egyre inkább a korrupció-elleni harc szimbolikája köré szerveződött.”
Ahogyan a cikk egészében, ebben is van igazság. A korrupció tényleg a román jobb- és baloldal közötti törésvonallá vált, tényleg nagy tüntetések zajlottak ennek jegyében, és tényleg meghatározta a 2014-es és 2016-os kampányokat. Csak éppen ott bicsaklik meg az érvelés, hogy NEM szorított ki minden más politikai témát.
Ha csak az számítana a politikában, hogy az emberek kit látnak korruptnak és kit nem, akkor Borbáth Endre logikája alapján, 2004 után csak a jobboldal győzhetett volna. Ehhez képest nem nyert egyetlen parlamenti és egyetlen európai parlamenti megmérettetésen sem. 2004 óta a jobboldalnak – pedig elkötelezett korrupcióellenes harcosnak tűnik - két elnökválasztáson sikerült győzedelmeskedni.
Ez frusztráló lehet a román jobboldal számára, de minket nem kell, hogy befolyásoljon. A szerző ugyanis jól tudja, hogy a politika csak ritkán szól egyetlen ügyről (single issue) és az, hogy kire szavazunk a választáson, több tényezőn múlik, de leginkább a leadershipen, vagyis azon, hogy kire bíznánk szívesebben az országot, vagy a településünket. Ezt a leckét nem érti lassan 15 éve a romániai jobboldal, és csodálkozik azon a kétségkívül extrém esetén, hogy a nagybányai polgármester a börtönben ülve is képes megszerezni a kétharmadot.
Félreértés ne essék: mindez nem jelenti azt, hogy nem kell harcolni a korrupció ellen! A korrupció gazdasági és morális értelemben is káros, tehát minden jogállami eszközzel harcolni kell ellene. DE: ezen harc mellett illik valamit mondani a politikumnak a választók számára fontos témákról is. Ha csak annyit mondunk, hogy #rezist, az klassz, de nem épül belőle az ország – sőt, még egy jobbacska istálló sem.
És még egy DE: a hangsúly a jogállami eszközökön van. Az legalábbis véleményes, hogy a DNA-SRI kombót mennyiben lehet jogállami képződménynek tekinteni. Ha valaki elhiszi, hogy van ebben az országban legalább 311 ezer ember (ennyi lehallgatási jóváhagyást állítottak ki – volt olyan, melyben 98 célszemély is szerepelt), akit meg kell figyelni, le kell hallgatni, akkor annak nyilván tetszeni fog a titkosszolgálat és a korrupcióellenes ügyészség összefonódása. Nekem nem tetszik, és a demokratikus jogállam híveinek sem. Azért nem tetszik, mert a régi szeku modelljére épül: nem legitimálja választás, nincs felette civil kontroll, politikai eszközként használják, és lépten-nyomon azt erősíti, hogy az állam nem bízik a saját polgáraiban, mi több, nemzetbiztonsági kockázatként tekint rájuk.
Az ügyészállam elve, hogy inkább legyen tíz ártatlan és 90 bűnös, mint hogy egyetlen bűnös is megmeneküljön. A jogállam elve ezzel szemben, hogy egyetlen ártatlant sem szabad meghurcolni, még akkor sem, ha ennek az az ára, hogy néhány bűnös megmenekül.
Az RMDSZ mindent támogat, ami a jogállam erősítését szolgálja, de semmit sem, ami az ügyészállamét.
Az igazi populisták ma Romániában az USR és az ellenzék politikusai: az általuk felheccelt tüntetők jogállamot követelnek, miközben részint a jogállam, részint a demokrácia alapjait kérdőjelezik meg. Úgy is fogalmazhatnék sommásan és divatosan, hogy – akaratlanul is– az illiberális demokráciáért tüntetnek.
A populizmusnak nem az ideológia a fontos, hanem az attitűd: az a szembenállás, ami a romlatlan, és így morálisan felsőbbrendű nép, és a romlott (korrupt) hatalmi elit között képződik. Ebben a képletben pedig a populista mindig a „népet” képviseli és evidensen elitellenes. Mivel nincs ideológiai preferenciája, elég, ha megtalálja azt a felületet, amin kialakíthatja ezt a szembenállást.
Így a szerző állításával ellentétben az RMDSZ nem ambivalens ebben a kérdésben. Ellenkezőleg: egyértelmű és konzekvens. Mert ahol nem a világos és méltányos törvények uralkodnak, hanem egyfajta legális káosz van, ott nem jogállam, hanem, mint Románia példája mutatja: ügyészállam jön létre.
A szerző (is) politológus, az RMDSZ ügyvezető elnöke.